utazgatok.hu

Azt hiszem már gyermekkorunkban kezdődött. Szüleinkkel nyaranta bejártuk először Magyarországot. Vándortáborok, állótáborok, biciklitúrák. Nincs nagyon olyan hely a Dunántúlon, vagy az Északi-középhegységben, ahol ne jártunk volna. Aztán ahogy idősebbek lettünk, egyre távolabb utaztunk.

Jó pár nyarat töltöttünk Karintiában, a horvát, szlovén tengerparton. Ezek a nyaralások pedig mindig élménydúsan, aktívan teltek. Nem az a fajta tengerparton üldögélős, pihenős nyaralások voltak. Nem! Biciklitúrák, hegymászás, kirándulás. Szóval azt hiszem az utazás iránti szeretetünket szüleinknek köszönhetjük.

Aztán, ahogy idősebbek lettünk, és „kinőttünk” a családi nyaralásokból, saját magunk indultunk útnak.
Emlékszem, még középiskolában, irigykedve hallgattam ismerőseim és barátaim külföldi élményeit, akik voltak olyan szerencsések, hogy egy-egy évet az Egyesült Államok-ban tölthettek. Akkoriban még Amerika nagyon távolinak, és elérhetetlennek tűnt. És én nagyon akartam menni. Éreztem, hogy egy nap sikerülni is fog.
2003 őszén jött el a nagy lehetőség, amikor is egyik ismerősöm amerikai nyári munkalehetőségekről beszélt. Nem sokat gondolkodtam, belevágtam. A közvetítő cég a CCUSA volt.

Ez volt az első egyedüli külföldi utam: 2004 nyarán két és fél hónapot egy Connecticut állambeli gyermektáborban dolgoztam, mint sofőr.

Akkor még tapasztalat, nyelvtudás és minden nélkül indultam útnak. Az elején persze furcsa volt, de hamar belejöttem. Szabadnapokon New York-ba jártam be várost nézni, majd a szezon végén egy teljes hetet töltöttem ott. Csak annyit mondok: I love New York.

Hazatérve tudtam, hogy itt nem lehet vége. Társakat kerestem, és 2005 nyarán már kisebb társasággal (tesóm, barátnőm, barátok) mentünk. Igaz, akkor még különböző helyekre, dolgozni.
Ebben az évben egy pennsylvania-i vidámparkban, a Dorney Park-ban dolgoztam közel 4 hónapot. Ez egy teljesen más élet volt, mint a táborbeli.

Hatalmas park, rengeteg külföldi munkatárs és nagyobb szabadság. Itt találkoztam először kolumbiaiakkal (ez a későbbiekben fontos lesz) és sokukkal jó barátságot kötöttem. Szabadnapjainkat együtt töltöttük, együtt utaztunk, buliztunk.

Ezen a nyáron volt szerencsém bejárni a keleti part északi részét. Visszajártunk New Yorkba, voltunk Atlantic City-ben, a keleti part nagy casino-városában, Washington D.C-ben, és meglátogattuk testvéremet Ocean City-ben.

Többször voltunk Philadelphia-ban, majd csináltunk egy több napos túrát a Niagara-vízeséshez és a világ leghíresebb vidámparkjába, Cedar Point-ba. A szezon végén pedig két csodálatos hetet töltöttünk Florida-ban.

2006 nyarán 6 fős társasággal tértünk vissza a már említett Cedar Point-ba. Ekkor már mind egy helyen dolgoztunk: testvérem és barátnője, az én barátnőm, és még 2 jóbarát.

Itt még több ember, még több dolgozó és ismét rengeteg kolumbiai volt. Valami különös oknál fogva a világ összes nemzete közül mi éppen a kolumbiaiakkal jöttünk ki a legjobban. Kolumbiai szobatárs, kolumbiai buli. Sőt, itt találkoztam olyanokkal is, akikkel egy évvel azelőtt a másik parkban már dolgoztunk együtt. Ezen a nyáron inkább egy nagy, szezon végi nyaralásra gyűjtöttünk. De azért egy hosszabb hétvégén ellátogattunk Chicago-ba, nyár végén pedig 3 hetet töltöttünk a nyugati parton. Las Vegas, Utah állam csodálatos nemzeti parkjaival, az arizonai Grand Canyon, majd Kalifornia: San Francisco, Los Angeles.
Az említett munkákat egy nemzetközi szervezeten keresztül bonyolítottuk, aminek feltétele a nappali tagozatos felsőoktatási jogviszony. Én 2007 januárjában lediplomáztam, így ezzel a programmal többet nem tudtam már munkát vállalni.

Új lehetőség után kezdtem érdeklődni. Ekkor már nagyon erősödött bennem a gondolat, hogy én elmennék és megnézném magamnak Kolumbiát. Vagy ha nem is Kolumbiát, de Dél-Amerikát. Kolumbiai barátaim segítségével ismerkedtem meg egy másik diák-szervezettel, az AIESEC-kel. Ők szakmai, gyakorlati programokat támogatnak a világ több mint 100 országában.

Beléptem az AIESEC-be, majd pár hónap múlva már a belső rendszerben kerestem munkát. Ekkor még nagyon úgy nézett ki, hogy Kolumbiára esélyem sincs. Egyszerűen nem volt nekem megfelelő munkalehetőségük. Így hát próbálkoztam a világ más területein: Egyesült Államok, Brazília, Hong-Kong, Malaysia, stb… De csak-csak nem voltak az igaziak!

Egyszer csak, kb. fél éves keresgélés, és interjúzgatás után, megtaláltam a tökéletes állást. És hol? Kolumbiá-ban! Az interjú elsőre sikerült, és pár nap múlva már enyém is volt a munka.

Azóta, 2007 júliusa óta élek és dolgozom Bogotá-ban, Kolumbia fővárosában.

Update (2012):

E cikk írása óta eltelt több mint három év, hát úgy gondoltam, ráférne egy frissítés. A sztori utolsó pontja Kolumbia volt, ahol élni egy fantasztikus, az életemet megváltoztató élmény volt. Talán azért sem írtam még sok kolumbiai cikket, mert tényleg olyan leírhatatlan volt az egész.
Viszont egyszer mindennek vége lesz és olyan 1,5-2 év után munkaviszony változás, a család és barátok és nem utolsó sorban a magyar konyha hiánya miatt, úgy döntöttem hazajövök egy rövid időre. Majd ahogy ez már lenni szokott, szépen itthon is ragadtam és azóta is itthon élek és dolgozom.

Az utazás iránti szeretet viszont mit sem változott, maximum talán a körülmények, hogy a korábbi low-budget nyaralások helyett, az ember megengedhet magának 1-2 költségesebb utazást is. Ez viszont mit sem változtat az utazgatok.hu eredeti koncepcióján:
“Szeretsz utazni, de nincs elég pénzed? Ne add fel! Nekünk sem volt, mégis sok-sok országot beutaztunk.”
És ha valaki erre még mindig azt mondja, hogy utazni luxus akkor nézze meg, hogy mennyit költ egy évben cigire, autóra, plazma TVre vagy csak egyszerűen hülyeségekre.

Hazaköltözésem óta rövidebb, hosszúhétvégi nyaralásokat szerveztünk Európa szerte. Voltam Skóciában, Spanyolországban, Franciaországban, Csehországban, Olaszországban, Szlovákiában, Lengyelországban és Horvátországban, illetve probálok kifogni olcsó, tengeren túli repülőjegyeket hosszabb nyaralásokra.
Aki keres az talál és volt már szerencsém is. 2010-ben 3 hetet töltöttem Ázsiában (Hong-Kong, Fülöp-szigetek és Kína), 2012-ben 10 napot New Yorkban.
Sőt az élet úgy hozta, hogy egy külföldi tévés munka révén sikerült Kolumbiába is visszajutnom és három hónapot dolgoznom a Karib-tengeren.

Szóval mindenkit csak bátorítani tudok. Hajrá, lássatok világot!

És hogy merre jártam eddig a nagyvilágban?