utazgatok.hu

Azt hiszem a Taj Mahal-t, a világ egyik hét csodáját senkinek nem kell bemutatnom.

Az Agrába érkezést követően utazás szempontjából már könnyű helyzetben voltunk, mert még otthonról egy ismerősön keresztül leszerveztünk egy privát sofőrt, aki a tervek szerint Agrában a vasútállomáson várt minket. Az egyetlen dolgunk annyi volt, hogy a kapcsolatban legyünk vele és egyeztessünk, hogy pontosan mikor és hogyan érkezünk.

A menetidőhöz képest vonatunk természetesen késett, de még így is időben voltunk, hogy elég korán érjünk a Taj Mahal-hoz, megelőzve a hatalmas tömeget. Arra, hogy az ember élvezni tudja bárhol a világon az ilyen helyeket, az egyetlen esély, ha korán reggel, nyitáskor érkezik. Ez kb. sikerült is. A környéken még minden zárva is volt, látszott, hogy minden akkor ébredezik.

Ébredezik a Taj Mahal környéke

A pénztárnál még csak sorba sem kellett állnunk, viszont belépve a Taj Mahal előtti parkba, mégis, már akkor több tucat turistával kellett a legjobb fotós helyekért “verekedni”.

Belépőjegy ára 1.000 rúpia (kb. 4.400 Ft), helyieknek 40 (!) rúpia, kb. 170 forint.

A Taj Mahal kapuja

A kapun túl már ott van a Taj Mahal

Az első pillantás a Taj Mahal-ra

A Taj Mahal gyönyörű! De persze mi mást is mondhatnék róla. Nem véletlenül a világ hét csodájának egyike. Amit sajnos pont akkor tataroztak, így több oszlopa körül is álványok ácsorogtak, de szerencsére még az sem rontott sokat az összképen. A látvány így is brutál volt.
De nem csak maga az épület, hanem az egész belső udvara és a több épülete is. Minden gyönyörű volt és szépen rendezett, ami azáltal még tovább növelte a szépségét, hogy milyen kontrasztos volt a külső környezetével. A Taj Mahal mögött volt például egy kis tér, a végén kőfallal, ami már az egész komplexum végét jelentette. Azon túl már újra a valódi India kezdődött. A térről kinézve pedig láttuk és éreztük azt az éles konsztrasztot. Láttuk a folyóban úszó és folyóparton megrekedt szemetet, a túlpart sivárságát, a szegénységet és a nyomort. És ez mind a Taj Mahalt csak még szebbé tette.

A fotózást talán kicsit túlzásba is vittük, de hát mit lehet tenni, ha ott állsz a világ egyik csodája előtt. Szerintem összesen több képet csináltam aznap csak a Taj Mahal-ról, mint máskor egy mozgalmas napon egész nap alatt. De hát megérdemli.

Belülről viszont az épület csalódás volt. Egyrészt a belső tér az épület méreteihez képest nagyon is kicsi, másrészt eléggé sötét, így hiába a kidolgozott részletek, azok nehezen kivehetőek. És ekkor gondolkodtam el azon, és értettem meg, hogy hogy nem láttam addig egyetlen egy fotót sem a belsejéről…

Fotózni az első fél órában még relatíve jól lehetett, de ahogy telt az idő, úgy nőtt a tömeg, és kellett egyre többet sorban állni egy-egy ikonikus fotópozícióért. A Taj Mahal-hoz valószínűleg egyszer jut el az ember, így magunkhoz képest mi is kifejezetten türelmesen vártuk a sorunkat, ami egyértelműen az ott eltöltött időnk legnagyobb része volt.
Ahogy láttuk, a fotó témák elég egysíkúak voltak. Legtöbben a “megcsípem a kupola tetejét” kompozícióval próbálkoztak, ami kb. olyan, mint hogy a Pisai Ferde Tornyot mindenki megpróbálja “megtartani”.

“Kupola csipkelődős” fotókat nekünk eszünk ágában nem volt csinálni, így jobb híján ugrándozós, a “levegőben megálló” képeket kezdtünk csinálni. Kb. hármat, mert nem telt bele egy perc sem, már jött is egy biztonsági őr, hogy nem csak hogy hagyjuk abba, de töröljük is ki azonnal azokat a fotókat. Persze, mindjárt kitörlöm mondtam.

Nem sokáig tartott mókázásunk a Taj Mahal-nál

Még egy utolsó kép a kapuból…

Kifelé még vettünk pár hűtőmágnest a szokásos “én-max-ennyit-adok-érte-vagy-nem-kell” taktikával kb. 200 forintért, amivel valószínű a maguk szintjén ők még mindig nagyon jól jártak. Az ár valahonnan bőven ezer forint felett indult.

Mire dél körül visszaértünk a parkolóba, az élet már ott is javában beindult, mert hol máshol is lehetne borotváltatni, mint pont ott a parkoló közepén.

Agra és az Agra Fort

Agra város másik nagy nevezetessége az Agra erőd (Agra Fort) – szintén a világörökség része – amit még megpróbáltunk megnézni, de akkor már olyan meleg volt, annyian voltak és annyira nem érdekelt minket, hogy a kapuból visszafordultunk és inkább kocsiba ültünk, hogy menjünk már tovább.

Utólag visszagondolva, az összes közül Agra városa volt nekünk a legkevésbé szimpatikus. A korábbiakhoz képest is több szemét, kosz, mocsok, tömeg és mindenhol nyomuló árusok. Váránasziban is volt bőven szemét, de valahogy ott a város hangulata elnyomta. Agrában viszont nem. Maga a város amúgy is egy tök jellemtelen, koszos város volt, aminek nagy szerencséje, hogy legalább ott van neki a Taj Mahal.

Agra a Taj Mahal falain túl