utazgatok

Kelés, reggeli, pakolás és indulás a Bryce Nemzeti Park felé. Az út egy része a Zion Nemzeti Parkon kanyarog keresztül. Alagútak, szerpentínek és azok a környező sziklák, mindeféle szinekben. Sok sziklában még maga a törésvonalak és a rétegek is láthatóak voltak. A látvány egyszerűen leírhatatlan volt. Kb. 1 órával az indulás után megálltunk tankolni egy benzinkútnál. Volt ott egy ajándék bolt is. Bementünk körülnézni. Kár volt.

Térkép a Zion Nemzeti Park-ból a Bryce Nemzeti Park-ba

Megláttam itt egy képeslapot egy csodálatos barlangszerű canyon-os helyről. Nézem, hogy hol lehet ez. És hol volt? Zion Nemzeti Park. A neve Subway (földalatt metró). Értetlenkedve néztem, hogy lehet hogy ezt kihagytuk?!? Gyorsan fogtuk az útikönyvet, kerestem a helyet, de említést sem tettek róla. Kérdeztük az eladót, ő sem tudott róla. Hát hogy lehet ez? Ezt nem szabad kihagyni, mondtuk és akkor egy nagy hibát követtünk el: visszafordultunk.

Zion hegység rétegei

Zion park egyik hegycsúcsa

Már dél volt, mire visszaértünk újra Zion-ba. Egyből a látogató központba (visitor center) mentünk. Éppen ebédszünet volt, várnunk kellett. Aztán végre egy parkőr megjelent. Rossz híreket kaptunk. Kiderült, hogy a Subway egy nagyon speciélis túra, ahova külön engedély kell és csak szervezett túrával lehet menni. Ezt ez alkalommal nem tudtuk megcsinálni, de felvettük a listánkra, így ez már a második dolog itt, amiért vissza kell majd térnünk még ide.

Alagút valahol Utahban

Hiányérzetem volt. Annyi minden látnivaló van egy-egy ilyen nemzeti parkban és van ilyen nemzeti parkból vagy 10, nekünk pedig olyan kevés időnk van. Csak ott a Zion-ban el tudtunk volna tölteni 2-3 napot, alvás faházban a park területén, lovaglás, ilyen túra, olyan túra, de az idő olyan rövid és tovább kell menni.

Vicces dolog, útközben az egyik kisvárosban egy rendőrautó állt kinn az út mellett. Pont úgy nézett ki, mintha sebességet mért volna. Közelebb érve, odapillantva valami furcsa dolgot láttam. Mintha aki benn ült volna, nem is ember lett volna. Hát nem is. Visszafordultunk és csináltunk róla pár képet. Itt vannak.

Sebességet mérő rendőrautó

Police akcióban

A Zion és Bryce Nemzeti Parkok egymáshoz közelé két park, mégis hegyei, látványa teljesen más. Ahogy közeledünk a Bryce-hoz, a sziklák egyre vörösebbek lettek. Az ég ismét olyan igazi gyönyörű kék volt, az út mentén pedig örökzöld fenyőfák sorakoztak. Hihetetlen szinkavalkád. Fantasztikus látvány.

Csodálatos szinek Bryce közelében

Már majdnem 5 óra volt, mire a Bryce-t elértük. Először itt is a látógatói központba mentünk (visitor center) hogy összeszedjünk pár tájékoztatót, térképeket és hogy megtudakoljuk, mit ajánlanak egy ilyen késő délutáni túrának. A parkőr a park egyik legkedveltebb részét ajánlotta, a Navajo körtúrát. Ezen a túrán látható a Bryce leghíresebb része a Wall Street, ez a keskeny canyon, csakhogy ottjártunkkor ez sziklaomlás miatt le volt zárva. A turista út többi része viszont járható volt. Nekünk tökéletes volt és még volt is rá elég időnk.

Bryce Nemzeti Park bejárata

Bryce-al kapcsolatban volt valami, ami már az első pillanattól nem tetszett. Sokkal több turista volt, mint Zion-ban. Valószínüleg azért, mert itt a legtöbb turista út sokkal könnyebben elérhető, a park legnagyobb része szinte sétálgatva bejárható, plussz rengeteg autóval is elérhető kilátó pont van.

Wall Street a Bryceban

A Bryce canyonban

Valószínű nem kell említenem, de a Bryce is a maga nemében egyedülálló és valami csodagyönyörű volt. A sziklákban a vörös minden árnyalata és változata jelen volt. A látványból, ami ott fogadott bennünket, a fotók talán csak a negyedét adják vissza. Hihetetlen érzés ott sétálni ezek között a csúcsos, vöröses sziklaformák között. Egy életre szóló élmény.

Bryce keletkezése

A Navajó túrán

A Wall Street egyébként arról kapta a nevét, hogy olyan érzés függőleges sziklák között sétálni, mintha csak New Yorkban sétálgatna az ember a felhőkarcolók között.

Bryce szikla formái

Sziklafal

A túra után visszatérve a kocsihoz, még mindig volt időnk egy-két kilátópont megtekintésére. Rohanás, be a kocsiba, hogy még odaérjünk időben sötétedés elött. Összesen két kilátópontra jutott még időnk. A másodiknál már majdnem teljesen be is sötétedett és a jeges szél annyira feltámadt, hogy rendesen vacogtunk a hidegtől.

Kilátás a Brycera

Egy másik kilátópontról

Érdekes, a Bryce-al kapcsolatban nem volt hiányérzetem. Úgy gondoltam megnéztük, amit meg lehetett. Bryce-ra elég egy fél nap is. A két kilátó pont után szinte pillanatok alatt korom sötét lett. Még szállásunk nem volt, újra indult a motel vadászat.

Az éjszakában tényleg korom sötét volt, az égen millió fényes kis csillagokkal. Mi motelről motelre jártunk, de sehol nem volt egy üres szoba sem. Végül tényleg a semmi közepén, két város között találtunk egy szobát. Az utolsó szabad szobájukat. Elfoglaltuk a szállást, de még nem voltunk fáradtak, igazság szerint elég kora volt, csak a korom sötétség megtévesztett minket. Kocsiba szálltunk és visszamentünk a parkhoz. Ajándékboltok, éttermek. Megpillantottam egy hőmérőt, 6 fokot mutatott. Kicsit még nézegettünk, vásárolgattunk, majd visszamentünk a motelbe.