Technológia és megszállottság Japánban

A japán WC-k

Valljuk be egy utazás során szerzett WC élmények ritkán köszönnek vissza élménybeszámolókban. Maximum talán egy baráti sörözésnél, amikor cikis történeteket mesélve az ember elmesél valamit, úgy hogy képzeljétek az egyik ismerősömmel meg mi történt. :) Na, de nem egy japán élménybeszámolóban, mert a japán mosdókról igenis érdemes mesélni.

Először is egy hatalmas piros pont a minőségükre és tisztaságukra. Aztán még egy piros pont azért, mert bárhol voltunk, bármerre jártunk, WC-t találni soha nem volt gond. És még a közterületi és metró aluljárók nyilvános WC-i is – nemcsak hogy kifogástalan tisztaságban – de néha olyan minőségben fogadtak, mintha egy elegáns hotel mellékhelyiségébe léptünk volna be. Egyszerűen, Japánban kivétel nélkül mind szép, tiszta és ingyenes (!!!). Ez viszont magában nem lenne elég arra, hogy az ember írjon róluk.

Ami számomra igazán meglepő volt, az a japán WC-k technikai fejlettsége és az a rengeteg gomb, ami belépve fogadott, mert kb. az itthoni légkondi vezérlőn nincs annyi, mint ott egy-egy WC ülőkén. Amikor először megpillantottam csak értetlenül néztem, hogy mi a csudára kellhet egyáltalán ennyi kapcsoló. Egyből eszembe jutott azok az öntisztító kabinos mosdóknak a híre, amik használat után az egész fülkét egy hatalmas öblítéssel tisztára mossák. Na, gondoltam szép, megnyomok egy rossz gombot, aztán öblítőtől átázva, csurom vizesen léphetek majd ki innen. Aztán a gombokat egyesével végignézve egy-kettő szerencsére értelmet nyert, de persze még így is maradt, aminek funkciója kérdés maradt számomra. Ezek megértésében sajnos sem a japán feliratok, sem a számomra kétes ikonok, de még a hiányos és rossz angolsággal fordított angol feliratok sem segítettek, míg végül egy kis utána olvasás segített az összes gomb és funkció későbbi megértésében.

rengeteg gomb a japán wc ülőkén

Sok a gomb? Elhiszem.

Az olyan gombokra, mint az öblítés erősségének és mennyiségének állítása, az ülésfűtés és az alulmosás, magamtól jöttem rá. Aztán az olyanok, mint a külön alulmosás a nőknek, külön alulmosás férfiaknak, vízpermetezés, szárítás, na, ezekhez kellett a segítség.

Az abszolút kedvencem viszont a zene vagy az öblítés-hang (!) vezérlése, amivel az ember a saját maga által keltett kínos hangokat tudja elnyomni, hogy így kényelmünket tényleg semmi ne zavarja.

Egy másik élményem egy egyszerű, viszont tényleg hasznos és praktikus megoldás arra az esetre, ha az ember kisgyermekével megy WC-re. Kisbabás barátokkal beszélgetve aztán kiderült, hogy számukra itthon igenis valós kérdés, hogy mi lesz addig kisgyerekkel, amíg ők elmennek WC-re. Hát, Japánban itt a megoldás:

gyerek tartó ülőke japán wc-ben

Mindennek megvan a helye

A japán technika és technológia

Japán technológiailag le van maradva önmagától. Ez az a mondat, ami megfogalmazódott bennem ott tartózkodásunk alatt.
Ahhoz nem fér kétség, hogy Japán technológiai nagyhatalom, éppen ezért hatalmas elvárások voltak bennem, hogy milyen technikai és technológiai újdonságokat fogunk látni a mindennapokban. A valóság viszont csalódás volt számomra. A WC-ket és a Shinkansen szupervonatokat leszámítva ugyanis nem láttunk semmi olyat, amitől tátva maradt volna a szánk.
Sőt, a metróban sok helyen még mozgólépcső sem volt, pedig én valami olyan futurisztikus városra számítottam, ahol a járdák is már mozgó járdák.

Jó pár évvel ezelőtti Japán utazási élményeket hallgatva egy dolog mindig közös volt: az odautazók ámulata a Japán technikai fejlettségről, a digitális kütyüktől és hasonlóktól. Mára viszont a globalizáció és az internet hatására a korábbi hatalmas különbségek eltűntek és szerintem a világ utolérte Japánt. Mára a Japánban kapható elektronikai eszközök ugyan úgy elérhetőek a világ bármely más pontján, akár az interneten, de akár az itthoni műszaki boltokban. Nagyon kíváncsi voltam például, hogy majd milyen telefonokat látok az embereknél, de a trend teljesen ugyanaz volt, mint bármely nagyvárosban a világon legyen az London, New York vagy Budapest.

Tokióban a metrón mindenki a telefonját nyomkodja

Persze azért mindenki a telefonját nyomkodja

A japánok megszállottsága

Másik számomra érdekes dolog volt megtapasztalni a japánok munkához való hozzáállását. De gondolom ezzel nem mondok túl nagy újdonságot. A témában rengeteg könyv és tanulmány készült. A japán munkamódszereket a Világon mindenhol ismerik, tanítják és/vagy próbálják a gyakorlatban is használni. Ami viszont számomra mégis érdekes volt, ezt élőben látni.

A japánok hivatástudata rendkívül erős. Legyen az bármilyen munka, azt teljes szívvel, odaadással és figyelemmel végzik. Egyik este Tokióban a sok sétától elfáradva leültünk egy padra. A pad pont egy modern, automatikusan működő parkolóház bejáratánál volt, így tökéletesen végig tudtuk nézni az ott dolgozókat. A parkolóház az a modern fajta volt, ahol az autós csak beáll egy autómosó szerű garázsba, majd a robot lift az autót automatikusan elviszi egy szabad helyre. Az egész rendszer akár magától is működhetne, mégis volt ott két alkalmazott.
Az egyik az utcán állva egy zászlóval integetett a közeledő autósoknak, míg a másik a beparkoló autókat segítette, irányította, a gombokat nyomogatta, meg a jegyeket intézte.
Amire én felfigyeltem, hogy ez a két ember munkáját mennyire elszántan csinálta. Kb. úgy, mint egy szorgalmas kisiskolás élete első munkahelyén, élete első munkanapján, amikor még hatalmas benne a bizonyítási vágy és a tettre készség. Ott a parkolóházban az alkalmazottak már rég nem kisiskolások voltak és biztos nem is az első napjukat töltötték, mégis minden mozdulatukban benne volt az a kezdeti, kisiskolás lelkesedés.
Folyamatos futólépésben, minden leellenőrizendő dolgot – például, hogy az autó visszapillantó tükre nem lóg-e ki – nem csak szemmel, de az autó vonalába állva, karjukat megemelve láthatatlan vonalat húzva is leellenőrizték. Lehet, hogy én gondolom rosszul, de az ezredik autó beparkoltatása után bennem kialakulna már egy olyan rutin, hogy már abból látom, hogy a visszapillantó ki fog lógni, hogy a sofőr hogy fordul rá az utcáról.

Nem sikerült minden felvennem, de azért szerintem ebből is látszik már

Ugyan ezt az elhivatottságot láttam a buszsofőröknél is, akik minden megálló után úgy indultak el, hogy fejbiccentéssel és mellé szintén kézintéssel ellenőrizték saját maguknak az elinduláshoz szükséges ellenőrizendő dolgokat, úgy, mint tükör #1, tükör #2, tükör #3 és tükör #4. Ez nekem kb. olyan dolog, hogy kíváncsi lennék, hogy 10 év vezetés után ki fogja még 10 óra 10 percnél a kormányt. Hát a japánok biztos.

Egy ilyen társadalomban és ilyen munkamánia mellett pedig már ne is csodálkozzunk azon, hogy a hulla fáradt japánok kb. bárhol és bármilyen szituációban – de leginkább a metrón – magukról teljesen elfeledkezve, mindenféle furcsa pózokban tudnak nyilvánosan aludni. :)
Ilyet sajnos élőben mi sehol nem láttunk, így csak ezeket a cikkeket tudom belinkelni.

Japán férfi alszik a metrón a földön ülve

(Forrás: http://tokyodesu.com/2014/06/10/gallery-the-ultimate-drunken-salaryman-compilation/)

http://www.japan-talk.com/jt/new/how-to-sleep-in-japan

http://tokyodesu.com/2014/06/10/gallery-the-ultimate-drunken-salaryman-compilation/

A sorozat további cikkei:

  1. Menjünk Japánba! Érkezés és első benyomások
  2. A furi japánok és az öltözködési ízlésficamuk
  3. Technológia és megszállottság Japánban
  4. Közlekedés Tokióban és a Shinkansen szupervonat
  5. Tokió városnézés I. – Shibuya és az éjszakai élet
  6. Tokió városnézés II. – Akihabara és Tsukiji tonhal piac
  7. Kyoto és Hakone, a szent Fuji hegy lába
  8. Egy japán fürdőben és a szent Fuji hegy
  9. Árak, biztonság és még több érdekesség Japánból
  10. Ennyit költöttünk Japánban

Hozzászólások:

  • Balogh Gábor szólt hozzá:

    3 hete jártam tokyóba,tényleg nagyon tiszta,nagyon klassz.Rengeteg helyen lehet kártyával fizetni még egész kicsi vendéglátó helyen is.A pénzem felét vissza hoztam,megjött a banki elszámolásom kellemesen csalódtam jobban jártam igy mint kp val.Segitő készek aranyosak,ami kissé zavart ha kiszáltál a felvonoból azonnal 9 ember hajlong veszett módon,ott igy szokás nekem furcsa volt.Nem volt olcsó de nagyon megérte,biztos hogy visszamegyek még.Mindenkinek javasolom érdemes gyüjteni és utazni

Szólj hozzá Te is!

Az e-mail címed nem fog sehol publikusan megjelenni.