utazgatok

Ismét időben keltünk. Úgy gondoltuk megérdemlünk egy szép nagy reggelit, beültünk a motel éttermébe és betoltunk egy igazi laktató amerikai reggelit. Ez a nap a 9 napos túránk leghosszabbjának igérkezett. A tervünk szerint aznap egészen az Arizona-i Page-ig mentünk volna, ami igazából nem is lett volna messze, ha egyenesen oda mentünk volna. De mi nem akartunk kihagyni két dolgot itt Utah államban, szóval mi egy kerülő úton mentünk. Az egyenes 160 km-es út helyett a Powell tavat megkerülve egy extra 563 km-es útra vállalkoztunk, ami összesen aznapra 730 tervezett km-t jelentett.

Ha még ez nem lett volna elég, elötte nap találtunk egy brossúrát a közeli Great Staircase/Escalante National Monument-ről, ami hasonló mint egy nemzeti park, csak sokkal nagyobb területet foglal magába. A brossúrában volt pár szép kép róla, ezt se akartuk kihagyni, úgy döntöttünk, hogy ha már ott vagyunk megnézzük a park egy keskeny canyon-ját.

Így késöbb visszagondolva, egyenesen őrültség volt, amit arra a napra terveztünk. Először a Escalante, majd a Natural Bridges National Monument, majd elautózni egészen Mexican Hat városkáig az Arizona-i határon, ott megnézni a Goosenecks State Park-ot (Libanyak Állami Park), átmenni az államhatáron, naplementére a Monument Valley-be érni, majd utána egészen Page-ig autózni, úgy hogy másnap korán reggel az Antilope Canyon-nal tudjuk kezdeni a napot. Ez volt a terv, gondolom mondanom sem kell, hogy ez nem sikerült. De ne rohanjunk előre, nézzük csak sorjában, hogy mi is történt.

Reggeli után, egy rövid autózás után, hamarosan elértünk az Escalante park turista információs pontjához. A parkőr rendkívül segítőkész volt, ajánlott is nekünk egy “slot canyon”–t a közelben. De figyelmeztetett is bennünket, hogy sietnünk kell, mert délutánra vihart jósoltak és az odavezető földúton könnyen beragadhatunk és ezen az elhagyatott területen senki nem fog a segítségünkre sietni.

Escalante Nemzeti Park

Kaptunk egy térképet, majd a kis személy autónkal off-road-ozni indultunk. Az út tényleg nagyon kemény volt, néha azt hittem leszakitjuk a kocsi alját, de végülis egy fél órás off-road-ozás után elértünk egy ponthoz, ami talán az volt, amit kerestünk. Ez már nem derül ki, kicsit sétálgattunk, majd a közeledő szürke felhők elriasztottak minket és gyorsan visszaindultunk.

Escalante Canyon

Escalante föld útja

Ekkor még azt hittük, hogy időben vagyunk, sőt talán még időben is voltunk, de egy valamivel nem számoltunk, a látvánnyal. A táj ahogy haladtunk, folyamatosan változott. Egyik csoda után, jött a másik. És kilátópontok, parkolók minden 20 km-en és csak egyszerűen nem tudtunk sietni. Mindig volt valami, amiért meg kellett állni. És mindig valami új, valami más, amit még nem láttunk. És ezek a kis megállok, ezek a kis 5 percek gyorsan összeadódtak.

Furcsa szikla képződmény

Ahogy haladtunk nem csak a táj, az időjárás is változott. Néhol melegebb, néhol hidegebb volt, sőt egy ponton a hegytetőn még havazni is kezdett. Nem hittünk a szemünknek. Sivatagból, fenyveserdőbe, aztán patakokkal tűzdelt sziklás táj, majd ismét a sivatagi sivárság.

Az út maga is nagyon változatos volt. Voltak részek ahol autó út vezetett nyíl egyenesen, de úgy hogy nem mozdítottam a kormányt hosszú percekig, aztán a semmiből jött egy derékszögű kanyar, aztán ismét hosszú nyilegyenes út kilómétereken keresztül.

Nyíl egyenes út

Aggódni kezdtünk. Az idő rohan és az út legnagyobb része még mindig hátra volt. Ezt az egész kerülőutat végül is csak a Monument Valley miatt csináljuk, ha nem érünk oda naplemente előtt, az egész felesleges volt.

Én és a canyonvidék

Miután elhagytuk a Glen Canyon-t, teljesen egyedül voltunk az úton. Nem láttunk egyetlen egy autót sem már több mint egy órája. A kietlen pusztaságban voltunk, nem volt ott semmi, csak canyon-ok és a sivatagi táj. A nap elindult lefelé, szinte láttuk, ahogy percről percre ment lejjebb. Aztán elkezdett esni is. És ha még ez mind nem lett volna elég, észrevettem, hogy az üzemanyag is fogyóban volt.

Autó utak Utahon keresztül

Aztán végre megérkeztünk a Natural Bridges National Monument-hez (Természetes Hidak Nemzeti Park). Ez a park a híres a benne található 3 természetes képződésű szikla ívéről. A parkban van egy 15 km hosszú egy irányú körút, jó néhány kilátóval a 3 különböző ívre.

Natural Bridges Nemzeti Park

Mivel már nagyon késő volt, csak a legrövidebb túrára volt időnk. Ez a körúttól egy pár percre lévő hídhoz, a Owachomu-hoz vezetett le. Az egy fantasztikus élmény, amikor ott állsz az a hatalmas természetes ív alatt és csak sajnálni tudtuk, hogy nem tudtuk a másik kettőt is ilyen közelről megnézni. A park egyébként elég picike a többi nagy utah-i nemzeti parkhoz képest. Valószínű egy fél nap elég lett volna az egész túra teljesítésére.

A Natural Bridges harmadik íve

Az ív alatt állok

A kis gyalogtúra végén már biztos volt, hogy a tervünket nem tudjuk teljesíteni ezen a napon. Úgy döntöttünk, hogy az a legjobb, ha az éjszakát a közeli Mexican Hat (mexikó-i kalap) városban töltjük. Ott vannak motelek, benzinkút és nem utolsó sorban még útba is esik nekünk, ja és valószínű még elég benzinünk is maradt arra, hogy elérjünk odáig.

A parkot elhagyva nemsokára lefordultunk a főútról és a 261-esen úton folytattuk utunkat. Egy idő után szinte egyik méterről a másikra az út egy rendes aszfaltozott útból egy hepe-hupás földútba ment át. Aztán egy kamionoknak szóló tiltó tábla, miszerint behajtani tilos. Csak úgy jelzem, ezen a 261-es úton nem volt se keresztutca, se lakott település, semmi. És itt jó néhány mérföld után kiraknak egy táblát, hogy innen kamionok nem mehetnek tovább. Hogy ezt miért nem tették ki az út elejére? Minket ez nem zavart, de ha kamionos lennék, nagyon pipa lennék.

Aztán nem sokkal később meg is láttuk mi végett volt a tábla. Elértünk egy szakadékhoz. Vagyis nem is szakadék, hanem egész eddig egy hatalmas fennsíkon autóztunk. A két szint között kb. 150 méter (kb. 50 emelet) szintkülönbség. Közte pedig egy függőleges szakadék. Az út a falba vájva kacskaringózott lefelé. A látvány fantasztikus volt, ahogy ráláttunk erre a hatalmas sík területre innen magasból.

Kilátás a fennsíkról

Lenntről visszanézve a fennsíkra

Innen kb. 15 perc és már el is értük Mexican Hat városkát, ami egy a város határában található sziklaformáról híres, ami egy sombrero-ban ülő mexikóira hasonlít.

A városka igen pici, csak pár motel van és egy benzinkút. A statisztika szerint egyébként a város népessége a 2002-es adatok szerint 88 fő. Ez az egész túra alatt itt találtuk a legolcsóbb ($50.14 ≈ 11.000 Ft) motel szobát és természetesen a legrosszabb állapotban lévőt is, de ami a legfontosabb az utolsó üreset az egész városban.

Az aznapi megtett táv 539 km volt.