utazgatok.hu

Reggel neteztünk, s kiderült, hogy Ildi foglalt szállást LA-ben az első 2-3 napra, szóval ez is rendben van. 7 – kor keltünk, mely megint nem volt túl kellemes. 10 órakor már a metrón ültünk (20-50 NTD, napijegy 120 NTD) a másik barátommal, Lyn-nel. Fél óra múlva a 25 – ös busszal (15 NTD) téptünk a Nemzeti Múzeum felé. 80 NTD-s belépő után két óráig tanulmányoztuk Kína történelmét. Azért csak ennyit, mert haza kellett mennie. Mindegy, előtte elvitt minket egy újabb különleges utcára, enni valami speciálisat. 100 NTD – ből be is falatoztunk mind a hárman, s ebből ki is következtettem valamit: a kínaiak iszonyat vékonyak, s éppen azért, mert sokszor esznek, de keveset. Ez a tál kaja kb. három villalapátolásnyi lenne, ja, és a másik dolog, hogy pálcikával esznek.

Na, a búcsú után elindultunk, hogy Vita-val találkozzunk, s közben találtunk egy Dunkin’ Donuts-ot! Összesen három van a városban, s később még egyet találtunk. A választék érdekes volt, de fincsi. Sokkal több féle cucc volt, de mi a megszokott kedvenceket ettük.

Tajvani boltok

A kocsiba visszapattanva elindultunk északra, először egy erődöt néztünk meg, ami Európából volt, így nekünk nem volt túl izgalmas, szóval hamar letudtuk. Továbbmentünk megnézni az óceánt, sokszor eltévedtünk. Bekerültünk egy elhagyatott részre, ahol 8 – 10 sáv ment, kilométereken keresztül, emberek és autók nélkül. S a végén egyszerűen le volt zárva. Nagy nehezen megtaláltuk a helyes irányt, több helyen megálltunk, tényleg szép volt. Mászkáltunk a köveken, meg üldöztük a rákokat.

Sötétedésre értünk vissza, s egy újabb kis utcába mentünk. Hát itt vagy 10 féle dolgot kipróbáltunk, a végén már fájt a hasam. Ettünk fagyit, hot-dogot aminek a külseje rizs volt, piros lében tofuval borított gilisztát, rizst zsíros disznóhússal, egg rolls-t, tajvani krumplikrokett-bogyót, húsgombócot, taco-szerű valamit, vízízű fagyit, cukormázas paradicsomot, citromlét jéggel, mindenféle húsos dolgot, meg édességeket.

Éjszakai piac

Lynn és én

Sibi, Vita és valami undorító kaja

Zárásképpen a Tamsui, Fisherman’s Wharf kikötőbe mentünk. Itt találtuk a Bridge of Lovers-t. Hazafele nem is mertük már nézni az utat.

Váltottunk még pénzt, 20 USD a biztonság kedvéért (összesen 230 – at ketten).

Ittunk ma már csapvizet, mivel érkezéskor meleg vízzel kínáltak bennünket, s muszáj volt belőle inni. Amúgy is mindent össze-vissza ettünk már, szóval a víz már nem oszt nem szoroz. Amúgy sokan isznak meleg vizet, ezen csomót nevettünk. Ettem gyümölcsöt: Lychees. Olyan, mint az eper, de meg kell hámozni, és ekkor olyan lesz, mint a szőlő.

Az egész napot megfejelve, hazaérkezésünk után kaptunk vacsorát: cukorborsót, valami undorító lével.

4. nap:

Reggel 10 – kor már a „Taipei Zoo” metróállomásnál voltunk, s ettük az ajándékba kapott hamburgert, melyet mint kiderült, tofuval töltöttek. Majdnem hánytunk tőle.

A „Taipei City Mall”-nál szálltunk le, s célunk a „101 Buliding” volt (közel 600 méter magas, 89 emeletével a világ legmagasabb épülete (volt).

Taipei 101, a világ legmagasabb épülete VOLT

Az alsó öt emeleten a világ egyik legexkluzívabb plázáját találtuk. Az árak magasak voltak, s mint kiderült a ház tetejére való felmenetel is (350NTD), úgyhogy ezt kihagytuk.

Az ég leszakadt, s eszméletlenül esett. Természetesen minden kínainál van esernyő, ez náluk olyan, mint a kulcs, mindig náluk van. Nem volt mit tenni, elindultunk egy fedett gyalogosoknak kiépített hídon, mely a környező házakat köti összes, s így jutottunk el a New York New York plázába. 5 – 6 emelet, tele amerikai cuccokkal, hamar végigjártuk, s szerencsére az eső is elállt, végre nekivágtunk downtown-nak.

Az egész nép egy zombi. Ez biztos a kommunizmus hatása, hogy úgy viselkednek, mint a robotok. Már a metrón is feltűnt, hogy az emberek folyamatosan a szabályok szerint élnek. A mozgólépcsőn mindenki a jobb oldalra áll, még ha nagy tömeg van, baloldalon csak az megy, aki siet. Aztán a metró ugyebár el van választva egy üvegfallal, s mindig ugyanott nyílik ki az ajtó. Na, hát itt fel vannak festve jelek, hogy középen ki kell engedni a leszállókat, s van egy sáv, ahova be kell állni a felszállóknak. Na, ezek ebben a sávban egyesével sorban állnak, s várják hogy az előttük lévő belépjen.

A kék metró mentén haladtunk nyugatra, megnéztük a SYS Memorial Hall-t, majd benéztünk a Jade Marketbe. Érdekes volt, tele bizsuval, meg mindenféle szépen faragott kővel. Beültünk egy hamburgereshez, ami egész jól esett a sok ehetetlen kaja után. Az eső megint esegetett, s emiatt hatalmas lett a pára meg a meleg, így lementünk a föld alá a légkondiba. Itt található az Underground Plaza. Tele van olcsó boltokkal, melyek teljesen ugyanolyanok. Rengeteg fiatal volt, s videojátékkal múlatták az időt. 1 – 2 játszott, 5 – 10, akár 20 pedig nézte. Ez ismétlődött végig.

15.30 körül kimentünk a folyóhoz, a Dadaocheng Wharf-nál, majd pici ücsörgés után sétálgattunk. A víz koszos, a szélén valami undorító szemétréteg halmozódott fel.

Miután meguntuk, visszamentünk a házak közé s megtaláltuk az eddigi legérdekesebb városrészt, a Wuchang st. környékén. Tele kis utcákkal, mindenhol boltok, főleg ruha, s rengeteg ember, nagyrészük fiatal. Mindenki ápolt, szép ruhákban jár, és gyönyörű hajjal (az egész város tele van fodrászatokkal, szinte egymást érik, és éjjel-nappal tele vannak). Az utolsó három óránkat itt töltöttük el, nézve a hömpölygő fiatalokat, elegáns csávók, gyönyörű lányok, s néha-néha egy-egy turista. Kihagyhatatlan. Vacsorára a mekiben kajáltunk, majd elindultunk vissza a táskáinkért.

A metrón már sötét volt, legelölre ültünk, s bámultuk a várost – nincs sofőr, hanem automata az egész. Vita kivitt minket a reptérre, becsekkoltunk, s elhagytuk végleg Ázsiát.

Egy Boeing 777-essel repültünk, saját kis tévével (volt 70 – 80 film, 20 – 30 tv és rádió csatorna, játékok, hírek), távirányítóval, étlappal. Este 10.55-kor szálltunk fel a géppel, s ugyanazon a napon este 8.20 – ra értünk Los Angelesbe. Mókás. A kaja hal volt sörrel és fém evőeszközökkel. Utána fagyi. Állati volt.