utazgatok

Aznap időben keltünk, frissen és kipihenten. A hely nagyon megfelelt, ezért úgy döntöttünk maradunk még egy estét. Egy gyönge corn flakes-es, toast kenyeres reggeli után kocsiba ültünk és a Zion Nemzeti Park felé indultunk. Utunk során ez volt az első nemzeti park és ahelyett, hogy minden parkba külön-külön belépőt vegyünk, inkább egy un. National Park Pass-t vásároltunk. Ez a kártya egy évre szól és Amerika összes Nemzeti Parkjára érvényes, nem személyre szól, hanem gépkocsira. Ára $50 ≈ 10.750 Ft.

A parkba éppen időben érkeztünk, talán miénk volt az utolsó parkoló hely. Akik utánunk jöttek, azoknak az autót már a parkon kívül kellett hagyniuk és onnan bebuszozniuk.

Már nyaralásunk előtt olvastam a parkról, így már pontosan tudtuk, mit akarunk megmászni, megnézni. A látogatói központba csak a biztonság kedvéért mentünk be, érdeklődni az időjárási és mászási körülményekről, ami ilyen helyeken rendkívül fontos. Mi egy Narrows (‘keskeny’) nevű helyet terveztünk megnézni, ami egy nagyon keskeny kanyon, ahol a hirtelen jött eső pillanatok alatt eláraszhatja az egész kanyont. De szerencsénk volt, az időjárási körülmények megfelelőek voltak. A Narrows biztonságosan látogatható volt.

Miután megérdeklődtünk mindent, visszamentünk a kocsihoz, túraruhába öltöztünk, hegymászó bakancsot húztunk, vizet, Gatorade-t vettünk magunkhoz, majd a nemzeti park buszára szálltunk. Ezek a buszok menetrend szerint járnak körbe-körbe a nemzeti park területén. Személyautókat ide már nem engednek be, ezek a buszok az egyetlen közlekedési eszközök a különböző túra-útvonalak között.

A Zion nemzeti park völgye

A buszon ülve úgy döntöttünk, hogy először mégse a Narrows-t, hanem az Angels Landing (
az angyalok leszállóhelye) túraútvonalat csináljuk meg. A nemzeti park tájékoztatója szerint a túra 8,6 km hosszú, szintkülönbsége 453 méter és 4 óra alatt teljesíthető.

Oda mentünk fel, az Angels Landingre

Az idő tökéletes volt a túrához, meleg volt, de nem elviselhetetlen. Gyorsan haladtunk. Az első pihenő pontot viszonylag hamar el is értük.

Az első pihenőhely

Kilátás a pihenőhelyről

Az igazi kaland azonban csak onnan indult, addig gyakorlatilag csak gyalogolni kellett egy kiépített úton. A pihenőtől, az út hátralévő része viszont, ez a nem egészen egy km-es út ugyanannyi időbe tellett, mint az első egész szakasz. Innen az út a hegy vékony gerincén futott végig. A gerincen túl, mindkét oldalon hatalmas szakadék. Neked csak a sziklába vert lánc nyújt segítséget. A látvány lélegzetelállító, az út veszélyes. Bámulod a tájat és csak egy rossz lépés és máris belezuhansz a majdnem 100 emelet magas szakadékba. És ezen az úton már történt is ilyen halálos baleset.

A veszélyes hegygerinc

Út a hegygerincen

Aztán végre felértünk a csúcsra. Ott álltunk a Zion kanyon kellős közepén, ezen a kiálló hegysziklán. És ekkor értettük meg, miért is hívják így ezt a helyet. Ide tényleg az angyalok szállnak le. Ugye nem kell mondanom, csodálatos volt a látvány.

Az Angels Landing tetején

Kilátás az Angels Landingről

Szikla oldalról

és szikla felülről

Visszaérve a túráról még mindig időben voltunk és tele energiával. Újra buszra szálltunk és elbuszoztunk a park legészakibb pontjához, ahol a Narrows kanyon indul. Erről a túráról először az Amateur Traveler Podcast-en hallottam. Érdekessége, hogy a kezdetben széles kanyon, feljebb jutva annyira összeszűkül, hogy az ember két karját kinyújtva elérheti a két szemközti falat. A másik érdekessége, hogy a túraútvonal nem igazán út, hanem maga a folyó. A narrátor felhívta mindenki figyelmét, hogy a kanyon teljes megmászásához speciális felszerelés szükséges: vízálló bakancs, vízálló túranadrág, vízálló ez, vízálló az. Mondanom se kell, nekünk semmi ilyenünk nem volt, ezek a felszerelések irtó drágák ahhoz, hogy csak egy ilyen túrához megvásároljuk őket. Ezt mind tudtuk, de akkor is, ezt az élményt nem akartuk kihagyni. A buszmegállótól először egy rövid sétaút vezetett a folyóhoz, majd elérsz egy pontot, ahonnan már nincs tovább, bele kell menni a folyóba. Cipőt cseréltünk, hogy ne a túrabakancsunkat áztassuk el teljesen. Felkaptunk egy-egy nagyobb faágat sétabot gyanánt majd a jéghideg Virgin folyóba léptünk. És ezt értsétek úgy, hogy JÉG hideg, olyan hideg, ami fáj.

Túrista út a folyó medrében

Összesen kb. 1 órát gyalogoltunk így a folyóban. Az áramlat nem erős, viszont tényleg nagyon nehéz a mozgó köveken gyalogolni. Ahogy egyre messzebb jutottunk, a víz egyre mélyebb lett és tényleg nem akartuk, hogy a nadrágunk vizes legyen. Erre a túrára nem tudtunk jobban felkészülni, lassan elértünk arra a pontra, hogy vissza kellett fordulnunk.

Meredek sziklafal

Ezek után már csak egy forrú fürdőre vágytunk, visszamentünk a motelbe és pihentünk.