utazgatok.hu

A határon taxiba ültünk, jobban mondva az utolsó szabad és megbízható taxiba. Késő este volt már és az egész határ szinte teljesen kiürült. Az épület előtt 2 taxi várakozott, az egyik pofátlanul magas árat megszabva, a másik pedig egy jelöletlen, az üléshuzatot és az egész autó belsejét fóliával letakart magán-taxi volt. Az elsőt választottuk.

Szálláskeresés előtt még kimentünk a buszállomásra, hogy megtudakoljuk a reggeli legelső busz indulási időpontját. De történetesen pont volt egy indulásra kész busz, sőt a sofőr felajánlotta, hogy alhatunk reggel 6-ig a buszon és akkor így megússzuk a veszélyes éjszakai szálláskeresést. Tökéletesnek hangzott. Meg is vettük a buszjegyet és pár perc múlva már a buszon is ültünk.

A jegy 4,5 USD, igen, dollár, méghozzá amerikai dollár! 2000 óta ugyanis Ecuador-ban az amerikai dollár a hivatalos fizetőeszköz. Így talán nem is csoda, hogy a világon a legtöbb hamis pénz hazája pont Ecuador.
A papírpénzek igazi amerikai papírpénzek, viszont a fémpénzek megmaradtak a sajátjuk, un. „centavo”. Méretre, súlyra ugyanolyanok, mint az amerikai centek, csak ecuador-i mintázattal és felirattal. E mellett az amerikai fémpénz centek is ugyanúgy forgalomban vannak.

Ecuador-ban a buszközlekedés elég olcsó. Egy 6 órás busz útért fizettünk 900 Ft-ot, igaz, hogy távolságban csaknem 300 km, de akkor is 6 óráig tart.

Itt a buszon már teljesen érezhető volt, hogy ez már egy másik ország. Más volt a városkép, a buszok, de ami a legfontosabb: az emberek. Az indián vér nagyon bennük van. Nagyon alacsonyak és szegénykék eléggé kis rondácskák… Viszont, ami már egyből kitűnt nekem, hogy sokkal barátságosabbak, kedvesebbek és segítőkészebbek, mint a kolumbiaiak. Na, most képzeljétek el, hogy Magyarországhoz képest már Kolumbiában is ez az érzésem volt, de ott Ecuadorban, ez még jobban igaz.

quito-i éjszaka

A buszút egy kínszenvedés volt. Nem elég, hogy ez már a második éjszakánk volt buszon utazva, és hogy fáradtak voltunk és koszosak, de a buszok közül is ez volt a legrosszabb. A busz csurig tele volt, az emberek büdösek voltak, de ha ez nem lett volna elég, még a WC-ből is ömlött a bűz. A székek kicsik voltak, a lábrészt tényleg nem európai ember számára tervezték. És ahogy próbáltunk aludni, közben még arra is figyelni kellett, hogy a kézitáskánkat markoljuk és nehogy valaki alvás közben elvegye tőlünk (ami már rengeteg hátizsákossal előfordult Dél-Amerikában)

6 órás ilyen utazás után, hajnali 4 órakor érkeztünk meg Ecuador fővárosába, Quito-ba. Buszsofőrünk felajánlotta, hogy alhatunk a buszban, amíg kivilágosodik, mert akkor már biztonságos a környék. Két órát tudtunk aludni, mert 6 órakor már ébresztettek is minket. Egyből egy telefont kerestünk és egy korábban kinyomtatott listáról felhívtam egy hotelt (Grand Hotel Quito) és a helyekről és az árakról érdeklődtem. Olcsó volt, szabad szoba is volt. Mondtam a recepciósnak, hogy 10 perc múlva ott vagyunk.

[googlemap src=”http://maps.google.hu/maps?hl=hu&ie=UTF8&q=Grand+Hotel+Quito&fb=1&gl=hu&hq=Grand+Hotel&hnear=Quito,+Ecuador&cid=0,0,8772235594433885226&ll=-0.226061,-78.511438&spn=0.006295,0.006295&output=embed”]

Tudtuk, hogy a hotel közel volt a busz-pályaudvarhoz, de mi mindenképpen taxival akartunk menni. Kora hajnal volt és elég kétes alakok mászkáltak mindenfelé. Itt még a taxis is azt mondta, hogy szinte itt van 2 percre gyalog, ha meg kocsival visz minket, akkor meg kell kerülnie az egész tömböt, de mi hajthatatlanok voltunk. És az pedig, hogy a hotel tényleg milyen közel is volt, már csak másnap derült ki, amikor már a hotelből jöttünk vissza gyalog a buszállomásra járatok után érdeklődni.
Először aludtunk egyet, majd kora délután ébredés után elindultunk feltérképezni és infókat szerezni a különböző dzsungel és vulkán túrákról.

Városnézés

Quito már első ránézésre sokkal turisztikusabb volt, mint Bogotá. Rengeteg utazási iroda és meglepően sok turista.

Első délutánunkat Quito a La Mariscal városrészében töltöttük. Modern épületek, puccos hotelek, kávézók és utazási irodák egymás hegyén-hátán. Mintha nem is Dél-Amerika lenne. Ott sétálgatva teljesen olyan érzésem volt, mintha Miami-ban lennék. Amikor pár nappal később Chris is jött velünk (mert ő az első két napot alvással töltötte Quito-ban ) megkérdeztem tőle, hogy milyen érzés, mintha hol lenne. Erre ő ugyanezt mondta: – Tiszta Miami!

Quito belvárosa

Ami nekem a legjobban feltűnt és a legzavaróbb volt, az a sok turista. Bogotában, még ha elmegyünk a legnevezetesebb helyekre, akkor is max. 1-2 külföldit lát az ember, a legtöbb ember ott még mindig helyi turista. Meg is állapítottuk, hogy milyen jól is van ez így és azt fogjuk terjeszteni Kolumbiáról, hogy ugye milyen veszélyes, mert akkor megmarad olyannak, amilyen.

Utcai árus Quito-ban

Furi dél-amerikai gyümölcs

De persze nem véletlenül van itt ennyi turista. Vulkán- és dzsungel túrák, hegymászás, túrázás, extrém sportok, stb… a lista végtelen és akkor még nem is említettem Ecuador első számú turista célpontját, az Egyenlítőt és a Galapagos szigeteket. Mi ez utóbbit mind pénz és mind idő hiányában most kihagytuk, inkább dzsungel és vulkán túrákra koncentráltunk. Kértünk is mindre ajánlatot, de a végén a dzsungel túráról is kénytelenek voltunk lemondani, mert amire érdemes lett volna elmenni az min. 4 napos lett volna, amennyi időnk nekünk összesen volt. Maradt így tehát az Egyenlítő, a vulkánok és egy kis extrém sport.