Santa Marta és a Tayrona Nemzeti Park

Busszal érkeztem Santa Marta-ba, Kolumbia második legfontosabb Karib tengeri városába, azzal a céllal, hogy megmásszam és felfedezzem a Sierra Nevada hegység Elveszett város–át.

Szálláskereséssel nem kellett bajlódni, mert egy bogotai barátom még otthonról szerzett nekem szállást egy ismerősénél. Vendéglátóm, Junior, egy kolumbiai srác. Rajtam kívül volt már egy állandó lakójuk, egy amerikai fiú, aki náluk bérelt szobát. A lakás egyszerű volt, de a célnak megfelelt. A házigazdák nagyon barátságosak és vendégszeretőek voltak. Meleg víz nem volt, se WC ülőke, amire a falból, a WC csésze fölé kiálló zuhanyzó cső lehetett a magyarázat. :)

Érkezésem másnapján korán reggel elmentünk az utazási irodába, hogy lefoglaljam és befizessem az Elveszett város túrát. Taxival mentünk, amiért városon belül 3.000 vagy 4.000 pezó (300-400 Ft) fix a viteldíj. Nem rossz ár egy 600.000 fős városban. Az autós taxikon kívül voltak még motoros taxik is, amiknek fuvardíja 50-100 Ft. Ilyet eddig sehol nem láttam, meg olyat sem, hogy
egy egész 4 fős család használ egy Simson kategóriás motort családi „autónak”. Igen, négyen a motoron: elöl a kisgyerek, aztán az apja, aki kormányoz, aztán a másik gyerek, legvégén meg az anyuka. Viccesen néztek ki és én főleg az ilyen dolgokért szeretek utazni. Ami más, meghökkentő és érdekes.

Az irodába érve kiderült, hogy a következő túra 3 nap múlva indul. Tökéletes. Addig meg tudom nézni a környék többi látnivalóját és még arra is lesz időm, hogy kényelmesen visszaérjek Bogotába arra, amire kell.

Magáról Santa Martaról írtam egy másik cikket, amiben Cartagenával hasonlítom össze. Itt inkább csak röviden a látnivalókról írok felsorolásképpen:

El Rodadero

El Rodadero látképe

Santa Marta gazdag városrésze éttermekkel, ajándékboltokkal és hófehér hotelekkel, amelyek rendre a part mellett húzódnak. A bogotai ifjúság kedvelt szórakozóhelyei, amit minden év januárjában – az egyetemi szünet alatt – meglátogatnak. Éppen a gazdagsága miatt, nekem annyira nem tetszett.

Taganga

Taganga már sokkal hangulatosabb. Bohém kis halászfalu egy gyönyörű öbölben kb. 15 percre Santa Marta belvárosától. Aki valaha Santa Martán jár, ezt a helyet nem szabad kihagynia.

Taganga látképe a körülölelő hegyekről

Taganga falucska az öbölben

A falucska gyakorlatilag két utcából áll tele bárokkal, ajándékboltokkal és tengeri herkentyűt kínáló éttermekkel. Annak ellenére, hogy az egész helyet átjárja a hippie, reggae stílus, nem olcsó hely. A tengarparti büfében a főételek ára simán 5-6.000 forint körül mozog, amiért viszont egy hatalmas adag, teljesen friss és különleges tengeri herkentyűt kaphatunk.

Tayrona nemzeti park

Végül, de nem utolsó sorban pedig Santa Marta igazi látnivalója, a kb. 1 órára fekvő Tayrona Nemzeti Park, ahol Kolumbia egyik, ha nem a legszebb partszakasza húzódik. A legjobban talán úgy tudnám leírni, hogy olyan, mint a Lost (Eltűntek) című tv-sorozatban. Előtted a Karib-tenger, háttérben pedig a felhőkbe búrkolózó Sierra Nevada hegység. Csodálatos látvány!

a Karib-tenger mögötte pedig a Sierra Nevada hegység

Eredetileg két naposra terveztem a Tayrona parki látogatásomat, de sajnos túl későn érkeztem, és aznap már nem engedtek be több turistát. Kénytelen voltam visszamenni Santa Martaba szállásadóimhoz.

Másnap korán reggel újra elindultam és 6 órakor már a buszon ültem ismét a Tayrona felé. Most időben érkeztem, viszont a jegyvásárlás közben érdekes dolog történt.

Rám kerül a sor, mondom: – Egy jegyet kérek.

Pénztáros igazolványt kér. Adom, nézi és kérdi, hogy ugye én külföldi vagyok. Mondom igen, de Kolumbiában élek és dolgozom. Erre ő mondja, hogy nekem nem 8.000 pezó (800 Ft), hanem 23.000 pezó (2.300 Ft) a belépő. Na, mondom, álljunk csak meg egy kicsit, mert láttam, hogy az előző lány az olcsóbbik jegyet vette, holott a csapatukban több külföldi is volt. Tőle megkérdezte, hogy hány külföldi van a csapatban? Ugye nem?! A pénztáros csak hebegett, habogott arról, hogy ő azt nem tudhatja és nem látta. Láttam, hogy érdemleges választ nem fogok kapni. Mire én már fordultam is a mögöttem álló kis csoporthoz – akik közben fültanúi voltak beszélgetésünknek – és kérdem: – Mi van akkor, ha ők veszik meg nekem a jegyet?

De a pénztáros erre se nagyon tudott mit mondani. Közben már a sorban állók is próbálták győzködni arról, hogy ugyan, adja már nekem is azt a jegyet 8.000 pezóért, de csak nem állt kötélnek. Láttam nem megyek itt semmire, gondoltam majd keresek valakit hátrébb a sorban.
Kiléptem a sorból és indultam volna hátrébb, amikor az egyik lány a mögöttem lévő csoportból odafutott, hogy adjam gyorsan a 8.000 pezót, mert már nekem is veszik a jegyet. :)

Buja zöld erdő a Karib-tenger partján

A park bejáratától kb. egy 3/4 órás gyalogtúra vezet a tengerpartig, aminek az a lényege, hogy rohadt meleg van és még annál is több szúnyog. De nem ezek a balatoni szúnyog fajták. Az ottaniak a magyar szúnyogriasztótól még csak meg sem szisszennek. Azok ott ún. tűzlegyek. Nagyon aprók és gyorsak. Észre sem veszed, már meg is csípnek. Amid szabadon van, mindened, amit már csak naplementekor veszel észre, kezdesz el vakarni és estére szépen be is dagad. Nagyon veszélyesek. Védekezni ellenük mindenképpen helyi szúnyogriasztóval érdemes.

Ezeken túl a látvány viszont kárpótol mindenért. A hely, már szinte paradicsomi. A tenger, a habzó hullámok, a part, mögötte a dzsungel és persze a Sierra Nevada magasodó hegyei.

Az egyetlen veszély a hullámok. Azokkal nagyon kell vigyázni, mert bb. minden évben történik halálos baleset, akár úgy, hogy a hullámok a sziklának csapnak vagy egyszerűen elnyelnek valakit.

Veszélyes hullámokra figyelmeztető tábla
Playa Cañaveral
Két öböl között a Tayrona nemzeti parkban
El Cabo - Tairona Nemzeti Park
Sierra Nevada hegység
El Cabo - Tayrona National Park
Dzsungel, Karib-tenger és a Sierra Nevada
Tayrona-National-park

Az egész napos túra után lepirulva, szúnyogcsípésektől megbénulva, de ami a legfontosabb élményekkel tele mentem vissza Santa Martaba. Pihenni sajnos nem sokat tudtam, mert másnap reggel már indultam is az Elveszett Városba.

naplemente a Karib-tengeren

A sorozat további cikkei:

  1. Santa Marta és a Tayrona Nemzeti Park
  2. Az Elveszett Város története
  3. Elveszett Város túra – Indulás
  4. Elveszett Város túra – Odaút és érkezés
  5. Elveszett Város túra – Városnézés és visszaút

Hozzászólások:

  • Milo szólt hozzá:

    jó a cikk András. Nekem nem tudom milyen szukum volt, de a szúnyogok nem voltak vészesek. Abban a cabana-kban aludtunk, ami az alulról a 3. képen látható :)

  • Gza szólt hozzá:

    szép helyek

Szólj hozzá Te is!

Az e-mail címed nem fog sehol publikusan megjelenni.