Rio de Janeiro nevét hallva az embernek automatikusan a híres tengerpartjai, a gyönyörű nők és falatnyi bikinik jutnak eszébe. A valóságban Rió természetesen ennél sokkal több, de kétség kívül strandjai teszik igazán azzá, ami.
Riót elhelyezkedésének köszönhetően körös-körül, tucatnyi csodálatos tengerpart veszi körül. Közülük Copacabana és Ipanema csak a két leghíresebb, de rajtuk kívül is van még bőven említésre méltó. Ez egyik ilyen egyből Leblon – Ipanema közvetlen szomszédja – ami egy kicsi, de annál exkluzívabb városrész. De van opció bőven messzebb a városközponttól is, amit szintén érdemes felkeresni.
A város fő strandjai (sorrendben Leme, Copacabana, Ipanema és Leblon) 8.5 kilométeren át húzódnak két öblön keresztül, amiket csak egy vékony sziklás rész, az Arpoador választja el egymástól. Ugyan ez a szikla vágja ketté Copacabana és Ipanema strandjait is, éles határt húzva közéjük.
Annak ellenére ugyanis, hogy ezek a partszakaszok egymás közvetlen szomszédai, és ránézésre egyik olyan, mint a másik, hangulatukban és főleg a strandoló közönség milyenségében igencsak mások.
De nem csak maguk a városrészek osztják meg a strandolókat, hanem az a 12 számozott életmentő állomás is, amik kb. 7-800 méterenként sorakoznak egymás mellett a parton. A “bódék” – portugálul Posto – így azon kívül, hogy fontos tájékozódási- és találkozási pontok, magukhoz vonzzák a hasonló érdeklődésű strandolókat.
Van, ahova az átlag középosztály jár, van ahova az elegáns, magukra adó idősek. Van ahova a trendi fiatalok, van ahova a melegek. De ugyan így megoszlanak a sportszeretők is, mert külön állomás van a szörfösöknek, külön a tengósoknak, röplabádsoknak, stb…
Copacabana
Fogalmam sincs, mikor hallhattam Barry Manilow számát először, de nem hiszem, hogy sokat tudtam volna Copacabanáról még akkor. Mégis, ahogy a refrént énekelték benne, bennem egyből egy érzékien elegáns, előkelően egzotikus, forrósággal teli helynek az érzését keltette. Valahogy benne volt a pompa és elegancia, amit viszont ottjártamkor én már annyira nem éreztem. Azt éreztem, hogy valamikor megvolt, de az egykori “fény” mára azért jócskán megfakult.
Persze Copacabana még mindig Copacabana és a 4 kilométer hosszú ívelt, fehér homokos tengerpart még mindig szemet gyönyörködtető, de a hírnév és csillogás már inkább Ipanemáé.
Kint a tengerparton (Posto 1-6), ahogy én láttam, inkább a magukra kevesebbet adó emberek voltak a jellemzőek.
Copacabana látnivalói:
- Kilátás valamelyik előkelő hotel roof-top bárjából az ívelt Copacabánára
- Kilátás – vagy inkább felnézés – a Krisztus szoborra
- Kilátás a Cukorsüveg hegyre
- A híres Copacabana Palace hotel
Ipanema
Copacabanához képest Ipanema viszont most éli aranykorát. Egy trendi, felkapott városrész, aminek strandja tele van tökéletes alakú, sportos, csokibarnára sült fiatalokkal. Mindannyiuk akkora fürdőruhában, hogy tényleg éppen csak a lényeget takarja.
Ipanema tehát a fiatalokról és szépségről szól:
- Posto 7 – szörfösök és helyi hippiek közössége
- Posto 8 – meleg közösség (könnyen megismerhető a felhúzott szivárvány zászlóról)
- Posto 9 – tradicionálisan a leghíresebb, legfelkapottabb rész, bár a rengeteg turista kezdi a helyi fiatalokat kiszorítani, akik így elkezdtek új helyet keresni maguknak a szomszédos Leblonban.
És ha már Copacabánához is csatoltam egy számot, akkor itt van Ipanemáé:
A híres számnak pedig nyitottak egy éttermet is a Garota de Ipanema-t, amit ki is próbáltunk, de gasztronómialiag nem nyújtott semmi extrát a többi helyhez képest.
Leblon
A sorban a következő a kicsiny, de annál exkluzívabb Leblon, ami egyenesen egész Dél-Amerika legmagasabb ingatlan áraival büszkélkedhet.
Az alig több mint 1 km hosszú partja majdnem teljesen összemosódik Ipanemával – gyakorlatilag annak folytatása, mégis, annál egy még előkelőbb világ.
Leblon strandjai alapvetően család orientáltak, ahol jó módú gyerekes családok töltik szabad idejüket (Posto 10 és 11). A partszakasz legvége a Posto 12, pedig azoknak a trendi fiataloknak az új helye lett, akiket a turisták szorítottak ki Copacabana 9-es állomása körül.
Az Arpoador szikla
Említettem már a Copacabanát és Ipanemát elválasztó keskeny sziklát, az Arpoadort, ami közkedvelt hely mind a turisták, mind a helyiek körében. Annyi különbséggel, hogy míg a turistákat a látvány, a gyönyörű naplemente és a tökéletes fotó elkészítése vonzza, addig a helyiek inkább csak lazulni járnak oda. Az egész hely hangulata elég hippie.
A hely nagyon hangulatos, bár naplementekor tényleg nagyon-nagyon sokan vannak, ami egy kicsit idegesítő, de hát ez van.
Közbiztonság
Rióval kapcsolatban soha nem lehet a közbiztonságról megfeledkezni és annak ellenére, hogy a déli városrész (Zona Sul), és főleg az előbb felsorolt partszakaszok biztonságosnak mondhatóak, azért még mindig extrán ébernek kell lenni. Főleg az olyan rablásokkal, amikor kikapnak a kezedből valamit és elrohannak vele.
A tengerparton mindenki fürdőruhában van, és míg máshol általában könnyű megmondani ruházat alapján, hogy kit kell elkerülni, ott ez már nem igaz. Bárki lehet gyanús.
Hallottam olyan esetet, hogy turisták a parton fotózkodtak, odalépett hozzájuk egy srác, hogy csináljon-e róluk egy képet. Ahogy átadták a fényképezőgépet az elrohant vele. A turistáknak esélyük sem volt. Míg te lépkedni is alig tudsz a mély homokban, addig ők úgy sprintelnek, mintha szilárd talaj lenne alattuk.
Tipp: Valahol egyszer azt olvastam, hogy Rióban strandoláshoz csak olyan dolgot vigyél magaddal, amit nem sajnálsz elveszíteni.
A másik természetesen az utas biztosítás, ami nélkül főleg Brazíliába tilos elindulni. Utas biztosítást köthetsz például az Allianz-nál. Biztosítási csomagjaikat és részletes leírást itt találsz.
Egy másik eset velem történt meg, szerencsére pozitív. Egyik nap strand cucc helyett nagy, tükörreflexes fényképezőgépemmel indultam le a partra, hogy csinálok egy-két jó képet. Alig jutottam két sarokra, amikor egy idősebb, elegáns hölgy, majdnem tökéletes angolsággal leszólított, hogy azonnal tegyem el azt a kamerát, mert ki fogják tépni a kezemből. Táska nem volt nálam, zsebre se tudtam tenni, így én elővigyázatosságból a nyakpántján többször a karomra tekertem úgy, hogy még én is csak nagy nehézségek árán tudtam volna levenni. Mutattam is a hölgynek, de mondta, hogy az nem elég. Kérdőn néztem rá, hogy akkor mit csináljak, mire ő azt mondta, menjek be abba az élelmiszerboltba, kérjek egy műanyag bevásárló szatyrot és abba tegyem bele. A tolvajok az értékes holmira mennek és még csak eszükbe se fog jutni, hogy bevásárló szatyrot lopjanak tőlem.
Borító kép forrása: internet.
Légy Te az első hozzászóló: