Pláza, mozi és meki Váránasziban

Terveink szerint Váránasziból Agrába mentünk volna tovább, ám a mikor és a hogyan még az utolsó előtti nap is kérdéses volt. Sok opciónk nem volt, egyedül abban bízhattunk, hogy Bipin barátomnak sikerül a maradék visszatartott, és 24 órával az indulás előtt kiárusított jegyekből foglalnia nekünk.

Pozitívan álltunk a dologhoz és azt mondtuk, hogy lesz jegy. Abba meg még bele se mertünk gondolni, hogyha esetleg mégse sikerül, akkor hogyan fogjuk megtenni azt a 600 kilométeres távot, ami még Európában is nagy falat lenne, nemhogy a kaotikus Indiában.
De szerencsénkre a pozitív gondolatok meghozták az eredményt és másnap reggel jött is az üzenet Bipin barátomtól, hogy megvan a jegyünk az esti Váránaszi-Agra vonatra. :)

Még egy nap Váránasziban

Még három teljes napja sem voltunk akkor Indiában, nekünk mégis egy kis “szünetre” és nyugalomra volt máris szükségünk, így úgy döntöttünk, hogy – szégyen, nem szégyen – a napot a közeli plázában (IP Mall) fogjuk tölteni.
Volt ott minden, amire akkor és ott szükségünk volt: nyugati boltok, mozi, fagyizó, kávézó, minden, még gyorsétterem is, egy McDonald’s, amit egyébként én itthon messze elkerülök, ott viszont egyenesen megváltásnak éreztem. Őszintén megkönnyebbülés volt, hogy nem kellett a higiéniával törődnünk, hogy nem kellett azt nézegetni, hogy azt most megehetjük-e vagy sem. Egyszerűen kényelmes volt. A Maharaja burger pedig kifejezetten finom volt. :)

A mekis Mahajara Mac burger doboza

A plázában egyébként alapvetően minden ugyan olyan volt és ugyan úgy nézett ki, mint itthon, csak indiai verzióban. Minden kicsit gagyi, és rettentően koszos. Kopott és koszos falak és üvegek, kopott járólap, koszos mozgólépcső, stb… Nagyon ráfért volna az egészre egy kiadós festés.

Bollywood filmek

Azt szerintem nem kell ragoznom, hogy az indiai filmipar világhírű. Bollywood (Bombay Hollywood) az ottani filmgyártás központja, ami csak úgy ontja magából az indiai filmeket. Számokban, simán veri Hollywood-ot, sőt az egész világot. De nem csak hogy több film készül ott, még nézőszámban is lepipál mindenkit, amiről csak halkan jegyezném meg, hogy több, mint egy milliárdos népességgel nem olyan nehéz, de akkor is.
Indiában tehát a filmeknek és a mozinak kultusza van, éppen ezért nekünk még indulás előtt fel is került arra a bizonyos “indiai bakancs listánkra” az indiai mozizás.

Indiai filmek

Akik eddig nem láttak egy igazi indiai filmet sem, azoknak nagyon is ajánlom. Elsőre majd talán furcsa lesz, mert azért van az indiai filmekben jó pár olyan visszatérő elem, ami egy átlagos filmnézőnek elsőre túl soknak hathat, de ha azon túl tudsz lendülni, akkor igen is szórakoztatóak tudnak lenni. Egyszerűen el kell fogadni, hogy a témaválasztás és a dramaturgiai elemek mások, de hát mit is várhatnánk egy olyan országtól, ahol a való életben is minden percben valami megdöbbentőt látsz.
A jó hír, hogy a minőségre már egy rossz szót sem lehet szólni, mert míg azért jó pár évig hagyott nem kevés kívánni valót maga után, addigra mára színvonaluk simán az amerikai filmekkel egyenrangú.

Első indiai film élménynek talán a 8 Oscar-díjas Gettómilliomos-t ajánlanám. Szuper jó kis film, amire tényleg nem lehet nagyon rosszat mondani.
Aki aztán egy kicsit jobban bevállalós, az folytathatja egy igazi, indiai akciófilmmel, amikre nem is tudom, hogy mit lehet mondani. Mert, csak hogy a legrosszabbakat említsem, van traktoros harcos, amiben a főhős, mint régen a BMX banditákban, kézzel megkapja a traktort úgy átugratva az őt traktor-gyűrűbe záró ellenségeit. Vagy a banánnal kardozó, aki egy szál banánnal (!) kaszabol le minden rá támadót. De ezek tényleg a legalja és még csak azt sem tudom róla, hogy ezt viccből csinálták ilyenre, vagy ezeket valaki tényleg komolyan gondolta.
A gagyikon kívül van azért ez az egy fokkal hihetőbb is, de még mindig az a kategória, hogy valahogy az egész olyan életszerűtlen. Ezekben viszont már tisztán látszik az, hogy az indiai filmek főhősei milyen tulajdonságokkal rendelkeznek.

Az indiai filmek másik nagy csoportja a romantikus szerelmes filmek, amikben pedig az a vicces, hogy mindegyikben az unalomig ismételt klisék köszönnek vissza: például az a rész, amikor az ifjú szerelmes pár táncol és énekel egy fa körül a semmi közepén … még akkor is ha egyébként egész életüket szerencsétlenek egy nyomornegyedben élték le.
Egy biztos az indiai filmeknek kultusza van és ugyan úgy, mint magát Indiát vagy megszereted, vagy nem, köztes állapot nem nagyon van.

A mi mozi élményünk

Ahogy sorban álltunk jegyet venni feltűnt, hogy megint mennyire néznek és mosolyognak a mellettünk állók. Delhi után Váránasziban kicsit elszoktunk attól, azért is lepődtünk meg annyira rajta. Szimpatikusnak tűntek, nem nyomultak, ezért gondoltam most én kezdeményezek és én kérdezek tőlük valamit.
– Is this a good movie? – mutattam rá a film plakátjára.
Erre ők hatalmas vigyorral elkezdtek nagyon bólogatni. Na, mondom, ezek egy szót se értettek az egészből, megkérdezem valahogy máshogy is.
– Is this a very-very bad movie, right? – Ez egy nagyon rossz film, ugye?
Erre ugyanúgy, még nagyobb vigyorral újra nagyon-nagyon bólogattak nekünk. Na, pont így gondoltam én is. :)

Sorban állunk a mozi pénztárnál

A film, amit mi végül választottunk: Neerja, a fent említett egyik kategóriába sem esett. Helyette egy igaz történetet dolgozott fel egy pakisztáni gépeltérítésről. Ezt a filmet is bátran ajánlom mindenkinek, mert őszintén minden elvárásunkat túlszárnyalta.

A moziban ugyanarra a filmre három különböző ár kategória volt. Ha már egyszer ott voltunk, mi a legdrágább, “diamond chair”-t választottuk. Ára: 250 rúpia, kb. 1.000 forint.
Maga a mozi teljesen olyan volt, mint itthon. Hétfő lévén, nap közepén nem voltak sokan, így sajnos se hangos tapsolás, se füttyögetés nem volt, de volt például szünet a felénél és ki lehetett menni WC-re, meg feltölteni a közben elfogyasztott készleteket.

A mozizás után aztán még tovább élveztük a nyugati kényelmet és kényeztetést nyugati típusú kávézóban és fagyizóban. Kicsit szomorú, hogy három nap után ilyen dolgoknak mennyire tudtunk örülni, de sajnos ez az igazság.

Egy látszólag szintenként, sőt szobánként összetákolt 5 emeletes téglaház

5 emeletes téglatákolmány Váránasziban

Később aztán útban már a vasútra történt még egy eset, amit, ha nem saját szememmel látok, akkor el sem hiszem, hogy az egyik forgalmas körforgalomban egy nő elindult keresztül, majd ahogy középre ért, a belső sávban felhajtotta szoknyáját, de úgy, hogy az egész segge kilógott, majd gondolkodás nélkül odapisilt, miközben a körforgalomban őt folyamatosan tuk-tuk-ok és autók kerülgették. Majd a végén, mint aki jól végezte dolgát, csak lehajtotta szoknyáját és tovább indult. Én meg csak ott néztem, hogy WTF?!?!

Hozzászólások:

  • Kata szólt hozzá:

    A sok megrázó élmény ellenére érdekes képet festettetek Indiáról. Én biztos nem mennék ebbe az országba. Ettől én félősebb vagyok, de legalább tudjuk, hogy mire számíthatnák, ha mégis rászánnánk magunkat. Amiért köszönet. De a filmjeik tényleg jók. Mióta a Netflix van sok jó indiai filmet láttam. Nem is gondoltam korábban, hogy megüti a mércét. Kedvencem a sok közül egy sorozat : A Vonzerő. A filmek közül a Ginniy elveszi Sunnyt ez egy vígjáték és A sorok között elveszve c. film, ami komolyabb tartalommal bír. Nekem mind a három film megmaradt az emlékezetemben valamiért és elég részletesen. Nem úgy mint az átlag.

Szólj hozzá Te is!

Az e-mail címed nem fog sehol publikusan megjelenni.