Madridi élményeim

Madridban összesen 2 napot töltöttem, ami idő alatt sikerült megtudnom egy tuti madridi gasztró tippet, megnyernem egy fogadást egy helyi csapos ellen, vendégszeretetét élveznem egy számomra ismeretlen madridi párnak, az egész éjjelt átbulizni egy helyi táncos szving (nem szvinger!) klubban, és végül fantasztikusan jó jamón serrano sonkákat ennem a Sonkamúzeumban.

A tuti madridi gasztró tipp

A kérdés az, hogy hogyan tudod megállapítani Madridban, hogy melyik talpon álló, sarki tavernába érdemes betérned egy jó szendvicsre vagy tapaszra?

Hiszed vagy sem, de abból, hogy hol mennyi szemét van a földön. Van ugyanis egy helyi szokás Madridban, miszerint a vendégek az elégedettségük jeleként a földre szórják az elhasznált szalvétájukat.

madrid-szalveta-foldon-taverna

Minél több szalvétát látsz a földön, annál biztosabb lehetsz, hogy az adott hely jó választás lesz.

A Sonkamúzeum

Az egyik ilyen hely, és aminek a fél tucat étterméből az egyikét szinte kötelező egy madridi látogatás alkalmával felkeresni, az a Museo del Jamón, magyarul „sonka múzeum”.

Sonkamúzeumban Madridban
Madrid, sonka, sör, bor
Kolbász, marinált paprika és sör

Ne ijedjen meg senki, a múzeum csak a nevére utal, ahol nem nézni, hanem szigorúan enni és inni kell. A választék egyszerű, sonka vagy kolbász, házi bor vagy csapolt sör. Mindez pár euróért.

Fogadás egy helyi csapossal

A történethez fontos tudni, hogy a spanyolok – ugyan úgy, mint a legtöbb latin-amerikai – nem szeretik, sőt, nagyon meg se tudják enni a csípős, erős ételeket. Az egyetlen kivétel mexikó, de ők meg már a ló túloldala.

Azon a bizonyos estén én már közel egy hete voltam Spanyolországban és bizony egyre jobban hiányzott valami csípős íz, ezért az egyik ilyen talpon-álló helyen meg is kértem a pincért, hogy adjon már nekem valami csípőset a szendvics mellé.
A csapos, aki ott egyben a pincér is volt, látszólag meglepődött a kérésen. Látszott, hogy nem gyakran kérnek ilyet a vendégek, ezért meg is kérdezte, hogy honnan jöttem. Mondtam, hogy Magyarországról és hogy mi nagyon szeretjük a csípős dolgokat.
– Igen?!?
Csillant fel a szeme, miközben a hűtője mélyén kotorászott.
– Na, ha ezt mind meg tudod enni, vendégem vagy egy korsó sörre – ajánlotta a fogadást, miközben nyújtotta át a 2-3 erős paprikát egy kistányéron.
– Áll a fogadás! – vágtam rá gondolkodás nélkül, meg egyébként is mi veszteni valóm van.

Mondanom se kell, a kitálalt csípős paprikát minden megerőltetés nélkül, simán megettem, mire csaposunknak kikerekedett a szeme, és sűrű gratulációk közepette elismerően nyújtott át egy frissen csapolt korsó sört, ami persze így még jobban esett.
Végre ettem valami csípőset, megnyertem a fogadást, megvédtem hazám becsületét, sőt, még egy ajándék korsó sört is kaptam. :)

Madrid vs. Barcelona

Nem töltöttem annyi időt Madridban, hogy minden szempontból pontosan össze tudjam hasonlítani Barcelonával, de arra elég volt az idő, hogy érezzem, hogy nekem még mindig Barcelona a kedvenc.
Nem tudom, nehéz megmagyarázni, de Barcelona bohém énje még mindig sokkal szimpatikusabb és sokkal közelebb áll hozzám. Madridban azt éreztem, hogy ott minden sokkal előkelőbb, minden sokkal “királyibb”, ami nem is csoda, mert az a királyi főváros.

Ettől függetlenül Madrid mindenképpen egy szuper élmény volt, de az élményhez valószínű nagyban az is hozzájárult, hogy a két napot végig helyiekkel töltöttem.

A végére pedig itt egy link: 33 things to do in Madrid, avagy 33 látnivaló/tennivaló Madridban.

A sorozat további cikkei:

  1. Barcelonai élmények és okosságok
  2. Madridi élményeim
  3. Lisszaboni élmények és okosságok
  4. Londoni élményeim
  5. Egy hosszú átszállás Abu Dhabiban
  6. Barcelonai élmények és okosságok 2.
  7. Brno kocsmatúra 2018

Légy Te az első hozzászóló:

Az e-mail címed nem fog sehol publikusan megjelenni.