Váránászi a Gangesz folyó partján fekvő szent város, a hinduk legszentebb mindene. A Gangesz a legszentebb folyó, az “anyafolyó”, az “istennőfolyó”, a megtisztulás istennőjének megtestesítője. Váránászi pedig a legősibb, legszentebb város, a holtak és haldoklók városa és egyben a legfontosabb zarándokhely.
Abszurditás Váránasziban
A hinduk azt tartják, hogyha a szent folyóból isznak vagy megfürdenek benne, azzal megtisztulnak földi bűneiktől. Ha pedig ott halnak meg és testük a Gangeszben végzi, akkor megszabadulnak az újjászületés örökös gyötrelmétől és végre az örök boldogságba, a Nirvánába jutnak.
Sok beteg és idős hindunak élete utolsó zarándokútja így nem máshova, mint Váránasziba vezet, hogy ott érje őket a halál. Utolsó napjaikban már nem is esznek, nem is isznak, sőt, próbálják magukat minél jobban elgyengíteni abban a reményben, hogy minél hamarabb eljő a végzet órája. Haláluk után testüket vagy elégetik a szent folyó partján, vagy, akinek erre nincs pénze, azt egyszerűen bedobják a Gangeszbe, elérve a teljes megtisztulást.
Innen ered tehát a halál- vagy haldoklók városa elnevezés.
Ez a folyó hithű bemutatása, de a történethez szerintem szorosan hozzá tartoznak a puszta tények és realitások. Amellett, hogy a Gangesz a hinduk legszentebb folyója, egyben az a világ legszennyezettebb (!) folyója is. Sőt, a legszennyezettebb szakasza hol máshol lenne, mint pont Váránaszinál. Ennek oka egyszerű, a város teljes csatornahálózata egyenesen a folyóba ürül. De ha ez még nem lenne elég, ők még teleszórják rothadó holttestekkel is.
Megtisztulás a Szent folyóban
A mérések szerint a szent folyóban a fertőzésekért felelős kolibaktériumok száma a maximális megengedett mérték 2-3 ezer szerese (!). Annyira fertőzött, hogy a magunk fajta nyugati embernek egy súlyos intenzív osztállyal végződő megbetegedéshez az is elég lenne, ha a vize csak a bőrünkkel érintkezne.
A helyi emberek számára pedig ez a szent folyó. De nem csak vallási szempontból. Ők oda járnak a teljesen hétköznapi megtisztulásért is, úgy mint fürdeni, fogat mosni, ruhát mosni, de még WC-zni is!
Őszintén, ennél abszurdabb dolgot nem sokat hallottam életemben.
Megérkeztünk Váránasziba
Már este volt, mire megérkeztünk Váránasziba. Valószínű miénk lehetett az aznapi utolsó gép, mert mire csomagjaink megjöttek, már szinte az egész reptér kiürült. Rajtunk kívül még két amerikai lány utazott a gépen, akik leszállás után egyből oda is jöttek hozzánk, hogy megyünk-e közös taxival, mert úgy akkor spórolunk. Mondtuk, hogy persze, csak azt nem értettük, hogy az 5 fő, az miért jobb, mint a három és kettő, mert úgy már megint két taxi kell. No, mindegy.
Delhivel ellentétben, ahol rengeteg taxi és tuk-tuk volt, Váránasziban teljesen fordított volt a helyzet. Ott vidéken már teljesen máshogy álltak a dologhoz és már majdnem nekünk kellett könyörögni, hogy vigyen már el valamelyikük. Alkudozásról szó sem lehetett, az egyik amerikai lány mégis bőszen vitatkozott, hogy ennyit akkor sem fizetünk. Tök jó, csak akkor kivel megyünk el? – néztünk rá kérdően. Majd meguntuk a várakozást és mondtuk, hogy majd mi kifizetjük a különbséget, csak már menjünk.
Ekkor döntöttük el magunk között, hogy vannak bizonyos szituációk és összegek, amin egyszerűen nem éri meg veszekedni. Akkor ott 200 rúpia különbségen veszekedtünk, ami kevesebb, mint 900 forint volt. Összesen, 5 személyre. Az amerikai lánynak az kemény 60 cent lett volna, annyi, amiért otthon valószínűleg még csak le sem hajol az utcán. Az ilyen dolgokat soha nem értem, de mindegy is.
Magunknak mi, az “alkudozási határértéket” 50 rúpiában (kb. 220 forint) határoztuk meg, ami az az összeg, ami alatt már nem fogunk tovább alkudozni. Minket az nem vág földhöz, időben viszont rengeteget spórolhatunk (ár-idő arány).
A reptérről az út taxival majdnem egy óra is volt, így volt időnk beszélgetni a lányokkal. Egyikük már több hónapja utazott akkor, és terve az volt, hogy jógaoktató legyen valamikor. Tipikus – gondoltam magamban. Mesélte, hogy egyszer vonaton benyalt valamit, amitől 38-szor hányt. Szép…
A másik lány idősebb volt. Ő is sok helyen járt már Indiában és sokadszorra jött vissza, akkor éppen egy szemműtétre. Ami otthon 2.500 dollár lett volna, azt ott megcsinálják 600 dollárért egy olyan helyen, amit nem is ismer, csak a weboldalukat látta, de egy ismerőse jó szívvel ajánlotta. Hát, good luck! Még ha tized annyi lenne, akkor sem vállalnám be – mondtuk egymásnak. Főleg nem egy szemműtétet. De gondolom közben kitaláltátok, ő volt az, aki 60 centen képes lett volna még 20 percig vitatkozni.
Találkozás a Szent folyóval
Lassan megérkeztünk hotelünkbe, majd gyorsan kaptuk is magunkat, hogy végre test közelből láthassuk azt a híres Gangeszt. A szállásunk környéke annyira nyugodt és csendes volt, hogy amikor elindultunk több utcát kellett gyalogolnunk, mire végre találkoztunk valakivel és egy tuk-tuk-ot le tudtunk inteni.
Aztán, ahogy közeledtünk a Gangesz partjához úgy elevenedett meg a város. Delhivel összehasonlítva minden sokkal intenzívebb volt. Nagyobb és kaotikusabb volt a forgalom, több volt a szemét, de még a szemetet túró tehenek és kóbor kutyák is. Sőt, nagyságrendekkel több utcán alvó embert is láttunk.
A földön heverő szemét és kosz nagysága, néha már gyomor forgató volt, mégis, valahogy nekem sokkal jobban tetszett, mint Delhi. Nehéz ezt megfogalmazni, de a szagok és a látvány ellenére, volt benne mégis valami.
Az is látszott a városon az első pillanattól, hogy sokkal jobban ráépült a turizmusra. Mindenhol hostel és guest-house táblák lógtak, amik nem hiszem, hogy a helyieknek szóltak, külföldi turistákat mégse nagyon láttunk. Lehet, hogy pont jó időben mentünk?!
Éjszakai városkép Váránasziban: kosz, mocsok és szemét mindenhol
Egy ponton tuk-tuk-osunk kirakott minket, hogy onnan ő már nem mehet tovább, de onnan csak pár perc séta a folyó. Már bőven este 11 is elmúlt mire végre a Gangeszhez értünk. Az esti folyóparti rituáléknak olyankor már bőven vége is volt, így rajtunk kívül a parton csak alvó embereket és állatokat találtunk. A szomorú az volt, hogy sok gyereket is, akik ott a folyó parton egy köztéri lámpa alatt, a nyílt utcán aludtak.
Aztán megláttuk testközelből a szent folyót. Lehangoló és elszomorító volt. A megtisztulást hozó szent folyó nem volt más, mint egy hatalmas pöcegödör.
Csak álltunk ott a partján és bámultuk a folyót. Hogy lehet ez? Ebbe a koszos vízbe nemhogy valaki belemászik, de azzal a szándékkal, hogy megtisztuljon? Egyrészt nehezen hihető volt az egész, másrészt elszomorító is, hogy az ember mit képes tenni a természettel… 
A “Szent” folyó tele szeméttel
Megjegyzés: Több fotót az éjszakai Váránasziról inkább nem is posztolok.
A helyi gasztronómia
A késői érkezés és a bizalom hiánya miatt jobb híján vacsoránk otthonról hozott kekszekből és csokikból állt.
Egy nem éppen bizalomgerjesztő helyi étterem
Ezzel semmi baj nem is volt, egy estét kibír így az ember, ám amikor másnap, egy kiadós reggeli reményében megérkeztünk és megláttuk a hotelünk reggeli büfés kínálatát, kényszerből újra a kekszeket és csokikat választottuk.
Itt készült a reggelink a modern, nyugati hotelünkben
Ja, és úgy, hogy a hotelünk, a Hotel Janki International bőven a jobbak közé tartozott. Interneten mindenhol 5-ből 4 csillagosra szavazták.
Légy Te az első hozzászóló: