utazgatok

Amerikában egy régi álmom vált valóra: Los Angelesben, Kaliforniában tölthettünk 3 hónapot. A sok megpróbáltatás után visszajutottunk, s egy újabb nagy kaland elé nézünk!

Egy Boeing 777-essel repültünk, saját kis tévével (volt 70-80 film, 20-30 tv és rádió csatorna, játékok, hírek), távirányítóval, étlappal. Este 10.55-kor szálltunk fel a géppel, s ugyanazon a napon este 8.20-ra értünk Los Angelesbe. Mókás. A kaja hal volt sörrel és fém evőeszközökkel. Utána fagyi.

A repülőút hamar elment, néztem 2-3 filmet, meg aludtam egy kicsit. Átjutni a határon azonban egy kínszenvedés az Államokban. Legalább 2-3 óráig kellett sorban állni, s mindig megvan az esély a hazaküldésre. Kint már vártak minket a többiek, Ildi (a barátnőm), Sziszi, meg Tomi. Terveink szerint együtt töltjük a nyarat, felfedezzük Kaliforniát, s éppen a hosszú maradás miatt nem látom értelmét, hogy minden napot külön említsek. Inkább a fontosabb emlékeket, meg a kéthetes nyaralásunkat írom le.

Megérkezés:

Felszálltunk a shuttle-re, metróztunk egyet (1,25 $), majd vártunk a buszra, mely a hotelunkhoz visz. Vagyis csak vitt volna, mivel már elment – de ez a gondolat csak hajnali 2-3 között fogalmazódott meg bennünk. Sebaj, taxi, $25-ért, majd az újabb felismerés: rossz helyen rakott ki minket. Újabb taxi, újabb $25: megérkeztünk az első amerikai szállásunkra, Stanton-ba!

Első hetek:

Mivel több hónapig maradunk, kell valami jó szállás, meg valami jó meló. Úgy döntöttünk, először szerzünk egy lakást, kivesszük a nyárra, aztán utána tudunk munkát keresni. Az ötletben nincs kivetnivaló, csak nem fedi a valóságot: szállást nem egyszerű találni, mivel mindenhol „credit check”-t végeznek, vagyis megvizsgálják a teljes vagyoni helyzetet. Persze nekünk se munkánk, se múltunk nem volt, így elég nehéz helyzetbe kerültünk. Pár nap után úgy döntöttünk, átköltözünk Long Beachre, hátha ott jobb a helyzet. (Los Angeles egy hatalmas város… igazából nem is egy város, hanem sok kis településből áll, mint például Venice Beach, Hollywood, Malibu, Inglewood, és sorolhatnám. A baj ezzel, hogy nagyon szét van nyúlva, s nincs igazi központja, tehát nehéz megtalálni az optimális helyet. Főleg kocsi nélkül). Ráakadtunk egy normális apartmanra a Pacific Coast Hwy-n, viszonylag nagy, nem is volt drága, ha jól emlékszem $80 fejenként.

Úgy éreztük végre jóra fordul az egész, de aztán kiléptünk az ajtón. Mi nem tudtuk, de a környék nem nevezhető biztonságosnak. Mindenhol csak feketék, hajléktalanok, s a kinti cimborák szerint eléggé a gettó szélére kerültünk. Amikor este mentünk a boltba, vagy telefonálni, már gyűltek körénk. Hát, elég bizarr volt. Ildit állandóan leszólították, s az egyik nap egy autós üldözés szemtanúja voltam. A munkakeresés háttérbe szorult, lejártunk a partra, strandoltunk eljártunk néha Hollywood -ba. Itt még Sibi is velünk volt.

Maga Long Beach belvárosa szép, tele hotelokkal, itt található Queen Mary óceánjáró luxushajó is.

Mindezek ellenére nem jött be senkinek, ezért a vésztartalékhoz nyúltunk: volt egy cég, ahol én dolgoztam tavaly, s ők mondták hogy alkalmaznának minket. A hely neve Knott’s Berry Farm, s ezen belül a cég a Kaman’s art shoppes .

Ez még mindig jobb, mint a semmi, tehát újabb költözés, újabb dollárok. Ekkor kerültünk Buena Park-ba, mely már Los Angeles megye határán kívül esett. Itt a Beach boulevard-on találtuk meg a megfelelő helyet.
Közel 3 hetet fecséreltünk el, s nagyon a kimerítettük a pénzügyi tartalékainkat. Közben a transzszibériai vonaton megismert svéd lányok is megérkeztek pár napra, találkoztunk velük, s megnéztük Los Angeles belvárosát. Aztán Sibi lelépett, mert a keleti parton visszavették az előző munkahelyére, ahol degeszre keresheti magát. A kis szemét .

Összességében 3 – 4 hétig tartott, míg rendbe szedtük magunkat, lett egy viszonylag jó szállásunk: 400 $-ért hetente béreltünk ki egy konyhás suit-ot, melyet később – egyben utoljára – egy kisebbre cseréltünk.
A meló élvezetes volt, a munkatársak meg abszolút jó fejek.

Éjszakai szórakozás:

Kicsit visszafogtuk magunkat, mivel mégiscsak dolgozni voltunk itt, de azért kihasználtuk a lehetőségeket. Az amerikaiak köztudottan felszínesek, de könnyen barátkoznak. Sokan közülük szívesen ismerkednek idegen kultúrából érkezőkkel, így hoztak-vittek minket mindenhova.

Voltunk igazi amerikai házibuliban: hátul sörcsapolás, üvölt a zene, fiatalok mindenhol. S mi más, mint a rendőrség vetett véget a partinak. Amúgy ezek a bulik mindennaposak, nagyon jó szórakozás, s többek között nekünk jó nyelvtanulási lehetőség.

Egy másik srác minden hétfőn bulit tartott, aki akart pókerozott, volt videojáték, pipa, tv, zene. Fiúk, lányok… és sok-sok alkohol. Velük eléggé jóban lettünk a végére, szóval csak úgy átugrottunk néha esténként, inni pár sört, videojátékozni, tévézni. Teljesen hasonlóan élnek, mint itthon bárki, csak hamarabb elszakadnak, s könnyebben mozognak. Simán átmennek az egyik partról a másikra, ha éppen úgy tartja kedvük. Aztán voltunk párszor Hollywoodban, például bowlingozni a Chinese Theatre alatt, ahova a hírességek járnak, majd pár nem olcsó klubban kötöttünk ki.

Ja, és persze az összes autóval van, hullarészegen vezetnek. Némelyiknek jobban megy, mint józanul A nyár legvégén szerveztek nekünk egy búcsú-bulit, jól esett nagyon, s elég sokan el is jöttek.