Hajnali 4.45-kor az ébresztőóra ébresztett minket. Előző nap már mindent összepakoltunk és előkészítettünk. Kinn még sötét volt. Kocsiba szálltunk, majd kb. 45 percet vezettem vissza a parkig. 6 órakor már a Grand Canyon déli peremén álltunk, túrára készen. Még ekkor sem pirkadt. Sötét volt és nagyon hideg.
Annak ellenére, hogy az út jól kiépített volt, nem volt könnyű haladni. A folyamatos lefelé menet nagyon meg tudja erőltetni a térdeket.
Lefelé a canyonban szembetalálkoztunk pár felfelé jövő emberrel. Nem tudtuk pontosan honnan is jöttek ebben a korai órában, de az biztos volt, hogy valahol lenn töltötték az éjszakát.
Lassan pirkadt, mi pedig gyorsan haladtunk. Az első pihenő pontot, az Indian Garden-t elég hamar elértük. Ezen mi magunk is meglepődtünk. A nemzeti park hivatalos prospektusa ugyanis erre az oda-vissza távra 6-9 órát ír. Mi a felét 1 óra 47 perc alatt tettük meg.
Ekkor még nem voltunk teljesen biztosak, hogy melyik utat is választjuk és csak a kilátóig megyünk, vagy egész végig le a Colorado folyóig. Erre egyébként az úton lefelé folyamatosan táblák figyelmeztetnek, hogy ezt meg se próbáljuk, mert a peremtől a folyóig egy nap alatt NEM LEHET megcsinálni. Az információgyűjtés során viszont rengeteg fórumon és utazási blogon olvastam, hogy igenis megcsinálható és már egy átlagos edzettségi állapottal végrehajtható.
Az Indian Garden-ben megpihenve végiggondoltunk mindent és végül is úgy döntöttünk, hogy nem megyünk le a folyóig, csak a kilátóig. Az indok pedig az, hogy aznap estére hotelfoglalásunk volt Las Vegas-ban és megígértük barátainknak, hogy időben visszaérünk, hogy még este egy jót bulizhassunk.
Aki viszont már ott van és ideje is van, mindenképpen ajánlom a teljes túrát a peremtől a folyóig. Megcsinálható! És azért az nem egy kis dolog, hogy utána elmondhatja magáról az ember: Igenis, megmásztam a Grand Canyon-t a tetejétől az aljáig.
Kicsit pihentünk még, majd a pihenőhelytől egy fennsíkon indultunk el a Plateau Point kilátópontig. Ez már tényleg semmi erőfeszítést nem igényelt, a távolság kevesebb, mint 1 km volt, mindenféle emelkedő nélkül. Itt sétálva a canyon közepén láttuk meg igazán, hogy mekkora is a Grand Canyon. Fenn a peremen állva ezt az ember nem érzi. Ezért kell elindulni és megmászni, megküzdeni érte, mert így egy másfajta élményt kaphatunk.
Ott sétálgatva ezen a turista úton egyszer csak megpillantottam valamit a földön. Ha nem látom a saját szememmel, ezt el sem hiszem. Egy vízvezeték csatorna fedél volt lebetonozva, földbe építve. Pár lépésre arrébb pedig egy olyan villamosmérő-óra doboz szintén földbe betonozva. Hát ez hihetetlen, a Grand Canyon-ba áram és vízvezeték van levezetve. Aztán elkezdtünk viccelődni, hogy valószínű még wi-fi is van és hozni kellett volna laptop-ot.
Plateau Point-hoz pontosan 8 óra 26-kor érkeztünk meg. 9,76 km-t tettünk meg távolságban, 974 métert szintkülönbségben és mindezt 2 óra 26 perc alatt. Jó ütemben mentünk és szerencsénk volt az idővel.
A kilátópont valahol a Grand Canyon közepén lehetett, kb. félúton a Colorado folyó és a perem között. A kilátó maga egy peremen állt. Ezt úgy tudnám szemléletesen leírni, hogy a Grand Canyon-ban van egy másik canyon és mintha mi ennek a kisebb canyon-nak a peremén álltunk volna. Igazából, ha itt nem tudnád, hogy a Grand Canyon-ban állsz, azt hinnéd, hogy azok ott körülötted csak hegységek körben, körben.
A kilátónál megpihentünk, fényképezgettünk, megebédeltünk. Kb. egy órát töltöttünk ott lenn. Az elején csak ketten voltunk, aztán idővel egy másik pár is odaért.
9 óra 40 perckor indultunk el felfelé. Ekkor a nap már teljesen fenn volt és elég erősen kezdett sütni, de még mindig elviselhető volt, nem volt hőség.
Felfelé mászni sokkal nehezebb volt, mint gondoltam. Az utolsó órában szinte 15 percenként meg kellett állnunk, kifújni magunkat. Út közben kitűztünk magunk elé egy határidőt (13.00), amire fel akartunk érni. Majdnem sikerült. Végül is 1 óra 5 perckor értünk fel. Nagyon meg voltam elégedve magunkkal. Egy életre szóló élményt szereztünk. Megmásztuk a Grand Canyon-t.
Jöjjön az összesítés: összesen 19,2 km-t gyalogoltunk. Ehhez jött még közel 2 km-es szintkülönbség.
A túrához feltétlenül szükségesek a következők:
- több réteg ruha (hosszú ujjú, rövid ujjú, pulóver), az idő folyamatosan változik, akár egyik percről a másikra, a nap hol előbújik, hol visszabújik a felhők mögé,
- naptej és sapka a nap ellen,
- rengeteg víz vagy energiaital, mint pl. Gatorade,
- sós és cukros, energiában gazdag ételek (csoki, sós perec).
Felérve pár percet megpihentünk, gratuláltunk magunknak, majd kocsiba szálltunk és elindultunk Las Vegas felé.
A borító kép forrása: internet
Hozzászólások:
Egy hónap múlva indulok Friscoba és folyamatosan tájékozódom a netről.Nagyon tetszett a beszámolótok sokat segített hogy milyen úton és mit vigyek a Canonba.Ha tudnátok segíteni hogy a Grand Canon hány km-re van Friscotól nagyon megköszönném.Bérelt motorral mennék bármilyen hasznos tanácsot köszönök. Andi Debrecenből.
Ja ja, lefelé könnyű
De utána visszajönni, na az a kemény
Szólj hozzá Te is!