utazgatok.hu

Budapest, reptér. Szokásos procedúra. Felszállás, repülés, leszállás. Róma. Várakozás. Újra beszállás, még több repülés, leszállás. Megérkeztünk Abu Dhabiba. Városnézés. Vissza a reptérre, újra a szokásos procedúra. Beszállás. A következő megálló már Új Delhi. Indul az indiai feeling.

A gépen meglepetésünkre rengeteg indiai fiatal utazott. Mindegyikük jól öltözött, hajuk és borostájuk frissen és tökéletesen vágott. Telefonjuk mindegyiknek valamelyik legújabb csúcsmodell. Látszott rajtuk, hogy gazdag családból származtak.
A WC-nél sorban állva egyikük kezét nyújtva odalépett hozzám, majd kezet fogva kissé maga felé húzva jelezte, hogy mondani is szeretne valamit:
„I like your beard” – Tetszik a szakállad – jegyezte meg elismerően.

Elsőre meglepő volt. Nem szoktam hozzá, hogy egy vadidegen férfi dicsérgeti a szakállamat, de a következő napok történésének tudatában ez egy teljesen normális dolog ott. Persze azt is érdemes megemlítenem, hogy az indiai út előtt pár hónappal szakáll növesztési projektbe kezdtem.

Érkezés Delhibe

Az indiai érkezést már rettentően vártam. Izgatott voltam és kíváncsi, hogy mennyire fog arcon csapni az a bizonyos kultúrsokk.

Egyik kedvenc stand-up komédiásom Russell Peters – indiai származású, de Kanadában nőtt fel – például egyenesen úgy írta le az Indiába érkezés élményét, hogy ahogy megérkezett és kinyílt a gép ajtaja, megcsapta orrát egy masszív sz*r szag. Elsőre saját magára gyanakodott, de miután megszagolta mindenét, rájött, hogy ez bizony India.

Egy ilyen élményhez képest mi mintha egy teljesen más országba érkeztünk volna. A várt kultúrsokknak akkor még nyoma sem volt. A reptér ugyanolyan volt, mint bármelyik másik a világon, talán csak egy kicsit lepukkantabb kivitelben, de bőven nem a legrosszabb formában.

Belépés után először pénzt váltottunk, majd vettünk egy helyi SIM kártyát internet eléréssel, amihez még itthonról vittünk egy hordozható Wi-Fi routert, hogy mindhárman tudjunk hozzá csatlakozni. Aztán taxit fogtunk. És mindezt mindenféle nehézség, hosszas alkudozás és a „minket itt most durván átvertek” érzés nélkül.
Mondjuk, a SIM kártya árus srácon néztünk egy nagyot, amikor a 750 rúpiás kártyát (~3.000 Ft) mi egy ezer rúpiással fizettük ki, amire a a visszajárót számológéppel számolta ki. Háromszor!
1.000 – 750 = 250
1.000 – 750 = 250
1.000 – 750 = 250
Ez ott elsőre durván meglepett bennünket, de idővel, ahogy egyre több helyi emberrel találkoztunk, kezdtük megszokni az ő ilyen fajta „egyszerűségüket”.

Ahogy említettem, a taxi foglalás is zökkenőmentesen zajlott. Bent, még a terminálon belül, több cég is kínálta reptéri transzfer szolgáltatását légkondis kisbuszokkal, elég húzós áron. Az ár 1.800 rúpiáról indult (~7.400 Ft), és egészen 1.000 rúpiáig (~4.100 Ft) hajlandóak is lettek volna lemenni, de mi nem azért mentünk Indiába, hogy luxus körülmények között utazzunk. Mi egy igazi, helyi, indiai taxira vágytunk, amit a terminálból kilépve meg is találtunk.
Mint sok más reptéren a nagyvilágban, ott is volt egy hivatalos taxis bódé, ahol fix áron lehetett, lehúzás nélkül taxit foglalni. A fuvar ára 400 rúpia (~1.600 Ft) volt. Nem kellett alkudozni, nem kellett veszekedni. Őszintén, ezt álmomban sem gondoltam volna.

Taxink egy ici-pici mikrobusz, sofőrünk pedig egy kedvetlen figura lett, akivel bár próbáltunk beszélgetni, arra vagy nagyon nem volt nyitott, vagy egyszerűen csak nem értett meg minket.

Az indiai közlekedés tényleg nem fehér embernek való

Már sötét volt, mire kigurultunk a reptérről, így a környékből akkor ott az autópálya fényein túl nem sokat láttunk. A forgalom viszont annál izgalmasabb volt. Először még csak kisebb, majd, ahogy egyre beljebb jutottunk a városba, egyre nagyobb.

Hogy a közlekedés nem sokkolt minket elsőre, az csak annak volt köszönhető, hogy volt időnk akklimatizálódni, és nem egyből a sűrűjébe csöppentünk. A reptérről kivezető út egy több sávos autóút volt, amin először még csak le- és felhajtó sávok voltak, ahol ugyan teljesen összevissza, de legalább alapvetően egy irányba ment mindenki. Később már mindenki össze-vissza.
Sávok is voltak felfestve, de látszólag az sem érdekelt senkit. Legtöbb helyen a három sávon eleve 4 sávba álltak be a járművek.
A sebesség nem volt nagy, de mindenki dinamikusan és centizősen vezetett. Ami nálunk több méter, az ott 10-20 centi, ami az autóban ülve még annyinak sem tűnt. Persze ott az sem volt baj, ha véletlenül összekoccannak. Nem olyan autókkal jártak, amivel szívrohamot kapnak egy karcolás miatt.

Cikázás ide-oda, sávváltás jobbra-balra, előzés előre-hátra… haladtunk előre nem túl gyorsan, de annál dinamikusabban. Aztán egyszer csak hirtelen lefordultunk a többsávos autóútról és egy pillanat alatt megérkeztünk az igazi Indiába. Na, ott már volt minden! Motoros, riksa, tuk-tuk, tehén, kutya, gyalogos – amit csak el tudsz képzelni. Míg a főúton alapvetően mindenki egy irányba haladt, a kis mellékutca már maga volt a káosz. Ment mindenki amerre látott, keresztül-kasul, de még szembe is egyenesen neki a taxinknak. Közben mi össze-vissza parkoló autók, fekvő tehenek, kutyák, árusok és gyalogosok között próbáltunk a kis mikrobusszal lavírozni, miközben én fél tucatszor már biztosan láttam, hogy elütjük azt a gyalogost, de annak valami csoda folytán mindig sikerült az utolsó pillanatban mégis ellépnie előlünk.

Érkezés az igazi Indiába

Ahogy lekanyarodtunk a főútról és megérkeztünk a kis utcákba, nem csak a közlekedés és a városkép változott meg egy csapásra, de már egyből azt is láttam, hogy miért is érdemes Indiába jönni. Hirtelen annyi látnivaló lett, hogy alig győztem kapkodni a fejemet. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak hogy minél hamarabb megérkezzünk a hotelhez. Ki akartam szállni a kocsiból, hogy végre ne csak egy mozifilmként pörögjenek az események. Még közelebbről akartam látni és átélni a történéseket a saját, ámulattól belassult tempómban.

Tipikus indiai utcakép

Az utcakép leírhatatlan volt. Kosz, mocsok és szemét mindenhol, amit korcs kutyák és gizda tehenek túrtak valami élelem után. De ha nem azt turták, akkor a legnagyobb nyugalommal kérőztek a legnagyobb dugó kellős közepén, miközben a nyüzsgő forgalom vadul kerülgette őket. Közben ezt az eddig nem túl barátságos közeget felpezsdítették a benne élő emberek, amitől az egész már egy színes, izgalmas világ lett, amitől így egészben már viszont teljesen el voltam varázsolva.

Aztán végre megérkeztünk és kiszállva úgy éreztem, hogy akár órákig ott tudnék állni egyhelyben a hotel előtt és csak bámulni a történéseket.
És az este hátralévő része majdnem pontosan így is történt. Azon az estén fantasztikus dolgokat láttunk, felejthetetlen élményeket szereztünk, vicces figurákkal találkoztunk és még csak el sem hagytuk a hotelünk 200 méteres sugarát.

De mielőtt elmesélném az esténket, csekkoljunk csak be a hotelünkbe.

Új-Delhi szállás

Szállásunkat a 3 csillagos Optimum Star Plaza hotelt még itthonról foglaltuk a booking.com-on 2.783 rúpiáért (~11.500 Ft/szoba/éj 4 főre).
Az állapotáról annyit, hogy falait utoljára valószínű még a gyarmatosító angolok festhették le.
De a fürdő se volt semmi. Tiszta multifunkcionális, mert a zuhanyzót egyből a WC csésze fölé szerelték, hogy akár a WC-n ülve is le tudj zuhanyozni.

Szobánk így nézhetett ki valamikor nagyon régen
forrás: optimumrooms.com

Mondanom se kell, az internetes fotók köszönő viszonyban sem voltak a valósággal.

Ez a valóság, egy koszos villanykapcsoló

De ezek mind minket egy cseppet sem érdekeltek. Szerencsére eleve minimális elvárásokkal indultunk, így nem tudtunk csalódni. Meg egyébként is, a személyzet annyira kedves és segítőkész volt, hogy még ha akartunk volna, se tudtunk volna haragudni rájuk.

Borítókép forrása: internet.