utazgatok.hu

A mai nap elég drágára sikerült, de sok mindent láttunk. Reggel 6.14-kor szólalt meg az ébresztő. Ugrott Sibi az internetre, s szokásos módon az utolsó pillanatban, az indulás előtt egy órával néztük meg, hogy hova kell mennünk. Terveink szerint taxival mentünk volna, s le is írattuk kínai betűkkel a pontos címet. Ennek ellenére a tízedik taxis leintése után jöttünk rá, hogy nem fognak elvinni minket, mivel túl közel van. SMS, telefon, rohanás, metró. Kis késéssel bár, de elindultunk.

Az út belépőkkel 220 jen volt fejenként, mely a Kínai Nagy Fal érintésével a Nyári Palotáig tartott. Összesen két óra alatt tettük meg az utat, mely 70 km volt, de az élmény felejthetetlen. Én ültem elöl. A kedves sofőr nem beszélt angolul, tehát a kínos kényszerbeszélgetéseket ezzel le is tudtuk. Amúgy meg előre le volt szervezve minden, szóval nem volt semmi gond. Vagyis lett: a csákó nem tudta, merre kell menni. Többször eltévedtünk, végül jött egy haverja, aki elvezetett minket.

Közlekedés: Eszméletlen, és alulmúlhatatlan. Nem a nálunk (vagy bárhol a világon) megszokott KRESZ-szabályokat alkalmazzák.

Először is mindenhol van biciklisáv, amely ugyanolyan széles, mint egy rendes sáv. Ott mennek a biciklisek, motoros csettegők és mindenféle egyéb jármű. Ezek nem foglalkoznak a lámpákkal, csak mennek, amerre látnak. A piros lámpánál (mint Amerikában) mindenki simán jobbra fordul. Sok helyen 3-4 sávos utak vannak, s sok esetben nincs is felfestve semmi. Éppen ebből kifolyólag, ahol van, azzal inkább nem is foglalkoznak, hanem annyian mennek egymás mellett, ahányan elférnek. Ez jelenthet négy autót három sávban.

A rengeteg bicikli

A másik, hogy annak van elsőbbsége, akinek előbbre van az orra, s nem annak, aki a másik sávban. Simán átrakják egyik sávból s másikba, akkor is, ha csúcsforgalom van, és tele az út autókkal. Általában nem indexelnek, de a piroson nem mennek át. Vezetésüket is egyértelműen a tolakodás jellemzi.

Egyszer, mikor balra akartunk fordulni, a sofőr csak megindult, mert a szembejövő autók úgyis lassítanak. Özönlik a forgalom folyamatosan, és csak kisebb manővereket tesznek. Rengeteg az autó, de nagyon dinamikus és hömpölygő az áradat. Egy balesetet se láttunk! Volt még pár alkalom, amikor eléggé besz….nk. Balról és jobbról is előzgetnek, dudálnak inkább fékezés helyett, néha feltűnik 1-2 autó a forgalommal szemben, de ők is szépen nyugodtan haladnak. A mi sofőrünk 40 és 100 között folyamatosan ötösben ment, s úgy állt neki előzni hatvannál, hogy még jöttek is szembe. De ez őt nem zavarta, mert úgyis lehúzódik majd a szemben jövő. Magyarul: a sávokat a forgalom függvényében használják. A taxizás után azonban idővel jónak láttam a forgalmat. Bár máshogy működik, mint amit megszoktam, de a több millió autó dinamikusan halad.

9.45-re értünk a Kínai Nagyfalhoz, a „Mi Tian Yu” részhez. Ez a három turista-hely egyike. Szép és kihagyhatatlan. Felfelé lépcsőn mentünk, aztán csináltunk csomó képet, majd pedig végigmentünk egy jó részen. Nagyon szép volt, csak meleg. Összesen egy órát töltöttünk fent, majd pedig bobbal jöttünk le, 40 jenért. Ugyanolyan, mint itthon, csak egyszer annyira gyorsan mentem, hogy majdnem kiestem. Fel is borultam vele, mert az előttem levő csaj alig mert menni. Miután leértünk vettünk sört, meg képeslapot. A sörön találtunk egy dátumot, mely 2007 februári volt, s azt hittük, hogy ez a szavatossága, ezért kidobtuk. Elég mérgesek voltunk, vissza is mentünk reklamálni, de ekkor a nő már egy szót se tudott angolul. Általában az alapdolgokat, és az árakat tudják angolul. Délben végeztünk is, s másfél órás taxizással átjutottunk a Nyári Palotához. 30 jen volt a belépő, de ettől is hamar lefáradtunk- a fő nevezetességeket azonban láttuk. Nem volt rossz, volt pár érdekes dolog, de túl sok volt a turista. Meg se közelíti a Falat. 16 óráig voltunk ott.

Mi négyen a kinai nagyfalon

Én a kinai nagyfalon

Érdemes alkudni, olcsó dolgoknál (5-10 jen) 50%-ot, taxinál (30-40 jen) 30%-ot, ruháknál simán 70-80%-ot (150-200 jen) le lehet faragni az eredeti árból.

Visszafele taxiztunk, egy akkora autóban, mint egy gyufásdoboz. 17.30-ra értünk haza, s végre megkaptuk a Hong Kong-ba szóló vonatjegyeket (házhoz hozzák, 601 jen volt darabja, de ha nem ügynökségen keresztül csinálja az ember, akkor még olcsóbb).

Tegnap felhívattuk a recepcióssal őket, mert elfelejtették, ezért csak ma kaptuk meg. A hívás előtt mondta a srác, hogy mivel másik város, ezért fizetni kell a hívásért. Nem volt mit tenni, vállaltuk a költségeket. 8-9 perc beszélgetés után megkaptuk a számlát, 3 jenről. Vicces.

Megfürödtünk, aztán elmentünk a városba kajálni. Egy elegáns, kínai éttermet választottunk, ahol ültetés is volt. Azt hittük drága lesz, kértünk fejenként egy tál rizst meg középre két nagy tál kaját, melyen négyen osztoztunk. Az egyik csirke volt, a másik rák. Persze csak pálcikát adtak, azzal kellett beérni. Enni ezekkel nem is lehet, csak lapátolni a kaját a szádba. Végül is fejenként 21 jenre jött ki a végösszeg, mely nevetségesen kevés. Ezután következett egy újabb helyi nevezetesség, egy helyi kocsma. A sör 3 jen volt, mely hat decis volt, s állati finom. Gyártási dátumként a sörön mai nap 00.02 perc szerepelt.

A főbb utakról egyből kis sikátorok nyílnak, ebben élnek a pekingiek. 1-2 méter szélesek az utak, pörög az élet, és biztonságos. Ezt élveztük a legjobban!

Sikatorok Pekingben

S iszonyat olcsó minden. A város tele van felhőkarcolókkal, autópályákkal, s a Nyári Palotában lévő kilátóból elénk táruló kép alapján még New York-nál is több felhőkarcoló van. A lakóházak is 20 emeletesek.