Elhagyjuk Vegast, irány Utah és a nemzeti parkok

Tegnap későn feküdtünk ma mégis korán kellett kelnünk. Taxiba szálltunk és visszamentünk a repülőtérre, hogy felvegyük a kocsinkat, amit a következő 1 hétre béreltünk a hotwire.com weboldalon keresztül a Hertz-től (1 hétre adóval és illetékekkel $158.54 ≈ 34.000 Ft plussz teljes körű biztosítás $188.65 ≈ 40.000 Ft). Aláírtam minden papírt, majd egy speciális Hertz buszra szálltunk, ami a repülőtéren belül elvitt egy parkolóba, ahol végeláthatatlan sorban autók sorakoztak az egyszerűtől a luxusig. Itt kaptuk meg mi is a kocsinkat, egy Hyundai Accent-et. Ez a kínálatból a második legkisebb autó, mégis egy európai normál kategóriának felel meg. A kocsi vadonatúj volt, mindenféle extrákkal.

A kölcsönzött autónk

A kölcsönzött autónk

Visszamentünk a hotelbe, összepakoltuk a cuccainkat, kijelentkeztünk, majd a már jól bevált helyen megreggeliztünk. A mai napon egy kisebb, 264 km-es út állt előttünk.

Őszintén szólva kicsit féltünk ettől az úttól. Igazából nem is tudtuk merre tartunk és nem volt igazi útitervünk sem. Csak annyit tudtunk, hogy amerre megyünk, nincs minden sarkon McDonald’s, mint Amerika legnagyobb részén, nincs benzinkút minden 30 km-en és vannak olyan sivatagos területek, ahol még mobiltelefon hálózat sincs kiépítve.

Mielőtt elhagytuk Las Vegas-t, még be akartunk vásárolni legalább pár napra való élelmet. Elindultunk találomra, majd találtunk is egy Wall Mart-ot (mint otthon a Tesco). Valószínűleg a legkisebb, leglepusztultabb Wall Mart-ot egész Amerikában. Élelmet sem árultak igazán, csak néhány polcnyi chips és csoki volt. De legalább volt Gatorade és palackozott víz. Vettünk jó pár kartont mindenből. De ez még mindig nem volt elég, valami rendes kaja is kellett. Kb. 1 órát autóztunk körbe-körbe, mire végre találtunk egy normális boltot, de még így is bajban voltunk, nem tudtuk mit vegyünk. Nem volt hűtőnk és ahova indultunk, ott napközben akár 40 fok Celsius is lehet. A lehetőségeink korlátozottak voltak. Végül is csomagolt kenyeret, konzerveket, csokikat és zöldségeket vettünk. A bevásárlási hajsza miatt, az eredeti deles indulásunk jócskán elcsúszott. Már délután 4 óra volt és mi még mindig Las Vegas-ban voltunk. Ekkor már tudtuk, hogy az aznapra tervezett túra a Zion Nemzeti Parkban másnapra marad.

Kijutni Las Vegas-ból tényleg nagyon egyszerű volt. Pár percnyire a hoteltől és már az autópályán voltunk, majd még pár perc és már teljesen el is hagytuk a várost. Pillanatok alatt a sivatag közepén találtuk magunkat, hajtva az ismeretlen felé.

Sivár és teljesen lapos sivatag rögtön miután elhagyjuk Las Vegast

Nevadai sivatag rögtön Las Vegas után

A utahi sivatag gyönyörű színekben pompázik

A utahi sivatag

A táj, csupaszsága ellenére csodálatos volt. Még soha életemben nem láttam ilyet. Az a kék ég, a legkékebb. De kb. fél óra, és már be is borult. Vihar közeledett, s a csodálatos kék hamar sötétszürkére változott. Feltámadt a szél is, homokvihar tombolt. Menet közben igazán erősen kellett fognom a kormányt, hogy az autó az úton maradjon. Aztán eleredt és meg sem állt már aznap.

Már teljesen besötétedett, mire Zion-ba értünk. Tervben volt, hogy megnézünk egy Ghost Town-t szellemvárost (Ghost Town) közvetlen Zion előtt, de erről lekéstünk.

Beérve a városba egyből megpillantottunk egy motelt. Hát, nézzük meg! Bementünk, megkérdeztük. Amit ott hallottunk, nagyon megijesztett minket. A motel szoba ára $100 ≈ 21.500 Ft volt egy éjszakára kettőnknek. Amerikai utazásaink alkalmával mindig motelekben aludtunk, az áruk pedig 4 fő részére olyan $40 – 60 ≈ 8.000 – 14.000 Ft között mozgott.

Csakhogy itt, ezen az elhagyatott vidéken, nincsen motel minden 10 km-en, ezért az árak is magasabbak. De ilyen magas árakra nem számítottunk!

Szóval a szoba drága volt, de a recepciós hölgy annál segítőkészebb. Mondta, hogy van egy olcsó motel a városban, sőt nemcsak hogy útbaigazított minket, még fel is hívta őket, hogy pontosan mennyibe is kerül és hogy van-e üres szobájuk. Volt nekik, a szoba ára pedig $62.43 ≈ 13.000 Ft egy éjszakára két fő részére. Tökéletes. Pár perc múlva már ott is voltunk a Terrace Brook-nál. Nagyon aranyos kis motel, internettel és reggelivel.

Itt már messze voltunk az igazi civilizációtól. A telefonomon már nem is volt térerő, de volt internet. És éjjel ott üldögéltünk a motel előtt, a csillagok alatt, és az interneten szörföltünk.

Az aznap megtett táv 300 km volt.

A borító kép forrása: internet

A sorozat további cikkei:

  1. Érkezés Las Vegasba
  2. Ismerkedés Las Vegas-szal és kaszinóival
  3. Elhagyjuk Vegast, irány Utah és a nemzeti parkok
  4. A Zion Nemzeti Park csodái
  5. Bryce Nemzeti Park
  6. Autózás Utah-on keresztül, Bridges Nemzeti Park
  7. Utah csodái: Monument Valley, Antelope Canyon és Horseshoe Bend
  8. Ismerkedés a Grand Canyon Nemzeti Parkkal
  9. Megmásztuk a Grand Canyont
  10. A legendás Route 66-en visszatérünk Las Vegasba
  11. Még egy este Las Vegasban
  12. Összesítés, statisztikák

Légy Te az első hozzászóló:

Az e-mail címed nem fog sehol publikusan megjelenni.