Kelés, reggeli, pakolás és indulás a Bryce Nemzeti Park felé. Az út egy része a Zion Nemzeti Parkon kanyarog keresztül. Alagutak, szerpentinek és azok a környező sziklák, mindeféle színekben. Sok sziklában még a törésvonalak és a rétegek is láthatóak voltak. A látvány egyszerűen leírhatatlan. Kb. 1 órával az indulás után megálltunk tankolni egy benzinkútnál. Volt ott egy ajándékbolt is. Bementünk körülnézni. Kár volt.
Megláttam itt egy képeslapot egy csodálatos barlangszerű canyon-os helyről. Nézem, hogy hol lehet ez. És hol volt? A Zion Nemzeti Parkban! A neve Subway (földalatti metró). Értetlenkedve néztem, hogy lehet, hogy ezt mi kihagytuk?!? Gyorsan fogtuk az útikönyvet, kerestem a helyet, de említést sem tettek róla. Kérdeztük az eladót, ő sem tudott róla. Hát hogy lehet ez? Ezt nem szabad kihagyni, mondtuk, és akkor egy nagy hibát követtünk el: visszafordultunk.
Már dél volt, mire visszaértünk újra Zion-ba. Egyből a látogató központba (visitor center) mentünk. Éppen ebédszünet volt, várnunk kellett. Aztán végre egy parkőr megjelent. Rossz híreket kaptunk. Kiderült, hogy a Subway egy nagyon speciális túra, ahova külön engedély kell és csak szervezett túrával lehet menni. Ezt ez alkalommal nem tudtuk megcsinálni, de felvettük a listánkra. Ez már a második dolog, amiért vissza kell majd térnünk még ide.
Hiányérzetem volt. Annyi minden látnivaló van egy-egy ilyen nemzeti parkban és van ilyen nemzeti parkból vagy 10, nekünk pedig olyan kevés időnk van. Csak ott, a Zion-ban el tudtunk volna tölteni 2-3 napot. Alvás faházban a park területén, lovaglás, ilyen túra, olyan túra, de az idő olyan rövid és nekünk tovább kell menni.
Vicces dolog: útközben – az egyik kisvárosban – egy rendőrautó állt kinn az út mellett. Pont úgy nézett ki, mintha sebességet mért volna. Közelebb érve, odapillantva valami furcsa dolgot láttam. Mintha, aki benn ült volna, nem is ember lett volna. Hát nem is! Visszafordultunk és csináltunk róla pár képet. Itt vannak.
A Zion és Bryce Nemzeti Parkok egymáshoz közeli két park, mégis hegyeik és látványuk teljesen más. Ahogy közeledünk a Bryce-hoz, a sziklák egyre vörösebbek lettek. Az ég ismét olyan igazi, gyönyörű kék, az út mentén pedig örökzöld fenyőfák sorakoztak. Hihetetlen színkavalkád, fantasztikus látvány!
Már majdnem 5 óra volt, mire a Bryce-t elértük. Először itt is a látogatói központba mentünk (visitor center), hogy összeszedjünk pár tájékoztatót, térképeket és hogy megtudakoljuk, mit ajánlanak egy ilyen késő délutáni túrának. A parkőr a park egyik legkedveltebb részét ajánlotta, a Navajo körtúrát. Ezen a túrán látható a Bryce leghíresebb része a Wall Street, ez a keskeny canyon, csakhogy ottjártunkkor ez sziklaomlás miatt le volt zárva. A turista út többi része viszont járható volt. Nekünk tökéletes volt és még volt is rá elég időnk.
Bryce-al kapcsolatban volt valami, ami már az első pillanattól nem tetszett. Sokkal több turista volt, mint Zion-ban. Valószínűleg azért, mert itt a legtöbb turistaút sokkal könnyebben elérhető, a park legnagyobb része szinte sétálgatva bejárható, plussz rengeteg, autóval is elérhető kilátópont van.
Valószínű nem kell említenem, de a Bryce is a maga nemében egyedülálló és valami csodagyönyörű volt. A sziklákban a vörös minden árnyalata és változata jelen volt. A látványból, ami ott fogadott bennünket, a fotók talán csak a negyedét adják vissza. Hihetetlen érzés ott sétálni ezek között a csúcsos, vöröses sziklaformák között. Egy életre szóló élmény.
A Wall Street egyébként arról kapta a nevét, hogy olyan érzés függőleges sziklák között sétálni, mintha csak New Yorkban sétálgatna az ember a felhőkarcolók között.
A túra után visszaérve a kocsihoz, még mindig volt időnk egy-két kilátópont megtekintésére. Rohanás, be a kocsiba, hogy még odaérjünk időben, sötétedés előtt. Összesen két kilátópontra jutott még időnk. A másodiknál már majdnem teljesen be is sötétedett és a jeges szél annyira feltámadt, hogy rendesen vacogtunk a hidegtől.
Érdekes, a Bryce-szal kapcsolatban nem volt hiányérzetem. Úgy gondoltam megnéztük, amit meg lehetett. Bryce-ra elég egy fél nap is. A két kilátópont után szinte pillanatok alatt koromsötét lett. Szállásunk még nem volt, újra indult a motelvadászat.
Az éjszakában tényleg korom sötét volt, az égen millió fényes kis csillag pislákolt. Mi motelről motelre jártunk, de sehol nem volt egyetlen üres szoba sem. Végül tényleg a semmi közepén, két város között találtunk egy szobát. Az utolsó szabad szobájukat. Elfoglaltuk a szállást, de még nem voltunk fáradtak, igazság szerint elég kora volt, csak a koromsötétség megtévesztett minket. Kocsiba szálltunk és visszamentünk a parkhoz. Ajándékboltok, éttermek. Megpillantottam egy hőmérőt, 6 fokot mutatott. Kicsit még nézegettünk, vásárolgattunk, majd visszamentünk a motelbe.
A borító kép forrása: internet
Légy Te az első hozzászóló: