Nyaralásunk utolsó napja. Napi tennivalónk a Las Vegas-ba való visszajutás volt és hogy elérjük a délután 6 órakor induló gépünket. Ezen kívül volt még egy Los Angeles-i tervünk is: a West Coast Customs Shop meglátogatása.
Az MTV-nek (Music Television Channel) volt egy műsora, a Pimp my Ride. A műsor arról szólt, hogy minden részre kiválasztottak egy jelentkezőt, akinek a szörnyű állapotban levő kocsiját megjavították. De nem csak kipofozták, hanem egy szuper járgányt varázsoltak belőle, mindenféle extrákkal, tuning elemekkel, műszaki cuccokkal, stb… A West Coast Customs Shop (WWC) pedig az a műhely volt, ahol az első pár évadban az autók tuningolását végezték.
Korábban elég sokat néztük ezt a műsort, jó dolgokat csináltak benne. És amikor megnéztem a cég weblapját, a rajongókat gyárlátogatásra invitálták.
A WWC nagyjából útbaesett Las Vegas felé. Reggel korán indultunk, időben voltunk, gondoltuk ezt még megnézzük.
Emlékeztek még, a hotelünk majdnem teljesen a parton volt. Kocsival tényleg csak 2 percre. A lényeg, hogy tényleg teljesen a partról indultunk el visszafelé Las Vegas felé, keresztül egész Los Angelesen kelet-nyugat irányba. A WWC műhelye bőven a Los Angeles városhatáron belül volt, a táv pedig a hoteltől 100 km. Városon belül! Los Angeles hatalmas!
A WWC műhelyt elég könnyen megtaláltuk. Ahogy beléptünk az épületbe az összes valós szereplő a show-ból ott ült és beszélgettek. Meglepődtünk. Igazából nem gondoltuk, hogy ezekkel a srácokkal fogunk találkozni, inkább csak a kocsikra voltunk kíváncsiak. A srácok beinvitáltak. A műhelyen belül volt egy kis ajándékbolt, egy emlékszoba fényképekkel, az összes hírességgel, akiknek autókat csináltak, üvegablak a valós műhelyre, stb… Közben gondoltuk, hogy ha már itt vannak ezek a srácok, akkor csinálunk pár képet velük is. De nézegetés közben valahogy eltűntek – amikor kifelé mentünk, már senki nem volt ott azon a helyen, ahol azelőtt üldögéltek. Csak valami takarító féle gyerek tett-vett. Kérdeztük, hogy hol vannak a többiek, mert szeretnénk pár képet csinálni velük. De ő mondta, hogy nem tudja. Kicsit fura volt, olyan lerázós, mintha nem akarna ilyen kis turistákat ott. Olyan rossz érzés volt.
Már indulásra kész voltunk és éppen ültünk volna be a kocsiba, amikor az ajtóban megjelent a fő menedzser széttárt karokkal, hogy hát hova megyünk. Megörültünk. Visszamentünk. Fényképezgettünk velük egy kicsit. Nagyon jó fejek voltak. Most, így utólag bánom, hogy nem beszélgettünk velük többet.
A műhelyt olyan 11.30 körül hagytuk el. Irány Las Vegas. Az út sima volt. Sivatagi táj, autópálya, kicsit uncsi. De azért láttunk egy érdekes utcanevet: ‘Zzyzx Road’.
A repülőtérre időben érkeztünk, leadtuk a kocsit, becsekkoltunk, gépre szálltunk. Viszlát, nyugati part!
A borító kép forrása: internet
Hozzászólások:
hat nagyon jok a kepek na meg a muhely az osztan az kemeny hova valosiak vagytok mert nem szoltatok mentek los angelesbe az a kedvenc helyem majd elmegyek en is
minden nagyon jo volt szépek a kepek enis los angelesbe akarok lakni
Szólj hozzá Te is!