utazgatok.hu

Az előző napi vulkántúra annyira jól sikerült, hogy úgy döntöttünk még nem indulunk vissza Bogotá-ba, hanem megnézünk még valami hasonlót. Egy kis LonelyPlanet olvasgatás után a kis Baños városka mellett döntöttünk, ami a mai napig aktívan működő Tungurahua vulkán lábánál fekszik. Nem úgy, mint a Cotopaxi, ez olyannyira aktív, hogy szinte bármelyik nap ki is törhet. Nap, mint nap füstöl, sőt éjszakánként állítólag még a kilövellő lávacsóvákat is látni lehet.

Mi a vulkánból sajnos semmit nem láttunk. Helyette csak felhőt és ködöt, de ahogy az ottani viszonyokat láttam, nem is hiszem el, hogy sok az évi napsütéses órák száma. A levegő rettentően párás. A város a hegyekben van, pontosabban egy völgyben, körös – körül folyókkal és patakokkal.

Mindez ellenére a város rendkívül turisztikus, ugyanis ez az ország egyik, ha nem legnagyobb extrém sportközpontja. A város lakossága kb. 12 ezer fő és ehhez tartozik kb. 150 (!!!) hotel, hostel és szálloda. Ezen kívül van kb. 50-60 utazási iroda, amelyik mindegyike mindenféle extrém sportot ajánl a rafting-tól elkezdve a lovaglásig, extrém hegymászástól, a hídról ugrásig, stb…

Extrém sportok

Sétálgatva a városban, szóba elegyedtünk egy helyi fiatal lánnyal, aki maga is egy ilyen utazási irodában dolgozott. Beszélgetés közben kiderült, hogy mivel is foglalkozom (web-lap készítés), amire egyből felcsillant a szeme, hogy a főnöke is web-lapot szeretne, de itt nincs senki, aki meg tudná csinálni. Elkezdtünk annyira komolyan beszélni róla, hogy kérdezte is, nem lenne-e most időm beszélni vele, mert akkor már fel is hívja a főnökét, hogy siessen be az irodába. Éppen csöpörgött az eső, gondoltuk miért ne. A lány telefonált egyet és a főnök pár perc múlva már ott is termett. Kb. 1 órán át beszélgettünk (csak spanyolul – nagyon büszke voltam magamra) ötletekről, lehetőségekről, stb…

A „tárgyalás” végére meg is egyeztünk, az üzlet megkötődött, mire kérdi a főnök, hogy lenne-e kedvünk egy ingyenes híd-ugráshoz, ami olyasmi, mint a bungee jumping, csak nem visszafelé ránt a kötél, hanem ugrás után, hintaszerűen lengesz a hídról lógva. Ha már én csinálom neki a web-lapot, jobb, ha tudom, mivel foglalkozik pontosan a cég – erősített meg minket.

Elmentünk ebédelni, majd pár óra múlva – ahogy megbeszéltük – visszamentünk az irodába. Felvettük a felszerelést, kisbuszba szálltunk, majd a közeli evakuációs hídhoz mentünk. A hidat pár éve építették, hogy gyorsabban lehessen a várost evakuálni vulkánkitörés esetén. A híd egy 150 méter (kb. 50 emelet) magas völgy felett ívelt át. Na, mi erről ugrottunk.

A felszerelés, amivel ugrottunk az egy elsőre igen ijesztően egyszerűnek kinéző szerkezet volt. Azt írtam, hogy szerkezet? Hát nem! Gyakorlatilag csak kötelek, vékony kötelek! Ezeket kötöztük fel a hídra, kibiztosítottuk őket, felhelyeztük az ugró rámpát és gyakorlatilag pár perc alatt már ugrásra alkalmas volt.
Korábban már volt szerencsém bungee-t ugrani, így maga az ugrás része nem volt újdonság és elég simán ment. A különbség itt annyi, hogy míg a bungee-ban a kötél visszaránt és gyakorlatilag fel-le „rugózol”, addig itt az egész egy hintaugrás szerű, ahol előre-hátra hintázol, amíg meg nem áll.

A felszerelés

Chrisszel pénzfeldobással döntöttük el, hogy ki ugrik először. Én nyertem – vagy vesztettem, de én ugrottam először.

Chris ugrásra kész

Chris ugrik

Ugrásra kész

Most ugrom - animáció

Ugrás után megjött az életkedvünk és elmentünk quadot bérelni egy órára $7-ért (1.400 HUF). A quaddal pedig elindultuk fel a vulkán oldalán. Itt, ekkor kerültünk olyan helyre, ahol egy pillanatra a felhőből kibukkanva megláttam a tényleg füstölő vulkánt.

Quadoztunk

Sötétedésig quadoztunk, majd elindultunk a buszállomásra. Már tudtuk a menetrendet, ugyanis még nap közben megkérdeztük a menetrendet – mi az utolsó buszra időzítettünk. A kiírt időponthoz képest csupán 2 órát késett. Ugyan már, ott Dél-Amerikában ez jónak számít.

A várakozás ellenére nagyon jó kedvünk volt és egyáltalán nem idegesített minket a késő busz. Valahogyan, ezek a sportok tényleg hatnak a jókedvre. Az ugrástól egész nap olyan feldobott állapotban voltunk és még órákkal később is – ott a buszra várva – az ugrás részleteit ecseteltük egymásnak, meg arról beszélgettünk, hogy legközelebb már majd mennyivel magasabbról ugrunk csak.

Bañosban buszra szállva, gyakorlatilag ecuador-i nyaralásunk is véget ért. Először visszabuszoztunk Quitó-ba, ahol csak éppen a csomagjainkat felvenni mentünk vissza a hotelbe, majd újra vissza a buszállomásra, hogy egy éjszakai buszra szálljunk az ecuador-i határ felé.

A határvárosba hajnalban értünk. Fogtunk egy taxit a tényleges határállomáshoz, amely reggel 6-kor nyitott. Direkt így terveztük, mert azt hittük, korán reggel megússzuk a korábban tapasztalt sorbanállást. Tévedtünk, de most csak 4 órát vártunk.

Kolumbiába belépéskor ismét ahhoz a határőrhöz kerültem, mint akivel ez az egész Señor Ospina sztori történt. Meglátott, megismert:
– Na, megint maga?!
De most már egyszerűen ment. Megkaptam a pecsétet és újra Kolumbiában voltunk.

Újabb taxizás, most a kolumbiai határváros busztermináljához. Itt már a bogotá-i buszt kerestük. Menetidő 22-24 óra.

[googlemap src=”http://maps.google.com/maps?f=d&source=s_d&saddr=Ba%C3%B1os,+Ecuador&daddr=Bogot%C3%A1,+Colombia&hl=hu&geocode=FTRk0_8dC4xJ-ym5lal1ACPNkTGmcd4ohKx6dw%3BFSgpRgAdR7GV-ykpy6Yt_Zs_jjEUOaMgVWOdIw&mra=ls&sll=1.076597,-76.311035&sspn=9.873714,19.753418&ie=UTF8&ll=1.076597,-76.311035&spn=8.164948,5.635683&output=embed”]

A történethez még hozzátartozik, hogy szerda este 8 órakor hagytuk el Baños-t, ami után egy 40 órás buszozás várt ránk. Egymás után két estét töltöttünk buszon, mire végre Bogotá-ba értünk. Semmi másra nem vágytam, csak egy forró fürdőre. Az apartmanunkhoz érve portásunk azzal fogadott, hogy mivel nem fizettük a villanyt, kikapcsolták. Ez akkor hirtelen le sem esett nekem. Előtte is többször kikapcsolták már. Ott, ha a csekket nem fizeted be időre, akkor már másnap kikapcsolják az áramot. Talán ezért, nem is lepett meg a dolog. A legrosszabb benne mégis az, hogy annak ellenére, hogy 1-2 nap alatt kapcsolják ki, 4 nap kell nekik, mire visszakapcsolják. Ahogy elkezdtem gondolkodni, akkor esett le: ha nincs villany, akkor nincs meleg víz sem. Hideg vízben fürödtem.