utazgatok

Hong Kong-ban keveset voltunk, de nagyon megfogott. A nyugati és az ázsiai kultúra optimális keveredése, s az egzotikus táj egyértelmű ok a sikerre. S mindehhez csak 2000 km-t kellett vonatozni.

Hatalmasat aludtunk a vonaton, eddig ez volt a legkényelmesebb. A táj megváltozott, olyan mintha az őserdőben vonatoznánk. Tetszik ez a zöld, mivel eddig csak városokat láttunk, vagy szántóföldeket.

13.25-kor érkeztünk meg a Hung Hom állomásra, ahol a szokásos határprocedúrán átjutva végre Hong Kong talaját érezhettük a lábunk alatt. Az idő förtelmes, kibírhatatlan. Hatalmas a pára, és a meleg, de mindenhol megy a légkondi.

Hong Kongi városkép

A város szép, nyugatias, a házak magasak, s mindent felfele vagy lefele építenek. Volt egy ház, ami kb. 20 emeletes volt, s egy lakás szélességű. Olyan volt, mint egy pálcika.

10 perc alatt megtaláltuk a buszunkat, fel is pattantunk a kétemeletes járgányra. A buszok olyanok, mint Angliában, itt is jobb oldalon vezetnek. Amúgy az egész város olyan, mintha Londonban lennénk. Az út 8,9 HKD volt fejenként, s 10 perc alatt átzúztunk az alagúton Hong Kong szigetére.

Közlekedés

A szállást viszonylag hamar megtaláltuk, az egyik legmenőbb, legforgalmasabb utca sarkán. 252 HKD volt egy kétágyas szoba. A portás jó fej volt, s adott egy saját fürdős szobát, mely 2,5 X 4 (!) méteres volt, fürdővel, WC-vel együtt. Amúgy fürdő nem is volt igazán, hanem csak egy tusoló, meg a padlón egy lefolyó.

Hong Kong belvárosa

A Victoria park mellett laktunk, innen kezdtük a városnézést. Egyszerűen gyönyörű, és tiszta. Az emberek sportolnak, tornáznak. Van lábmasszázs út, kövekből kirakva. Ezután kimentünk a Victoria-öbölbe, ahonnan Kowlon látképe tárult elénk. Ez se kutya. Sajnos lemerült a fotógépem, szóval én nem fogok már több képet készíteni.

Én vagyok a legmagasabb

Amúgy Hong Kong több szigetből áll, a vonat Kowlon-ra ért be (ez a szárazföld), s a szállás Hong Kong szigetén található. Ez a legfejlettebb rész, az állam központja. Elég nagy a pörgés.

Az egész egy nagy kikötő, új és régi hajók keveredtek. A túlparton hatalmas felhőkarcolók sorakoztak. A nap múlásával bekerültünk a város lényegi részébe: sétálóutcák, felhőkarcolók, gyönyörű fás ligetek, s bár el voltam ájulva a pekingi vezetéstől, ez itt eszméletlen. Mindenhol autók és buszok, kanyarognak a villamosok, s az egész megfejelve egy tökéletes gyalogos közlekedési rendszerrel és táblákkal. Mindenhol hidakon, felüljárókon lehet átkelni, s sok esetben ezek házakat, plázákat kötnek össze (ezekből rengeteg van).

A legfontosabb látnivaló: Viktória-hegy, ezért erre vettük az irányt. Mivel már buszoztunk, ezért a metrót választottuk. MTR a neve, mindenhol jelezve van, s 3-7 HKD-ba kerül.

A föld alatt kiépített rendszerük is eszméletlen. A metró előtt üvegfal van, s csak a szerelvény ajtajával együtt nyílik ki. Átjárható az egész vonat, mint a kombínók. Szóval sötétedésre értünk a Central Stationhoz, s 10 perc alatt megtaláltuk a Peak Tram-et. Ez egy hegyi vasút, mely oda-vissza 33 HKD/fő, s felvisz a kilátóba. A mögöttünk ülők a pesti fogaskerekű vasúthoz hasonlították. Felértünk a hegyre, ahol a Peak Tower található. Ez egy hét emeletes népbutítás, de a tetején ott van a kilátó. Először, mikor felmentünk, az orrunkig se láttunk, mert mindent köd borított. Hát kicsit se lettünk idegesek, de fél óra múlva elénk tárult a látvány.

Kilátás a Victoria kilátóról

Ilyet még nem láttam, s ekkor kezdett megfogalmazódni bennem: Hong Kong a kedvenc városom. Kb. 1-1,5 órát töltöttünk a kilátóban, nem tudtunk betelni a látnivalókkal. A levonatozás után körülnéztünk még a környéken éjszaka.

Éjszakai városkép Hong Kongban

Az eső miatt lepakoltunk a szobába. Amúgy szinte egész nap esett az eső, s nedves volt a levegő. Európainak kibírhatatlan. Beugrottunk 1-2 helyi piacra, de nem vettünk semmit.

Na, innentől fotógép nélkül indultunk el. A sziget középső részét teljesen bejártuk, a megéhezve beültünk egy original kínai étterembe. Rendeltünk valamit -már ez is nehezen ment- aztán kihoztak valamit. Először is kaptunk teát, mely íztelen volt, majd tíz perc múlva elénk rakták a kaját. Háááát – érdekes volt. Csípős, hideg spagetti volt az enyém, a Sibié hányingerkeltően algás, gumigombócos extra csípős leves-szerű folyadék. Összesen fizettünk érte 63 HKD-t, de felejtős volt. Meg se bírtuk enni, szóval innen gyorsan leléptünk, hogy keressünk valami jó kocsmát. Egy sikátorba be is tértünk, s bevertünk egy sört fejenként, s elkértek 50 HKD-t (csak emlékeztetésképp, Pekingben 6 yuanért ittunk, egy 1-1-ben váltják). A hely egy sikátor szélén volt, de a túloldalon valami nagyon menő bárépület lehetett, mivel folyamatosan érkeztek a taxik, s hozták az elegáns kínaiakat. Amúgy ez a másik, amiért szeretem ezt a várost. Pekinggel ellentétben itt igenis van éjszakai élet, s mindenki elegáns, vagy legalábbis különleges. 1-2 órát ültünk a sör fölött, közben néztük az áradó tömeget. Nagyon élveztük, hazafele beugrottunk még egy sörért a Seven Eleven-be, aztán nyomás haza. Megszerettem ezt a helyet, s remélem a holnapi nap is ilyen jól telik.

2.nap

Reggel 8-kor keltünk ki az ágyból, hogy a déli kicsekkolás után már mehessünk a reptérre. Még egyet elmentünk sétálni, s nézegetni. A boltok nagy része zárva volt, sok 12-22-között van nyitva. Találtunk egy utat, ahol mindenféle autókereskedés volt, amit el lehet képzelni. Még a felső kategóriás cégek is képviseltették magukat, szóval volt itt Porsche, meg Lamborghini is. Iszonyat meleg volt megint, s feltűnt valami: senki nem előzött meg minket az egész nyaralás alatt, sőt jóval lassabbak az emberek. Az átlagnál kétszer gyorsabban mentünk. A magyar rohanós tempó itt nem működik.

Mindent büntetnek: köpködés, szemetelés, állatok etetése.

11.30-ra visszaértünk a motelba, s egy gyors fürdés után nagy nehezen megtaláltuk a 12.25-ös reptéri buszt (A11), s felpattantunk rá 40 HKD-ért fejenként. Az út 40 percig tartott, s átutaztuk a fél várost. Nagyon szép hely, mindenféle része van: felhőkarcolók, régi kopott kikötő, modern rakodópart, zöldövezet, hegyek, folyópart, óriási hidak, elit környékek. S mindent folyamatosan fejlesztenek, látszik a haladás.

A reptéren egyből becsekkoltunk, s elmentünk kajálni a maradék pénzünkből. Összesen Hong Kong-on 45 USD-t költöttünk fejenként. Ez közel 340 HKD, ebből 130 a szállásra, 100 a kajára, 70 az utazásra, maradék a kajára ment el. A reptéren semmi különös nem volt, olyan, mint az összes többi.

Az EVA Air 16.50-es járata 40 percet késett. A gép nagy Boeing volt, s érdekes módon a szárny elé ültettek. A gépnek ezen a részén még sosem utaztam, s tudomásom szerint ez az első osztály. Na, ennek megfelelően óriási székek voltak, lábtartóval, kis tévével. Az egészet az amerikai szupervasutakhoz tudnám hasonlítani, az volt hasonlóan pozitív meglepetés. A repcsi 11-12 000 méteren repült, az össz-táv kb. 530 mérföld. Adtak kaját, valami rizses-zöldséges húst, finom volt (a Lufthansa hasonló távra egy chipset, vagy egy kis szendvicset adott). Megint kitöltettek velünk valami papírt, szinte már vártam.

A leszállás laza volt, a Taipei látképe óriási, főleg mivel már sötétedés után értünk be. Ezzel búcsút vettünk Kínától, s Tajvan-ra kerültünk. Ez volt június 13-án, szerdán.