utazgatok

Második San Francisco-i napunkra városnézést terveztünk: Union Square, China town (kínai negyed), Coit Tower, Telegraph Hill, Lombard Street és a Cable Car. De csak délutánra, délelőttre más programunk volt. Vasárnap volt ugyanis és ha vasárnap, akkor brunch (breakfast+lunch = brunch, reggeli + ebéd = reggebéd ) van Amerikában, így Frank bácsi meghívott minket egy előkelő étterembe. Jókat ettünk, beszélgettünk.

San Francisco-ba érve valahol a belváros déli részén egy parkolóházban ($12.00 ≈ 2.570 Ft /nap) hagytuk a kocsit. Onnan először a Powell és a Market utcák kereszteződésébe mentünk, ahol a Cable Car két vonalának közös végpontja van és ahol a kocsikat egy platform segítségével visszafordítják az új menetirányba.

Cable car egyik végpontja

A Cable Car-ra várók sora hatalmas volt. Most nem akartunk várni, úgy döntöttünk inkább majd visszafele jövünk vele, akkor úgyis már fáradtak leszünk az egész napos gyaloglás után.

Észak felé indultunk a Powell utcán fel a Union Square-hez. A tér egy központi hely, egy olyan főtér- féleség, tele emberekkel, dolgozókkal, akik csak kijönnek pihenni egyet az ebédszünetben egy nehéz napon, kíváncsiskodó turistákkal, árusokkal. Egyébként nem nagy szám, ha valaki nem nézi meg nem sokat veszít vele.

n Square

Pár blokkra északra a Union Square-től található a Dragon Gate (sárkány kapu), bejárat a kínai negyedbe, ami Ázsián kívül a legnagyobb kínai közösség. Tényleg nagyon hangulatos, van egy stílusa. Igaz, még soha nem voltam Kínában, de teljesen olyan érzésem volt, mintha ott lettem volna. Kicsit ott minden más volt. A városkép, természetesen az emberek, a szagok, minden.

A kinai negyed sárkány kapuja

Kínai negyed San Franciscoban

Mióta a kocsit leraktuk szinte csak felfelé jöttünk a dombon, innentől viszont a kínai negyedben inkább dimbes dombos lett a város. Ez az igazi San Francisco. Dimben le, dombon fel.

A kínai negyeden keresztül egészen a Lombard utcáig mentünk, ahol jobbra fordultunk fel a Coit Tower felé, ami egy torony a Telegraph Hill tetején. (Belépő $3.00 ≈ 642 Ft) A toronyba egy kis csigalépcső vezet fel, ahonnan csodálatos, 360 fokos kilátás nyílik a városra és az öbölre. Tényleg nagyon megéri felmenni, az egyetlen dolog, ami nekem annyira nem tetszett, hogy fenn a torony zárt. Üvegablakok vannak, az ablakok pedig össze-vissza voltak tapogatva, amin ki-ki lehetett látni, de igazán jó képeket nem tudtunk csinálni.

Coit Tower felé

Kilátás a Coit toronyból

A torony után a Lombard utca másik vége felé indultunk. Ott található ugyanis a világ legkanyargósabb utcája a Crookedest Street. Ez az utcarész maga 400 méter hosszú, tele cikk-cakkos, 90 fokos kanyarokkal. A sebességhatár 8 km/óra. Az utca felső végén kocsisor áll, akik mind arra várnak, hogy végigautózhassanak rajta. Ezt mi későbbre terveztük, most csak gyalog mentünk rajta végig.

A cikkcakkos Lombard utca

Lombard Street kanyargós része

Itt a Lombard utca tetején, éppen a kacskaringós utca felett fut a Cable Car. Már eléggé fáradtak voltunk és megnéztünk mindent, amit aznap akartunk, megvártuk a következőt, hogy azzal megyünk majd vissza.
A Cable Car tele volt és mindenki a szélén akart kapaszkodni, kisebb harc folyt a helyekért. Mi mindannyian nem tudtunk odaállni, csak cserélgettük egymást egy-egy megállóban. A Cable Car-t egy emberke vezeti belülről, egy hatalmas, a kocsi aljából kiálló rúddal. Néztem, hogy hogyan irányítja, de igazán nem jöttem rá. Azt még egy dokumentumfilmben láttam, hogy magán a kocsin nincsen motor. A vontatást úgy oldották meg, hogy a síneken belül fut egy kábel, amihez a kocsik hozzá vannak kötve. A kábelek egy, a vonal végén található házba futnak, ahol hatalmas motorok húzzák azokat. Az irányító a kocsin furcsa botkormány mozdulatokkal indítja és állítja meg a kábelek húzását és azzal a kocsikat.

Cable Car

Itt már utazunk rajta

A jegy dolgot sem értettük igazán. Mi csak felszálltunk a kocsira, jegyet senki nem kért, mi pedig nem forszíroztuk a dolgot, így nekünk ingyen volt, egyébként pedig $5.00 ≈ 1.070 Ft.

A kimerítő városnézős nap után hazaérve Frank bácsi egy igazi, magyar gulyáslevessel várt minket, ami tényleg tökéletes befejezése volt a napnak.