utazgatok.hu

Oroszország és az oroszok eddig negatív nyomot hagytak bennem, de erre fel voltunk készülve. Nagy várakozással tekintettünk azonban a következő pár hónapra, s mindez egy hihetetlen és elképesztő 6 nappal indult, a már-már legendássá vált transzszibériai vasúton.

A Moszkva – Peking között lévő 9000 (!) km 144 óráig tartott, mindez 2007 június 1-je és 8-a között:

1. nap
Jól aludtunk, pihentetően, ezzel nem is lesz baj. Azonban nincsen zuhanyzó, és ez kicsit sokkoló. A finn öregek adtak egy jó menetrendet, szóval tudjuk majd hol, mikor állunk meg.

A transzszibériai express és én

Maga a vonat koszos, régi, mindent fa és szőnyeg borít. A hely kicsi, de kibírható. A folyosón székek vannak, ott lehet ücsörögni. Természetesen minden oroszul van kiírva, az ablakok pedig magyar gyártmányúak. A „lakosztályunk” 2X2 méteres, szóval akkora, mint egy otthoni fülke. Az ágyak felhajthatóak, alattuk sok hely van. Maga az ágy 60-70 cm széles, s 190 cm hosszú. Ha le vannak hajtva, akkor közöttük 50-60 cm hely marad. Minden kis hely ki van használva a cuccok elpakolásához. Elsőre borzasztó, de mégis kibírható. Főleg a mi szobatársainkkal, akik semmit se csináltak.

Kiromban szálltunk le először. Jöttek az árusok, de nem mertünk venni semmit. Egy rúd szalámi 100 rubel volt. Az egyik kínai vett szotyit, s megkínálta a finneket: héjastól ették.

Árusok az egyik állomáson

Összesen 4 barátunk lett: Jakab és Marti a két öreg, nagyon segítőkészek. A svéd lányok is aranyosak, Sabrina és Antoinette. Kártyáztunk, úgy néz ki, velük fogjuk eltölteni ezt a hat napot.

Útitársainkkal

16.05, Balesino: Itt már sokkal több árus volt, s vettünk is egy üveg vodkát, meg pár sört. A vodkát közösen vettük új barátainkkal. Olcsó volt a hely, de legközelebb már alkudni is kellene. Amúgy nagyjából a menetrend szerint haladunk, plusz-mínusz 10-15 perces eltéréssel. Az állomásokon a vonat nem várja be az idejét, hanem ha 20 percet kell állnia, akkor 20 percet áll.

Összespannoltunk egy amerikai sráccal, Michaellel. Átutazza a világot pár hónap alatt, tök egyedül. Elég batár, de legalább van még egy spanunk.

20.00, Perm: Pontosan értünk ide, elképesztő. Játszunk egész nap, elég jól telik az út, s érdekesen. Egyre több időt vagyunk a négy új barátunkkal. Ahogy hagyjuk el a várost, végignézzük az orosz világot. Hát nem laknék itt, s nem véletlen takarták le régen az ablakokat: szemét, lerobbant házak. A gyerekek a pöcegödörben játszanak, nincsenek betonutak, az autók hulladékok. Nagyon szegény világ. Legtöbb ház fából van, s sok helyen nincs se út, se semmi, csak a házak az erdő közepén. Van pár emeletes ház, amik nagyon le vannak pusztulva, s csomó csak félig van megépítve. Az utak 2-3 sáv szélesek, de mindenféle felfestés nélkül.

01.50, Swerdlowsk Pass: Iszonyat hideg van, itt hagytuk el Európát. Eddig tartott a buli, kártyázás és vodkázás. Az első napot sikeresen átvészeltük, már csak öt van hátra. Visszatértünk a kabinunkba. Én alszom felül, Sibi az alsó ágyon.

2. nap
Éjszaka elhagytuk az Urált, szóval már elég messze járunk. Nem aludtam olyan jól, valahogy jobban mozog a vonat. Amúgy feltűnt az is, hogy éjszaka tényleg gyorsabban megy a gép. Mindegy, azért délig még elbóbiskoltam. Azt talán még nem írtam, de moszkvai idő szerint utazunk, mert nem tudjuk, hogy pontosan hol kell órát állítani. Szóval a feltüntetett időpontok, azok mindig is GMT+3-ban vannak, egészen az orosz-kínai határig. A vonaton senkit sem zavar, hogy nincsen zuhany, sőt még a ruhájukat sem cserélik. Mi azért a vándortáboros múlttal megoldjuk a dolgot, s lecsutakoljuk magunkat.

Orosz sztyeppe

Minden kocsinak két saját kalauza van, akik napközben takarítanak, porszívóznak. Egész nap a kis otthonkájukban vannak, amikor közeleg egy állomás, felveszik az egyenruhát, tehát tudhatjuk, hogy közel a megálló. A táj hasonló még mindig, földutak, lerobbant faházak, ennek ellenére, ha látunk fiatalt, az teljesen ápoltan és korrekten néz ki.

14.00, Omszk: Szép hely, kiépített állomás. Leszálltunk venni pár sört, beálltunk a sorba. Sibi kért, várt a pénzre. A kalauz nő integet, hogy szálljunk fel. Elindul szépen lassan a vonat, vagyis kicsit megmozdul, aztán én odarohantam, hogy addig ott állok, amíg Sibi vissza nem ér. Hát nem így történt! Mire odaértem a vonat már rendesen haladt, s úgy kapaszkodtam fel rá. Közben Sibi verte az asztalt a kioszkban, hogy adják a pénzt, majd kezében két sörrel, a vállán a fotógéppel, rohant a vonat után. Én azt hittem el se éri. Azonban a kalauz fel volt erre készülve, s úgy tépte fel az embereket a vonatra, köztük a Sibit is. A lényeg, hogy majdnem Omszkban maradtunk. Tanulság: először vásárlás, utána fotózás.

Amúgy a kedves alvótársunk körömvágó csipesszel vágja a szakállát. A kajánk úgy néz ki, elég lesz az útra, csak a kenyér lehet probléma. A svéd csajokat megtanítottuk rikikizni, persze semmi közük nem volt hozzá. Nekik is van valami hasonló játékuk, csak abban sorban kell tippelni, meg nem az kezd, aki elvitte a kört. Ja, és nincsen adutt, magyarul előre ki lehet számolni az egész játékot.

Buli a vonaton

18.06, Barabinsk: Két napja jövünk, s szinte percre pontosan értünk be. Az állomás ugyanolyan, mint az összes. Szépen kiépítve, lebetonozva, felújítva, de tőle 50 méterre már földút és pusztaság. A lent lévő árusoknál az árak mennek le, de a vodkát itt is csak rejtve árulják, s drágán. Vettünk pár sört, meg csináltunk képeket, de az előző megálló emlékével hamar visszaszálltunk.

21.55, Novosibirsk: Épp befejeztük a kártyázást, mikor megálltunk. Vettünk két sört itt is, már csak 25 rubel volt darabja. Már semmi érdekes nem volt az állomásban.

A mai nap olvasgattam kicsit Beijing-ről, Hong Kong-ról, érdekes lesz. Lehet, hogy rosszul döntöttünk, hogy
Beijingre hagyunk három éjszakát, és Hong Kong-ra egyet. Majd meglátjuk.

Este 10-kor már az egész vonat alszik. Holnapra nagy bulit tervezünk, ezért lefekszünk aludni, s reggel felkelünk, lesz egy nagy állomás: kell vodka.

Érdekesen telnek a napjaink, egész nap papucs rövidgatyával, és sörözés déltől lefekvésig. Unalom eddig nem volt, remélhetően a továbbiakban sem lesz.

A mozdonyunk

3. nap
09.50, Krasnojarsk Pass: Reggel órára keltünk a vásárlás miatt. Vettünk egy lángos-szerű kenyeret (25 rubel), meg két sört. A kínaiak soha semmit nem vesznek. Maga az állomás az eddigi legfejlettebb, digitális kijelző, kiépített peron, melyre szükség is volt, mert esett az eső meg hideg volt. Mindenki hosszúgatyában és kabátban van, s nem ritka a gumicsizma sem. A kalauznő már öt perccel az indulás előtt felzavart minket a vonatra, nehogy megint lemaradjunk. Barátaink elég morcosak, biztos nem aludták ki magukat.

A vasúti átkelőknél nemcsak sorompó van, hanem olyan felnyíló vasrámpa, ami az amerikai követség előtt is. Az ok, hogy nem érdekli az embereket a sorompó, azon simán áthajtanak.

Van rendes konnektor a vonaton, s naponta kb. 3-5 USD-t költünk.

14.45, Ilanskaja: Egész meleg volt, az állomás hasonlít a pécsire. Itt is megrohamozták a vonatot az eladók, már mindenki bátor volt, s kipróbált új dolgokat. A lányok valami sós-édes íztelen palacsintát, az amcsi gyerek kolbászt, zöldségeket, mi valami meleg pékterméket vettünk (krumplis lángos, nagyon finom) 10 rubelért. Vodkát itt se találtunk, mivel a rendőrök ott álltak a peronon.

Lakótárs haverunk

Átmentünk az étkezőkocsiba, 70 rubel volt egy sör, ami elég drága, főleg, hogy kártyázni se engedtek minket, pedig ezért mentünk. Az árak annyival magasabbak, mint otthon. Utána végigmentem a vonaton, 20-25 kocsiból áll. Amúgy a legtöbb kocsiban iszonyat bűz volt, kibírhatatlan. A kocsikban 9 fülke van, erre jut 2 wc, meg egy vízforraló. A vonaton van 350-400 ember, ennek legalább 85-90%-a kínai, 10-15% orosz, s gyakorlatilag nullával egyenlő a turista. Szóval megint szerencsénk volt ezzel az öt turistával. Az egész út során talán ha 2-3 nemzetközit láttunk, de ezek le is szálltak. Nagyon hiányzik a zuhany, már három napja utazunk.

Úgy döntöttunk, átállítjuk a bio-óránkat a helyi időre, mert az eddigi rendszer folytatásával az utolsó esténk ki fog maradni.