utazgatok.hu

Lisszabon már régóta ott volt azon a bizonyos barátokkal meglátogatni bakancs listánkon, de a bőven 60 ezer forint fölötti – nem ritkán 80-90 ezer forintos – jegyárak folyton eltántorítottak tőle. Tipikus alternatívaként mindig Barcelona merült fel – nem mellékesen az egyik nagy kedvencem – ahova hasonló időszakokban már 30-40 ezer forint körül el lehetett jutni. Ilyen árkülönbség mellett pedig nem nagyon maradt kérdés, hogy melyiket is válasszuk.

Egy olcsóbb lisszaboni repjegyre egészen 2016 márciusáig kellett várni, amikor is egyik nap A Wizzair akciót hírdetett, miszerint minden mobil appon leadott foglalásra 20% kedvezményt adtak.
A csapat akkor már adott volt, csak egy gyors egyeztetés kellett és már foglaltunk is a jegyeket. A levonás után az oda-vissza repülőjegy ára 45.000 forint/fő lett.

Szállás, taxizás, internet

Szállásunkat, ahogy mindig, az Airbnb-n foglaltuk. A keresés és foglalás nem tartott tovább 10 percnél, ami idő alatt ezt a gyönyörű tetőtéri lakást sikerült foglalnunk 84.000 forintért 4 főre, 3 éjszakára (6.600 forint/fő/éj).

Városi közlekedésre egy villamos meneten kívül csakis ÜBER-t használtunk, aminél 4 fős csapat lévén költséghatékonyabb közlekedési opciót nem tudtam volna elképzelni. Az ott töltött négy nap alatt összesen 19x übereztünk, ami fejenként összesen 6.000 forintot jelentett a teljes hosszú hétvégére. Ezért a pénzért más nyugat-európai városban még egy 3 napos turista kártyát sem nagyon lehet kapni, nemhogy mindenhova taxival utazni.
Persze ehhez az is kellett, hogy a szállásunk a belvárosban legyen és, hogy látnivalók szempontjából Lisszabonban nincsenek nagy távolságok. A legolcsóbb fuvarok 3-4 euróba, a legdrágább pedig alig több, mint 14 euróba került, ami viszont már reptéri fuvar volt.

Über fuvarok rendeléséhez és egyéb dolgokhoz természetesen mobil internet is kellett, amit – mint minden külföldi utazásom során – a szuper költséghatékonyan CitySIM kártyámmal intéztem. Ahogy kilépek Magyarország területéről csak SIM kártyát cserélek és máris normál áron telefonálok és internetezek.

A város, az emberek és a hangulat

Megérkezésünk után a város már az első pillanattól megfogott. Nem tudom, volt benne egy olyan mediterrán életérzés, egy olyan kisvárosi légkör, egy kellemes nyüzsgés, amiről tudtam, hogy nekem tetszeni fog. Még csak 5 perce ültünk az autóban, amikor már mondtuk is egymásnak a srácokkal, hogy ez jó lesz. Már akkor éreztük, hogy itt rossz dolog nem történhet és ide majdnem biztos, hogy visszajönnénk.

Legnagyobb meglepetésemre a helyi emberek mindegyike nem hogy alap, de teljesen folyékonyan, erős közép vagy jobb szinten beszéltek angolul. A szomszéd spanyolokhoz képest ez nekem hatalmas meglepetés volt, mert odaát az emberek a turista részeket elhagyva híresen nem beszélnek egy mukkot sem a spanyolon kívül. Ott Lisszabonban viszont mindenki. Az összes ÜBER sofőr, a boltos, a kidobó, de még az az idősebb utca embere is, aki, ahogy véletlenül összementem vele, teljes természetességgel és tökéletes angolsággal fordult oda, hogy “Oh, I’m really sorry“.

A város, de főleg a belvárosi része tiszta dimbes-dombos, szűk kis utcákkal, ahol biztos marha jó lehet sétálgatni, mi viszont az egyszerűbb és kényelmesebb módját választottuk a város felfedezésének. Villamosra szálltunk, ami egyébként Lisszabon sokat fotózott és gyakran visszatérő jelképe.

A legnevesebb villamos vonal a 28-as, ami a legszebb és történelmileg a legfontosabb látnivalókon és utcákon visz keresztül.
A 28-asra mi a Luís de Camões téren szálltunk fel, ami tér egyébként az egész városnézésünknek a legfontosabb tájékozódási pontja lett, mert valahogy mindig onnan indultunk el és oda jutottunk vissza.

A 28-as villamos

A Luís de Camões téren (Praça Luís de Camões) nézegetve feltűnt, hogy nem egyformán tömött az összes 28-as villamos. A legtöbbje tényleg tömve volt, mint a déli busz, de észrevettünk egy olyat is, amelyik utolérve az előtte lassabban haladó szintén 28-ast már szinte üres volt. Látva azt, egyből úgy döntöttünk megvárjuk a következő hasonlóan üres villamost és arra szállunk fel. És milyen jól is tettük. Egyszer csak befutott egy teljesen üres (28E), ami onnan a térről indult. Az elsők között felszállva nemhogy felfértünk, de még ülőhelyet is találtunk, így kényelmesen ültük végig a kb. 20-25 perces utat a vonal végállomásáig.

Tipp: Még korábban olvastam, hogy a villamosra előre váltott jegy €1.40, ami a villamoson váltva több, mint a duplája, €2.85. A téren ácsorogva mi sehol nem találtunk semmi helyet, ahol jegyet vehettünk volna, így kénytelenek voltunk a villamoson dupla áron megvenni azt, de még így is bőven megérte.

A 28-as útvonala tényleg fantasztikus. Az egy dolog, hogy végigmegy a város legszebb, legnevezetesebb részein, a másik, ami nekem talán még annál is jobban tetszett, hogy milyen kis szűk, kanyargós utcákon megy. Volt olyan hely, ahol – nem hazudok – az épület sarka és a villamos között nem volt fél méter. Kinyúlva a villamosból simán elérhettem volna a ház falát. Vagy voltak olyan helyek, ahol a parkoló autók mellett úgy ment el a villamos, hogy én a kezemet sem mertem volna közéjük rakni. A villamoson ülve végig csak ámultam bámultam, hogy milyen helyeken járunk. Nagy élmény volt, ami minden Lisszabonba látogatónak kötelező.

A villamosról a végállomáson, a Martim Moniz téren (Praça Martim Moniz) szálltunk le, ahonnan gyalog indultunk megmászni a közeli Szent György (Castelo de São Jorge) erődöt. A dombra vezető szűk kis sikátorokat és meredek lépcsőket macskaköves keresztutcák és hangulatos kis teraszos kávézók szakítják csak meg, ami tökéletes óázis a megfáradt turistáknak. Mi sem gondolkodtunk sokat, ahogy megláttuk az első ilyen helyet már le is ültünk egy rövid pihenőre. 4 sör, 3 kávé, egy tál olívabogyó = €7.

Az erődbe aztán végülis nem is értünk fel, helyette mi a Sophia de Mello Breyner Andresen kilátó pontnál (Miradouro Sophia de Mello Breyner Andresen) lyukadtunk ki, ahonnan a látvány bőven kárpótolt minket. Amúgy is, eleve úgy indultunk neki Lisszabon felfedezésének, hogy a konkrét látnivalók szisztematikus végigjárása helyett mi inkább az orrunk után megyünk és a város hangulatát akarjuk átérezni, ami azt hiszem tökéletesen sikerült.

Gasztrótippek – hol és mit egyél Lisszabonban

A tengeri herkentyűket szeretem, a portugál borok pedig biztos nem véletlenül híresek. Kb. ennyi volt az elvárásom a portugál gasztronómiával szemben, amire így utólag azt kell, hogy mondjam, hogy kb. azt kaptam, amit elvártam. A portugál borok tényleg jók, a tengeri herkentyűk pedig legyenek frissek, azon kívül elrontani nagyon őket nem lehet.

Pastéis de Nata

Kezdjük a kötelezővel. Portugália leghíresebb, szinte már jelképes édessége a Pastéis de Nata, egy vaniliakrémmel töltött tojásos sütemény, amit Lisszabon szerte szinte minden cukrászdában, minden sarki kávézóban lehet kapni. A választék hatalmas, de a sok hasonló kritika után hamar nekünk is rá kellett arra jönnünk, hogy mekkora különbség van az egyik és másik helyen árult sütik között.

Amit én észrevettem, hogy azokon a helyeken árulnak kiváló minőségű pastéis de natát, ahol az üzlet nem szól másról, csak és kizárólag pastéis de nata készítésből. Egyik ilyen hely a Manteigaria – Fabrica de Pastéis de Nata, ami egyenesen a belvárosban van, hát hol, ha nem pont a mi fő tájékozódási pontunknál a Luís de Camões tér sarkán.

Hadd szögezzem le előre, hogy a csapatból egyikünk sem egy nagy édesszájú, ez a pastéis de nata viszont mindenkinek brutál ízlett. Annyira, hogy erre a helyre újra visszamentünk és nemcsak újra ettünk ott, de még az itthoniaknak is vásároltunk belőle.

Street food piac / Time Out Mercado da Ribeira

A világon mindenhol egyre népszerűbbek a street food helyek és ez alól Lisszabon sem kivétel. A Mercado da Ribeira egy hatalmas street food piac, ahova első reggel látogattunk el, utána pedig még kétszer visszatértünk.
A koncepció szuper. Van egy hatalmas csarnok, körbe rengeteg különböző street food étterem standdal, ahol minden hely más és más. Az egyik sonkás hely, a másik leveses, a harmadiknál steak-et lehet kapni, a negyedik sushit készít… és így tovább.
Az alap koncepció mellett az is nagyon tetszett, hogy mindenhol látod az alapanyagokat és sok helyen azt is, hogy hogyan készítik el. Meglepetés ritkán van. Azt kapod, amit látsz és kérsz.

Az is nagyon jó dolog, hogy a választék nincs egy fajta ételre korlátozva, így mindenki megtalálhatja a számára legkívánatosabb falatokat. Valaki hamburgert akar enni, a másik valamilyen tengeri herkentyűt? Semmi baj. Csak járd végig a standokat és edd azt, amit te szeretnél.
Az italok között ugyan ilyen választék van. Mi a kaják mellé hol üveg vörösbort, hol saját magunk által csapolt kézműves sört, hol pedig narancs-mangó-mix turmixot ittunk.

A vendégtömeget elnézve a koncepció másoknak is ugyan így tetszett. Az egyetlen probléma akkor volt, amikor kezünkben a tálcákkal ülőhelyet próbáltunk volna magunknak találni. Még szerencse, hogy előrelátóak voltunk és míg egyikünk sorban állt és rendelt, addig a másik helyet keresett és foglalt.

Taberna da Rua das Flores

Ajánlásra mentünk a Taberna da Rua das Flores étterembe, amiről az ismerősöm elöljáróban elmondta, hogy egyrészt kötelező, mert nagyon finomat ettek ott, másrészt hogy a hely elég pici, kevés az asztal, az ültetés pedig úgy történik, hogy folyamatos teltház lévén, odaérkezésedkor megmondják, hogy mennyi időt kell várni a következő szabad asztalra, amit – ha neked megfelel – a nevedre írnak. Mi szombat este próbálkoztunk először, amikor azt mondták, hogy két és fél óra a várakozási lista. Kérdeztem, hogy másnapra foglalni lehet-e, de mondták, hogy nem. Érkezési, vagyis feliratkozási sorrend van minden nap.

Ha ilyen sokat kell várni egy étteremre az már rossz nem lehet, gondoltuk, ezért úgy döntöttünk inkább hétfőn kora délután visszamegyünk. Így is tettünk és meglepetésünkre a hely majdnem teljesen üres volt, így várnunk sem kellett.
A napi menü ismertetését, borajánlást, felszolgálást két végtelenül szimpatikus lány csinálta, akik kedvességükkel már megadták az ebéd alap hangulatát. A kiszolgálás tehát kíváló volt, finom volt a bor, ízlett az előétel és a leves is. A főételek közül viszont sajnos nekünk egyik sem jött be.
Az aznapi menü akkor négy főételből állt, amit mi mind ki is kértünk. Gondoltuk, ha már négyen vagyunk, akkor megosztva pont végigesszük az egész aznapi étlapot.
Mentségükre szólva a négy főétel közül egyik sem volt olyan, amit amúgy szerettünk volna, tehát valószínű nem az elkészítéssel volt probléma. Én azt mondtam, hogy valószínű csak rossz napot választottunk és pont belenyúltunk egy olyan menübe, ami nekünk nem ízlett.
Ennek ellenére, ha újra Lisszabonban járok, újra elmennék ebbe az étterembe, adva nekik még egy esélyt.

Meson de Andaluz

Szintén ajánlásra mentünk a Meson de Andaluz című étterembe, ahol viszont életem egyik top éttermi vacsora élményét kaptuk. Nem is a kaják miatt, hanem úgy egyben minden, a hangulat, de leginkább a minket kiszolgáló két pincér srác miatt.
Már az első pillanattól elég vicces, jó hangulatban kezdődött az este. Mi elkezdtünk borozni, a két pincérnek pedig szuper jó kedve volt és minden alkalmat megragadtak arra, hogy valamit viccelődjenek vagy a pincér társukat viccesen leszólják. Az egyikük ajánlott egy bort, miközben a másik a háta mögött jelezte nekünk, hogy egy szavát se higgyük el, ő folyton kamuzik. Ezután a másik pincértől kértem a következő üveg bort, aki értette a célzást és már mondta is, hogy nemhogy egy jobb, de olcsóbb üveg bort fog nekünk hozni. Kiváncsi lesz, az hogy ízlik nekünk. Ezzel elkezdődött egy verseny a két pincér között. Miközben mi eszegettünk, jobbnál jobb borokat kóstolgattunk és, ami a lényeg, hogy igen jól szórakoztunk.

Az est végére, ahogy még jobb hangulat kerekedett az egyik pincér srác a “Where are you from?” kérdésre azt mondta, hogyha háromból kitaláljuk, akkor ingyen volt a vacsora. Tippeltünk, de nem sikerült. Azért kiváncsi lettem volna, hogy mi történik, ha eltaláljuk.

Előételnek fokhagymában sült polipot ettünk, főételnek négyen egy kiló steaket, a végén desszertet. Megittunk hozzá 4 üveg kiváló bort, az egészért pedig annyit fizettünk, mint Budapesten egy középkategóriás steak étteremben. Az egész vacsora, a kajákkal, a borokkal és az egész hangulattal pedig életem egyik legszuperebb éttermi élménye lett, köszönhető leginkább a két közvetlen, vidám és szuper jófej pincérnek.

Bárok, klubbok Lisszabonban

Park Bar

A Park Bar egy roof-top bár egy parkolóház tetején a város közepén. Fiatalos, trendy, jó zenével, finom cocktailokkal. Tökéletes kikapcsolódás egy hosszú városnéző nap után.

Éjszakai élet

Az első dolgok, amit még évekkel ezelőtt Lisszabonról hallottam, hogy milyen szuper éjszakai élet zajlik az utcán. Egy ismerősöm akkor azt mesélte, hogy ott a bárok helyett az emberek az utcán gyülekeznek. Ott iszogatnak, beszélgetnek, mindenki szuper barátságos, mindenki ismerkedik, mindenki mindenkivel beszélget… egy szóval zajlik az élet.
Egészen hajnali 2-3-ig, amikor is a bárok bezárnak, a bulizni vágyók pedig klubokba indulnak tovább, hogy ott folytassák az estét.
Akkor ezt hallva, én majd kiugrottam a bőrömből, hogy nekem el kell mennem Lisszabonba és, hogy az nekem mennyire fog tetszeni.

A történet óta kb. 4 év telt el, én pedig már alig vártam, hogy magam is megtapasztalhassam azt a híres lisszaboni éjszakai életet. Lehet, hogy túl nagy elvárásokkal indultunk neki az estének, de őszintén, nekem az egész egy kicsit csalódás volt.

Az estét mi a Bairro Alto negyedben kezdtük, ami Lisszabon egyik leghíresebb ilyen környéke. A negyedben tényleg rengeteg bár van, bennük pedig annyi ember, hogy azok hely szűke miatt tényleg az utcán kénytelenek iszogatni és beszélgetni, de míg korábban én ebbe azt láttam bele, hogy ez mekkora buli, a valóságban inkább egy frusztrációt éreztem az embereken.
Néhol egy-egy részen akkora tömeg gyűlt össze, hogy áttörni rajtuk inkább hasonlított egy fesztivál büféje előtti tolongáshoz, mint egy kellemes utcai iszogatáshoz.
Nem tudom, hogy a tömeg hatására, vagy rossz volt a hold állása, vagy valami más oka lehetett, de amit korábban elképzeltem, annak köze sem volt a valósághoz. Ahogy körbenéztem nem happy face-eket láttam, hanem kb. semmit. Sőt, egyáltalán nem éreztem azt az igazi mediterrán hangulatot sem, amiért azt gondoltam, hogy a lisszaboni éjszaka mennyire fog majd nekem tetszeni.

Klubok, ahova nem engedtek be minket: MAIN és LUX

A bárok után, ahogy mindenki, mi is klubokba indultunk tovább. Egyik este a MAIN, másik este a LUX volt az elsődleges cél, ám a kapuknál tovább egyik helyen sem jutottunk.
A sort végigvárva a kapuhoz érve rendre jött a kérdés, hogy rajta vagyunk-e a listán. Listáról mi nem tudtunk, mondtuk hogy nem, amire ők félreállítottak minket és mondták, hogy jöhet a következő. A LUX beengedő embere annyival volt még pofátlanabb, hogy potom 240 euróért (!) per fő beengedett volna minket. WTF?!? Kétszer kérdeztem vissza, hogy jól értettem-e.
– 40 euró??? – kérdeztem.
– 240!!! – jött a válasz.

75.000 forint a belépő egy sz*ros klubba Lisszabonban? Mi ez a hely? Nem értettem a dolgot és ez még jobban idegesített. Meg az is, hogy onnan, hogy nem voltunk a listán már szóba se álltak velünk. Elővettem a legudvariasabb formámat, a legkedvesebben próbáltam érdeklődni, de bármelyik biztonsági őrnél próbálkoztam azok szuper bunkón és ignoránsan viselkedtek. Kb. ez volt a lényege: ha nem vagy a listán, akkor huzzá’ innen.

Nem hagytuk annyiban a dolgot, de nem azért, mert annyira be akartunk menni, csak nem értettük, hogy mi folyik ott. Esetleg a dress-code? De nem. Normálisan voltunk felöltözve és nálunk jóval szakadtabb embereket is beengedtek.
A teljes összezavarodás akkor jött, amikor egy kb. 8-10 fős, külföldi lánybúcsú csapatot tessékeltek ki a sorból. Megkérdeztem az egyik lányt, hogy ugyan már mi történt és ő ugyan azt mondta, hogy mivel nem voltak a listán 240 eurót akartak velük fizettetni fejenként. Legalább annyi kiderült, hogy nem face-control volt.
De őszintén. Ekkora ziccert kihagyni. Melyik klub nem akarja, hogy bemenjen 10 bulizni akaró csaj hozzájuk?

Később egy ÜBER sofőrrel beszélgetve rá is kérdeztem, hogy miért lehetett ez. Azt mondta, hogy ez vele is többször előfordult. Kb. 20x próbált már bemenni a LUXba és csak kétszer sikerült bejutnia. Kérdeztem a listáról is, hogy arra hogy lehet feliratkozni, amire helyi lévén még ő sem tudta a választ. Azt mondta, ezeknek a helyeknek van egy fix közönsége, akik hétről hétre járnak és ez lehet az oka, hogy másokat miért nem engednek be.

Lehet, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim, de ezek a rosz élmények után a liszaboni éjszakai élet sajnos eléggé leszerepelt nálunk.

Összefoglalás

Ami tetszett:

• Mediterrán város révén a hangulata.
• Lisszabon teljesen megfizethető, kb. budapesti árak vannak.
• Nagyon jó boraik vannak.
• A történelmi városrész könnyen bejárható, nincsenek nagy távolságok.
• Az emberek kedvesek, barátságosak, nyitottak és mindenki beszél angolul.

Ami nem tetszett:

• Nem mondanám, hogy a portugál nők bármennyire is szépek. Nem mintha bármelyikünk is ismerkedni akart volna, de akkor is. Nem hiába, mindig rá kell jönnünk, hogy a magyar nőknél nincsenek szebbek a világon.
• Az éjszakai élet csalódás volt, nem beszélve az irtó bunkó biztonsági emberekről.
• Spanyolországhoz képest Lisszabonba sokkal drágább eljutni.

Ha Barcelonával kellene összehasonlítanom nehéz helyzetben lennék. Talán azt mondanám, hogyha még egyik helyen sem jártál, akkor kezdd Barcelonával. Ha viszont már voltál ott, akkor ha teheted érdemes Lisszabonba is elmenned. Csalódni biztosan nem fogsz benne.

Térkép

A cikkben szereplő helyek és látnivalók térképét itt találod, amit a Google Maps applikációval akár offline le is tölthetsz.

A nem utazgatok.hu logóval ellátott képek forrása az internet.