Egy japán fürdőben és a szent Fuji hegy

Nem hagyhattuk ki a japán fürdő élményt sem.
A fürdő női és férfi részlege teljesen el volt egymástól különítve. Belépve, először egy öltözői részbe jutottunk, ahonnan a fürdő részre belépni szigorúan csak meztelenül lehetett. De nem úgy meztelenül, hogy nincs rajtad semmi és magadra tekersz egy törölközőt. Nem! A meztelen azt jelenti, hogy anyaszült, csont meztelen. Kiegészítőként kapsz azért egy zsebkendő nagyságú tenyérnyi kis törölközőt, na, nem azért, hogy azzal takard magad, hanem, hogy az arcodat tudd vele törölgetni. A helyiek, amikor épp nem törölgetnek vele, negyedbe hajtva azt a fejük tetején hordják, gondolom, hogy el ne hagyják, és össze ne keverjék másokéval.

Az öltözőből a fürdő részlegbe lépve az első kötelező dolog, hogy megtisztítsd magad. A zuhanyzók, mint akárhol máshol egymás mellett sorakoznak. Viszont ezek nem magas fallal elválasztott zuhany kabinok, hanem alacsony, derék magasságú falra szerelt zuhanyzók. Mindegyikhez tartozik egy műanyag kis sámli, amire le tudsz ülni. Egy falra szerelt tükör, amin csodálni tudod magad. És egy műanyag vödör, amivel nyakon tudod magadat borítani. Az előmosás nagyon fontos része a szertartásnak és nagy alaposságot igényel. Nem egy pár perces beállok a zuhany alá, aztán mehetek csobbanni dolog. Akit ott láttunk helyiek, mind hosszasan, legalább 10 percig mosták magukat.

Saját fotó hiányában interneten kerestem egy japán fürdő képet

(forrás: Torin Boyd / Polaris Images)

Maga a fürdő kicsi volt, de annál hangulatosabb. Főleg a külső, nyitott medence, ami rendkívül ízlésesen és designosan volt megépítve. Külön dobott a hangulaton a nyitott fürdő környezete, a fák, az erdő és a hegyek, és hogy közben beesteledett, az éjszakai fények és a még mindig zuhogó eső. 2-3 órát biztos áztattuk ott magunkat. Szaunáztunk, medencéztünk, megvitattuk az élet nagy dolgait.

Rajtunk kívül szerencsére nem voltak sokan, az ott töltött idő alatt max. 3-4 japán jött be fürdeni. A helyiekkel kapcsolatban pedig kíváncsiskodóknak elmondom, hogy kérem a hír igaz. Hm-hm, hogy is mondjam… a japánokkal tényleg nem volt a teremtő túlságosan bőkezű, mert tényleg nincsenek valami nagy szerszámmal megáldva.

Japán fürdő etikett itt.

A hosszú és pihentető fürdőzés után semmi másra nem vágytunk, mint egy finom, kiadó vacsorára. Úgy időzítettük, hogy ha 9.30-kor zár az étterem, akkor elég nekünk 9 órára odaérni, úgyis egyből csak rendelünk két nagy tál sushit. :)

Egy dologgal nem számoltunk, hogy ezek a japánok mennyire szabálykövetőek. A bejárathoz érve az ültető ember azzal fogadott minket, hogy
– Sorry, az étterem már zárva.
– Zárva? – Kérdezzük értetlenül. Még csak 9 óra van, az étterem pedig 9.30-kor zár, nem?
– Ez igaz – mondja – az étterem tényleg csak 9.30-kor zár, viszont rendelni csak 9 óráig lehet. Ide is van írva, mutatva egy japán feliratot az angol „Closing at 21.30” felirat alatt.
– Ez nagyon jó – mondjuk – de mi nem beszélünk japánul. Meg egyébként is, csak 21.01 van – próbáltunk győzködni az óránkra mutatva. Minden más étterem már zárva van, más opciónk nincs, csak gyorsan had rendeljünk valamit.
De a csajszit semmi nem hatotta meg. Valószínű egyébként nem is értette, amit mondtunk és csak azt hajtogatta, hogy 9 óra után már nem engedhet be senkit. Szerintem bárhol máshol a világon egy – Jól van, de akkor gyorsan – felszólítással bárki beengedett volna minket, de nem a japánok. Ők annyira nem tudnak ezeken a korlátokon átlépni vagy túlnézni, hogy teljesen értelmetlennek is éreztük, hogy tovább próbálkozzunk, inkább visszamentünk a recepcióhoz, hogy akkor milyen opció maradt arra, hogy vacsorázzunk valamit.

A recepciós lány felvilágosítóan elmondta, hogy sajnos már minden étterem zárva van – köszönjük, ezt már tudjuk – de van itt a hotel előtt egy élelmiszer bolt, ami még nyitva van. Szuper! Nagyon megkönnyebbültünk, mert én már attól féltem, hogy éhesen megyünk aludni. A hotelben már minden zárva, a hotel meg a nagy semmi közepén van. De szerencsére nem.

A boltban bevásároltunk mindenféle előre csomagolt sushit és helyi finomságokat, majd a hotelszobába visszamenve betoltuk az egészet.

Sushi élmény #4 – előrecsomagolt bolti sushi
A korábbi csomagolt sushi élményekből kiindulva nem sok jóra számítottam, de az első falat a sok rossz emléket egy pillanat alatt elfeledtette. Japánban voltunk, és az rendben is van, hogy egy sushi étteremben az ember brutál jó sushit kap, viszont az, hogy még a bolti, előrecsomagolt sushik is olyan minőségűek, mint amit Japánon kívül még sehol nem tapasztaltam, az már durva. Messze verte a magyarországi éttermekben felszolgált sushik frissességét, zamatát és ízét. Az itthon házhoz szállított vagy bolti, csomagolt sushit pedig egyszerűen sértés annak hívni.

Fuji, a japánok szent hegye

Reggel ugyan olyan rossz időre ébredtünk, mint ahogy este lefeküdtünk. Ködös, esős, a látótávolságot kb. méterekben lehetett mérni. Ilyen körülmények között, kicsit kedvtelenül, de annál optimistábban indultunk el a 2-3 órás Hakone Nemzeti Park túrára, ami egy fix körút, vonatozással, kabinos felvonózással, hajókázással és buszozással.

Az optimizmusunk meghozta a szerencsénket, és ahogy elindultunk, 20 perc múlva már a pulóvereket napszemüvegekre cserélhettünk. Ekkor még elég felhős volt az ég és a nap csak itt-ott szűrődött át, de ahogy egyre magasabbra jutottunk valahogy egyre tisztult az ég. A kabinos felvonókban ülve pedig egyszer csak a felhők mögül előbukkant a Fuji hegy. Alig vártuk, hogy kiszállhassunk végre és még jobban megcsodálhassuk.

A Fuji hegy felhők között

A Fuji hegy szép. A formája, az alakja, a tökéletes szimmetrikussága, ahogy előkelően terpeszkedik a síkságban, a körülötte fekvő semmiségben… a hófedte csúcs pedig, mint hab a tortán. Egy cseppet sem csodálom, hogy miért lett a Japánok szent hegye, és hogy miért ihlette meg oly sok festőt és költőt, és hogy miért köszön vissza oly sokszor a japán művészetben. Szóval szép-szép, de be kell vallanom, hogy nem ez a legszebb hegy, amit valaha láttam életemben.

A Fuji látogató központ (Ōwakudani) a kilátáson kívül még mást is tartogatott. A környéken rengeteg a forró vizű, kénes forrás, amit a földből kiáramló gőzök és gázok is bizonyítanak. Egy helyi specialitás pedig a fekete héjú tojás, amit ezekben a helyi kénes vizű forrásokban főznek keményre. A tojás a fekete színét a kénes víz adja. A legenda szerint minden egyes elfogyasztott tojás 7 évvel növeli az élettartamunkat. A tojásokat ötös csomagokban adják és az instrukciók alapján a harmadik tojás elfogyasztása nagyon nem ajánlott, így marad a fejenként maximum két és fél tojás elfogyasztása, bár az számomra nem derült ki, hogy ez a korlátozás egészségügyi szempontból vagy a legenda miatt van így.

Kénes gázok törnek fel a föld mélyéből

Legenda ide vagy oda, nekem valahogy inkább az volt az érzésem, hogy ez leginkább egy nagyon hatásos marketing kampány. Elmész nyaralni, felmászol oda a hegy tetejére, hallasz egy ilyen legendát, őszintén ki az, aki nem vesz belőle? Mindenki. Még az is, aki nem hisz benne. Talán csak a tojás allergiások nem. És persze mi is. Be is toltunk a fejenként 2 és fél tojást, így hosszabbítva meg életünket 17 és fél évvel. :)

Fekete héjú tojás

A látogató központ a túra legmagasabb pontja, innen már csak lefelé visz a felvonó egészen az Ashi tóhoz, amin keresztülhajózva az utazó visszaér a környék menetrend szerinti buszjárataihoz. Maga a hajózás nem volt semmi extra. A hajó jól nézett ki, ennyi.

Visszafelé még akadt egy kis gondunk a buszokkal, de aztán sikerült megtalálni a számunkra megfelelőt. Innen már nem maradt más, mint felvenni csomagjainkat, újra buszra szállni és elindulni vissza a Shinkansen vonatra, hogy még aznap visszaérjünk Tokióba, hogy eltöltsük utolsó esténket.

Vacsorára természetesen megint sushit ettünk, egy elég nívós étteremben, ahol sushi szakácsunk már nem akarta elhinni, hogy még mindig rendelünk és még kérünk. Egy ponton azt mondta, hogy ezt már nem hiszi el. Aztán utána még rendeltünk vagy 2-3 roll-t. :) Fizetéskor pedig külön kijött a pult mögül elköszönni tőlünk.

utolso-esti-sushi-vacsora

A sorozat további cikkei:

  1. Menjünk Japánba! Érkezés és első benyomások
  2. A furi japánok és az öltözködési ízlésficamuk
  3. Technológia és megszállottság Japánban
  4. Közlekedés Tokióban és a Shinkansen szupervonat
  5. Tokió városnézés I. – Shibuya és az éjszakai élet
  6. Tokió városnézés II. – Akihabara és Tsukiji tonhal piac
  7. Kyoto és Hakone, a szent Fuji hegy lába
  8. Egy japán fürdőben és a szent Fuji hegy
  9. Árak, biztonság és még több érdekesség Japánból
  10. Ennyit költöttünk Japánban

Légy Te az első hozzászóló:

Az e-mail címed nem fog sehol publikusan megjelenni.