utazgatok

Hajnali 4.45-kor az ébresztő óra ébresztett minket. Előző nap már minden összepakoltunk és előkészítettünk. Kinn még mindig sötét volt. Kocsiba szálltunk, majd kb. 45 percet vezettem vissza a parkig. 6 órakor már a Grand Canyon déli peremén álltunk, túrára készen. Még ekkor sem pirkadt. Sötét volt és nagyon hideg volt.

Annak ellenére, hogy az út jól kiépített volt, nem volt könnyű a haladás. A folyamatos lefelé menet nagyon meg tudja erőltetni a térdeket.

Turistaút a Grand Canyonban

Lefelé a Canyon-ba szembetalálkoztunk pár felfelé jövő emberrel. Nem tudtuk pontosan honnan is jöttek ebben a korai órában, de az biztos volt, hogy valahol lenn töltötték az éjszakát.

Lassan pirkadt, mi pedig gyorsan haladtunk. Az első pihenő pontot, az Indian Garden-t elég hamar elértük. Ezen mi magunk is meglepődtünk. A nemzeti park hivatalos prospektusa ugyanis erre az oda-vissza távra 6-9 órát ír. Mi a felét 1 óra 47 perc alatt tettük meg.

Ekkor még nem voltunk teljesen biztosak, hogy melyik utat is választjuk és csak a kilátóig megyünk vagy egész végig le a Colorado folyóig, amire egyébként az úton lefelé folyamatosan táblák figyelmeztetnek, hogy ezt meg se próbáljuk, mert a peremtől a folyóig egy nap alatt NEM LEHET megcsinálni. Az információ gyűjtés során viszont rengeteg fórumon és utazási blogon olvastam, hogy igenis megcsinálható és már egy átlagos edzettségi állapottal is meg lehet csinálni.

Figyelmeztető tábla

Az Indian Garden-ben megpihenve végiggondoltunk mindent és végülis úgy döntöttünk, hogy nem megyünk le a folyóig, csak a kilátóig. Az indok pedig, hogy aznap estére hotel foglalásunk volt Las Vegas-ban és megígértük barátainknak, hogy időben érünk vissza, hogy még este egyet bulizhassunk.

Aki viszont már ott van és ideje is van, mindenképpen ajánlom a teljes túrát a peremtől a folyóig. Megcsinálható! És azért az nem egy kis dolog, hogy utánna elmondhatja magáról az ember, hogy én igenis megmásztam a Grand Canyon-t a tetejétől az aljáig.

A Canyon belsejében, háttérben pedig a déli perem

Kicsit pihentünk még, majd a pihenő helytől egy fennsíkon indultunk el a Plateou Point kilátó pontig. Ez már tényleg semmi erőfeszítést nem igényelt, a távolság kevesebb mint 1 km volt, mindenféle emelkedő nélkül. Itt sétálva a canyon közepén láttuk meg igazán, hogy mekkora is a Grand Canyon. Fenn a peremen állva ezt az ember nem érzi. Ezért kell elindulni és megmászni, megküzdeni érte, mert így egy másfajta élményt kaphatsz.

A Grand Canyon déli pereme

Ott sétálgatva ezen a turista úton egyszer csak megpillantottam valamit a földön. Ha nem látom a saját szememmel, ezt el sem hiszem. Egy vízvezeték csatorna fedél volt lebetonozva, földbe építve. Pár lépésre arrébb pedig egy olyan villamosmérő-óra doboz szintén földbe betonozva. Hát ez hihetetlen, a Grand Canyon-ba áram és vízvezeték van levezetve. Aztán elkezdtünk viccelődni, hogy valószínű még wi-fi is van és hozni kellett volna laptop-ot.

Vízvezeték a Grand Canyonban

Ez pedig egy villamos doboz

Plateou Point-hoz pontosan 8 óra 26-kor érkeztünk meg. 9,76 km-t tettünk meg távolságban, 974 métert szintkülönbségben és mind ezt 2 óra 26 perc alatt. Jó ütemben mentünk és szerencsénk volt az idővel.

A kilátó pont valahol a Grand Canyon közepén lehetett, kb. félúton a Colorado folyó és a perem között. A kilátó maga egy peremen állt. Ezt úgy tudnám szemléletesen leírni, hogy a Grand Canyon-ban van egy másik canyon és mintha mi ennek a kisebb canyon-nak a peremén álltunk volna. Igazából, ha itt nem tudnád, hogy a Grand Canyon-ban állsz, azt hinnéd, hogy azok ott körülötted csak hegységek körbe, körbe.

Kilátás a Plateau Pointról

A kilátónál megpihentünk, fényképezgettünk, megebédeltünk. Kb. egy órát töltöttünk ott lenn. Az elején csak ketten voltunk, aztán idővel egy másik pár is odaért.

Sára a Plateau Point kilátóján

9 óra 40 perckor indultunk el felfelé. Ekkor a nap már teljesen fenn volt és elég erősen kezdett el sütni, de még mindig elviselhető volt, nem volt hőség.

Mászni felfelé, sokkal nehezebb volt, mint gondoltam. Az utolsó órában szinte 15 percenként meg kellett állnunk kifújni magunkat. Út közben kitűztünk magunk elé egy határidőt (13.00), amire fel akartunk érni. Majdnem sikerült. Végülis 1 óra 5 perckor értünk fel. Nagyon meg voltam elégedve magunkkal. Egy életre szóló élményt szereztünk. Megmásztuk a Grand Canyon-t.

Jöjjön az összesítés: összesen 19,2 km-ert gyalogoltunk. Ehhez jött még közel 2 km-es szintkülönbség.

Letekintve a peremről a turistaútra

Fennsík a kilátó ponthoz

A túrához feltétlenül szükségesek a következők:

- több réteg ruhát (hosszú ujjú, rövid ujjú, pulóver), az idő folyamatosan változik, akár egyik percről a másikra, a nap hol elő, hol visszabújik a felhők mögé.
- naptej és sapka a nap ellen
- rengeteg víz vagy energia ital, mint pl. gatorade
- sós és cukros, energia gazdag ételek (csoki, sós perec)

Felérve pár percet megpihentünk, gratuláltunk magunknak, majd kocsiba szálltunk és elindultunk Las Vegas felé.