A kubai Trinidad

Még Santa Clara-ban előző este a szállást szerző fiatal srác megadott nekünk egy trinidad-i címet, hogy oda menjünk egyből és akkor nem kell szállást keresni, sőt, hogy biztos legyen a dolog ő még oda is telefonál majd reggel, hogy ők is tudjanak érkezésünkről.

Trinidad a kubai turizmus egyik legfontosabb városa, Havanna után. A sziget középső felén terül el a déli parttól pár km-re. Macskaköves utcák, régi kolóniás házak, színes falak, festett, megmunkált fa ablakokkal. Hangulatos kisváros, de én annyira nem voltam elájulva tőle.

Trinidad városka

Trinidad városka

Ahogy beértünk a városba, egyből megkérdeztünk valakit, hogy merre is találjuk ezt a címet. Erre a hapsi visszakérdez, hogy nem mi vagyunk-e azok, akik miatt reggel telefonáltak Santa Clara-ból. :) Na, most képzeljétek el, hogy Zalaegerszeg nagyságú városban találomra megkérdezünk valakit és véletlenül ő pont tud az érkezésünkről. Ezeket a “véletlen találkozásokat” át kellene keresztelnem valami másra, mert a „véletlen” talán nem a legjobb jelző erre.

A szállás itt is tetszett, igaz nem voltak nagy elvárásaink velük szemben, de akkor is mindenhol tiszta, kellemes szobák voltak. Az árat itt sikerült a legjobban lealkudni 24 CUC-ra (5.400 Ft), a szokásos 30 CUC-ról (6.700 Ft). Mindenhol egységesen 30 CUC-t fizettünk az egy szobáért, egy éjszakára, 3 fő részére.

Trinidad főtér

Trinidad főtér

A városon egyből látszott, hogy sokkal turisztikusabb, mint pl. Santa Clara. Az utcák tele voltak turistákkal, a másik dolog pedig, hogy szinte minden sarkon leszólított valaki tökéletes és nagyon udvarias angolsággal, vacsorát ajánlva. De a mi költségvetésünkbe ilyen vacsorák nem fértek bele, tovább és tovább keresgéltünk valami olcsó helyi kaja után. Aztán végre a főtéren megtaláltuk a már ismert El Rapido gyorsétterem láncot. Jól bekajáltunk. Nem mondom azt, hogy finom volt, mert NEM volt az. Kuba nem a gasztronómiájáról híres. Aki valami jó kubait akar enni, annak Florida-ba kell mennie. Ezt tudtuk előre és úgy is készültünk, hogy ez az egy hét nem a jó kajálásokról fog szólni.

Este hazafelé még vettünk egy üveg rumot, majd egy kubai szivarral és a rummal kiültünk a ház elé az utcára beszélgetni. Nem voltunk egyedül, voltak szomszédok, gyerekek, kutyák. Könnyen beszédbe elegyedtünk velük. Pár órát üldögéltünk itt, majd kicsit mámorosan nyugovóra tértünk.

Trinidadi éjszaka helyi gyerekekkel

Trinidadi éjszaka helyi gyerekekkel

Trinidadi éjszaka

Trinidadi éjszaka

Másnap reggel reggelivel indítottunk. Szálláshelyeinken mindenhol ajánlották és mi éltünk is velük. Azt mondtuk, legalább naponta együnk normális reggelit, aztán a többit majd meglátjuk. A reggeli minősége házról-házra változott. Santa Clara-ban például igazi kis terülj-terülj asztalkámat varázsoltak oda nekünk. Na, ezzel magasra tették a lécet, hozzá képest a többi kicsit szegényesnek tűnt. Ára egységesen 3 CUC/fő volt (675 Ft), volt ahol próbálkoztak, hogy 4 CUC, de egy pillanat alatt le tudtuk alkudni azt is 3 CUC-ra.

A háziak tanácsára a közeli Playa Ancón-ra mentünk fürdőzni. A látvány hasonló volt. Fehér homokos tengerpart, pálmafák, gyönyörű kék tenger. Hát igen, Karib-tenger. :)

Trinidad melletti tengerpart

Trinidad melletti tengerpart

Scott, Bipin és én

Scott, Bipin és én

Rövid fürdőzés, majd ismét kocsiba ültünk és már úton is voltunk. De most már nem elhagyatott, másodrendű utakon, hanem rendes nagy autópályán. Na jó, én ezt nem nevezném autópályának, de ott ez annak felel meg. Az egész úgy néz ki, mint ha félkész lenne. Képzeljetek el egy hatalmas, kb. 6 sáv széles lebetonozott útsávot. És ennyi. Se egy felfestés, se egy elválasztó korlát (na jó, néha volt elválasztó bokorsáv), se kilométerjelző táblák, se semmilyen tábla. Egyszerűen semmi, csak az aszfalt.

Kubai autópálya

Kubai autópálya

Elég viccesen néz ki. Olyan kis csupasz. A másik érdekes dolog a járművek. Volt egy útleírás, amit még az út előtt olvastam, amiben az volt, hogy az autópályákon a motorcsónakon kívül szinte minden jármű előfordulhat. Hát jelentem ez igaz. Volt ott lovaskocsi, traktor, de még robogó is. Egy autópályán!

Maga az út általában jó minőségű. Lehet rajta menni. Egyik részen viszont volt valami elterelés. Mindenkit áttereltek a szemközti sávba. Na most ezt bárhol máshol a világon már kilométerekkel előre jelzik, hatalmas táblák, villogók, stb… Itt semmi. A semmiből egyszer csak egy tábla az út közepén egy balra nyíllal. Átmentél a szemközti sávba (itt speciel voltak elválasztó bokrok olyan 10-20 méterenként), de itt se volt semmi terelés. Csak úgy próbált az ember az út jobb oldala felé húzódni. Aztán kb. 1 km múlva volt egy másik tábla, most egy jobbra nyíllal, ami visszaterelt a te sávodba. Visszapillantva a másik oldalra, a szemközt haladóknak egyetlen egy felkiáltójeles tábla jelezte a terelést. Ennyi!

Figyelni kell nagyon! Na jó a kubaik, azokkal a régi autókkal nem nagyon tudnak száguldozni, de a turisták ezekkel a nyugati kocsikkal igenis tudnak menni. Volt egy-két bérelt Audi, amik úgy húztak el mellettünk 2 pillanat alatt, hogy mi mentünk 120 km/órával. Na most nem tudom mit csinál az ember, ha 150-nel egyszer csak megpillantja, hogy előtte éppen egy traktor az ekéjével forgolászik az autópálya kellős közepén.

A közlekedéssel kapcsolatban még egy érdekes dolog, a rengeteg stoppos. Ez egy nem első kézből szerzett információ, de úgy gondoltam érdemes lenne megosztani veletek. Kubábán ugyanis a nagyobb autóút kereszteződésekben, rendőrök vagy külön erre a munkára kijelölt emberek szerveznek utakat stopposoknak. A dolog úgy működik, hogy az emberkénk ahelyett, hogy ő stoppolna, megmondja a rendőrnek vagy ennek a forgalom-irányítónak, hogy merre menne. A forgalom irányító lejegyzi magának, hogy ki milyen sorrendbe érkezett, és hogy ki merre kíván menni, majd ő inti le az arra járó kék rendszámos állami autókat. Megkérdezi a sofőrt, hogy merre megy, és hogy hány hely van a kocsiban, majd ennek alapján elrendeli, hogy ki melyik autóval megy. A sofőr a fuvarért fuvardíjat fogadhat el az utastól, a kis könyvébe pedig egy bejegyzést kaphat, hogy jó elvtárs volt és hogy ő mit tett a szocializmusért.

Autózunk

Autózunk

Jaj, másik dolog az autópályával kapcsolatban, itt van egy bekötő út. Csak gondoljatok bele, otthon egy bekötő úton az autópályára, hány féle jelzőtábla, fekvőrendőr és mindenféle van, hogy figyelmeztesse, lelassítsa az autóst. Na itt, SEMMI. Csak néztünk, hajtottunk az autópálya felé és kerestük, hogy hol lesz már, majd szinte a semmiből egy kis bukkanó után szinte ráfutottunk az autópályára. Ijesztő volt mindannyiunknak.

Autópálya bekötő út

Autópálya bekötő út

A következő napra a terv a Havanna-tól nyugatra levő országrész megtekintése lett volna. Úgy terveztük, hogy elmegyünk arra egy nagyobb városba, meg egy közeli tengerpartra. Sok érdekes dolgot hallottunk a nyugati országrészről és főleg minket azért érdekelt, mert állítólag teljesen turistamentes és ott még jobban megtapasztalható az igazi Kuba.

Az autópályák – ugyanúgy, mint otthon – a fővárosba vezetnek. Mi nem akartunk Havanna-ba visszatérni és ott keveregni, ezért újabb másodrendű utakat néztünk ki magunknak, hogy mi majd azokon elkerüljük Havanna-t.

Az autópályáról lefordulva Güines városkájába értünk. Na ez a kis városka nagyon tetszett. Már rengetegszer hallottam, mindenféle hellyel kapcsolatban, hogy “na, ebben a városban, mintha csak megállt volna az idő”, de igazából ezt még soha nem éreztem igazán, de most, itt, végre igen. Egyébként Trinidad-dal kapcsolatban is ezt mondták, de az se volt az igazi.

Majdnem IKARUS busz

Majdnem IKARUS busz

A főtérre beérve olyan érzésem volt, mint a Vissza a jövőben Marti, amikor visszamegy a múltba, a saját városába és ide-oda ténferegve és botladozva ámuldozik mindenen. Ebben a kisvárosban, mintha tényleg megállt volna az idő olyan 40-50 évvel ezelőtt. Az épületek, az egész főtér, az autók, a boltok, minden! Egyszerűen fantasztikus volt. Ja és ez teljesen turistamentes terület és itt az emberek már bámultak minket. Ide tényleg csak véletlenül tévedhet be egy-egy turista.

Güines városka

Güines városka

Güines városka

Güines városka

Sajnos nem sokáig maradhattunk, már késő volt és még nagyon hosszú út állt előttünk, vagyis lett volna előttünk, ha nem döntünk úgy, hogy visszatérünk mégiscsak Havanna-ba. Történt ugyanis, hogy megtankoltuk a kocsit és észrevettük, hogy a budget eléggé fogyóban van. Számolgattunk és úgy láttuk, hogy nem nagyon maradna pénzünk, hogyha a kocsit még egy napra béreljük.

Amikor a kocsit felvettük, először 4 napra akartuk bérelni, de akkor valami hatodik érzék súgta, hogy az talán hosszú lesz és a végére pénzügyi gondjaink lesznek. És de jó, hogy eszembe jutott! Akkor csak 3 napra kértük és azt mondtuk, hogy maximum majd egy nappal később hozzuk vissza és fizetjük a különbözetet, ahelyett, hogy már most a 4 napot fizetjük. Nagyon okos ötlet volt tőlem. :) Viszont azt nem értettük, hogyan fogyott el a pénzünk ilyen gyorsan. Semmi extra dologra nem költöttünk, egyszerűen csak Kuba a turistáknak drága.

A sorozat további cikkei:

  1. Előkészületek, érkezés Havannába
  2. Első benyomások Kubáról
  3. Elhagyjuk Havannát, irány Santa Clara
  4. A kubai Trinidad
  5. Fényképek Kubából
  6. Visszatérünk Havannába
  7. Havana, La Habana
  8. Éljen május elseje, Majális Kubában
  9. Még több fénykép Kubából

Hozzászólások:

  • Kovacs Blanka 2017. június 04.

    Nagyon tetszett a leiras, annyira cukik vagytok sracok…barcsak jonnetek velem, lehet hogy egyedul megyek 2 het mulva …

Szólj hozzá Te is!

Az e-mail címed nem fog sehol publikusan megjelenni.