utazgatok.hu

Az indiai utunknak három olyan kiemelkedő része volt, amire az átlagnál több figyelmet fordítottunk, vagy azért mert megérte, vagy azért, mert nem volt más választásunk. Ezek a közlekedés, a biztonság és gasztronómia.

Közlekedés

Azt kell, hogy mondjam, hogy az indiai közlekedésben egyáltalán nem csalódtunk. Ahogy számítottunk rá pont olyan kaotikus, viszont sokkal-sokkal idegesítőbb.

Egy indiai gyártmányú Ambassador az utakon

Leginkább a folyamatos, sőt, ÁLLANDÓ dudálás miatt, ami egy pár nap múlva már annyira idegesítő volt, hogy olyanok futottak végig az agyamon, hogyha még egyszer dudál valaki, odamegyek az első tuk-tuk-oshoz, letépem a dudáját és lenyomom a torkán, azzal a kísérő mondattal, hogy Most dudáljál, gyökér! Máskor meg csak kiálltam volna az utcára és elkiáltottam volna magam, hogy Kussoljatok már!!! Aztán amikor a gondolataimra nyomtak egy annál is hosszabb dudaszólót, akkor meg persze elnevettem magam, hogy mit is gondoltam, ez a kultúrsokk.

Indiában közlekedési szabályok nem léteznek. Vagyis nem úgy, mint nálunk. Helyette a szabály az, hogy mindenki a nála erősebbre figyel. Aki erősebb, nagyobb és gyorsabb arra figyel a nála gyengébb, kisebb, lassabb. Ő majd úgyis el fog előle lépni, kanyarodni vagy húzódni – még ha az utolsó pillanatban is – de amikor ő azt úgy gondolja. A baj akkor lenne, ha nem csak a gyengébb, de az erősebb is elrántaná a kormányt abban a bizonyos utolsó pillanatban.

Ez egy körforgalom, ott a közepén pedig én próbálom nem elüttetni magam

Az egész olyan, mint egy rendszer, egy közlekedési “tápláléklánc”. Te figyelsz rá, ő figyel rám. A rendszer pedig azért működik, mert mindenki ismeri és használja. És látszólag jól, mert érdekes módon karambolt nem is nagyon láttunk, max. egy-két kisebb koccanást, ami meg annyira kicsi volt, hogy kárt senkinek nem okozott. Meg amúgy is. Nem olyan állapotban voltak azok a kocsik, hogy egy újabb koccanás bármit rontott volna az állapotukon.

Még az utazás tervezési szakaszában volt egy olyan tervünk, hogy az Agra-Jaipur távra autót bérelünk, hogy egyrészt nagyobb szabadságunk legyen, másrészt, hogy mekkora kaland lenne Indiában vezetni. Aztán ugye erről a tervünkről nagyon gyorsan kiderült, hogy se nem jó ötlet, se nem lehetséges (külföldi csak sofőrrel együtt bérelhet autót). Viszont a tervemről nem mondtam le teljesen és azt gondoltam, hogy majd a sofőrünket megkérdezem, hogy vezethetek-e egy kicsit.

A városi közlekedés a nagy forgalom miatt totál káosz volt, de gondoltam, majd ha elhagyjuk a várost és kiérünk “vidékre” ott jobb lesz a helyzet, és majd ott vezetek. Egy frászt! Agra és Jaipur között rendes, kétszer két sávos autópálya vezetett, leállósávval, középen elválasztva, ahogy kell. A forgalom is gyengébb volt, de még ott is bőven történtek olyan hajmeresztő dolgok, amitől egyből elillant a bátorságom.
Mint például, amikor egyszer csak a mi oldalunkon a belső sávban hatalmas kamionok jöttek velünk (!) szembe. A sofőrünk meg, mintha mi sem lenne természetesebb, csak kisorolt a külső sávba. De azon kívül is jött ott minden keresztül kasul, traktor, tuk-tuk, kutya, tehén, kisgyerek… minden! Akkor ott véglegesen le is tettem arról, hogy én Indiában vezessek. Saját autót még talán, de másét, hogy azon izguljak, hogy kinek mikor fogok nekimenni. Na, azt nem.

Nem elég, hogy a mi sávunkban jön szembe, de még előz is

A közlekedési káosz viszont nem csak a járművel utazókat érinti. Sok esetben az ugyanolyan megterhelő a gyalogosoknak is, akik mondjuk át akarnak kelni egyik oldalról a másikra. Gyalogos átkelő természetesen nincs, a forgalom pedig egy pillanatra sem tűnik, hogy apadna. Átjutni viszont valahogy át kell. Ha pedig nem akarsz egész nap ott állni és várni a naplementére, akkor nincs más választásod, mint nekiindulsz a folyamatosan hömpölygő forgalomnak és átvágsz rajta.

Biztonság

Három férfi lévén nekünk a közbiztonsággal nem volt gondunk. Egyszer sem éreztük magunkat veszélyben, de ugyanez nőkre már nem lenne igaz, így nekik igen sok biztonsági előírást kell betartani. Ilyen például, hogy mikor és hova szabad menni, milyen ruhát szabad felvenni, milyen testrészüket kell takarni, és így tovább… (ezekről saját tapasztalat híján más forrásokból érdemes utána olvasni).

A biztonsággal kapcsolatban még egy érdekesség, hogy a reptereken már az épületbe is csak olyanok léphettek be, akinek volt érvényes beszállókártyája. A belépésnél ott már volt egy első szintű security check, motozással és csomag átvizsgálással. Milyen ügyes megoldás egyébként arra, hogy ne robbantgassanak csak úgy a reptereken!

Ami viszont minket is érintett az az ottani higiénia volt, vagyis jobban mondva a higiénia hiánya.

Higiéniai tapasztalataink Indiában

Indiával kapcsolatban a legnagyobb félelmünk a higiéniai körülmények, és abból kifolyólag egy esetleges fertőzés, vagy gyomorrontás volt. Ahogy korábban más utazókkal beszélgettem, ők nem hogy megnyugtattak volna, de inkább azt mondták, hogy ez Indiában szinte elkerülhetetlen, és hogy az kb. bármely indiai utazás szerves része.

Ha nem hánysz vagy fosol legalább egyszer, akkor nem is igazán voltál Indiában.

Ezt az indiai élményt mi természetesen nem szerettük volna megtapasztalni, ezért meg is tettünk mindent ellene. Néha-néha már mániákusnak tűnhetett, amit csináltunk, de örömmel jelentem, hogy elérte célját és mindhárman túléltük az utat mindenféle hányás és hasmenés nélkül.
Nekem volt egyedül egyszer egy kb. 1 órás kellemetlen, émelygő gyomor érzésem, amit szerencsére nagyon gyors alkoholos és gyógyszeres kezeléssel sikerült elmulasztanunk. Mondjuk úgy, hogy győzött a magyar pálinka.

Egy másikunknak pedig valami csoda folytán pont ellenkező problémája akadt, mégpedig hogy nem sikerült napokig semmit “produkálni”. Persze sokat viccelődtünk rajta, hogy csak nyaljon bele a csapvízbe, aztán egyből megoldódik az ilyen szintű gondja.

De, miért is kell ennyire félni Indiában a fertőzésektől?

1. Ha még a képekről nem tűnt volna fel, de Indiában hegyekben áll mindenhol a szemét. És még mi szerencsések voltunk, mert nem esett az eső, mert ha esik, akkor az eső feláztatja és szétmossa mindenfelé az egy-egy helyre feltornyosult szemét hegyeket.
2. A reptéren láttunk egy kiírást, miszerint a mai napig az indiaiak több, mint fele az utcán végzi a dolgát.
3. Az indiaiak úgy tekintenek a két kezükre, hogy van egy tiszta és van egy “koszos” kéz. Az előbbit alapvetően evésre, a másikat viszont mindenféle “mocskos” dolog elvégzésére használják. Azt gondolom, innen már nem is kell tovább magyaráznom a dolgot…

Az ő szervezetük természetesen az ilyen fertőzésekre sokkal immunisabb, és míg nekik egy étel meg se kottyan, ugyanaz bennünket jobbik esetben akár hosszú napokra is ágynak tud dönteni, rosszabb esetben akár kórházba is tud juttatni.

A mi higiéniai elővigyázatosságaink

• Mi minden reggel és este, étkezés előtt és után fertőtlenítő pálinkával és/vagy Jägermeisterrel kezdtünk.
• Szintén minden reggel megelőző gyógyszereket (gyógyszerek listája a Praktikus tanácsok Indiába utazóknak című cikkben) szedtünk, gyógyszerészünk szigorú felügyelete mellett.
• Enni csakis a turistákra szakosodott, őket kiszolgáló éttermekben vagy roof-top bárokban ettünk, gondolva azt, hogy ott jobban betartják a számunkra alapvető higiéniás előírásokat.
• Ha egy ételt úgy hoztak ki, hogy már nem volt forró, akkor visszaküldtük.
• Étkezés előtt minden evőeszközt és tányért fertőtlenítő kendővel áttöröltünk. Nem is hiába, mert néha, mire végeztünk, a törlőkendő csupa fekete lett a kosztól.
• Egyszer egy légy rárepült az ételünkre, amit már persze meg se ettünk.
• Inni csak üveges zárt italokat: sört, üdítőt, vagy “normális” boltban vásárolt vizet ittunk. Éttermekben csak úgy ittunk meg bármit, ha lezárva hozták ki és mi bontottuk meg azt. Tudom, tudom, a Gettomilliomos filmben még a lezárt üveg is újra volt töltve.
• Nyilván az üveges italok miatt nálunk szóba se került, de a jégkocka az szigorúan tilos!
• Utcán hiába jött oda valaki kezét nyújtva kézfogásra, mi csak öklöztünk vele.
• Napi többször kézfertőtlenítettünk.

Így összegyűjtve és látva leírva ezeket, erre én is azt mondom, hogy ez már szinte beteges félelem, de semmit nem akartunk kockáztatni. Így is, ahogy teltek a napok, egyre lazábban kezeltük a saját szabályainkat, leginkább azért, mert nagyon fárasztó folyamatosan résen lenni és minden dologra figyelni. Azt nagyon könnyen el tudom képzelni, hogyha valaki hosszú heteket utazik Indiában és még ha meg is próbálja ezeket a szabályokat betartani, egy idő után bele fog fáradni, kevésbé fog figyelni rájuk és akkor fog a baj megtörténni. Nálunk is volt ilyen, de szerencsére valamelyikünk mindig résen volt és figyelmeztette a másikat.

Az eredeti “túlélő” készletünkből majdnem minden el is fogyott. Egyedül a WC papír volt az, amiből túl sokat vittünk, mert az elvárásainkhoz képest minden szállásunkon volt megfelelő mennyiség, így a sajátunkat nem kellett használni.
A fertőtlenítő folyadékokból és törlőkendőkből viszont minden elfogyott.

Történetek másoktól

Mariann ezt komentelte az egyik facebook posztunkra:
“A szálloda medencéje nem ártott a férjemnek, de a kollégája a gangeszi kirándulás után szinte pelenkában utazott a repülőn, pedig csak ráfröccsent a víz, nem is fürdött benne!”

Illetve hallottam olyanokról, akik egy hirtelen jött hasmenéssel még a WC-ig sem értek el, és hát sajnos a gatyájukba csináltak. Ezek után én azt mondom, hogy mániákus vagy sem, én újra szigorúan betartanám az összes ilyen higiéniai szabályt.

Gasztronómia

Az indiai gasztronómia brutál jó. Mi, egytől-egyig – ahol sikerült – csakis nagyon jókat ettünk. Volt sajnos nem egy eset, amikor viszont a higiéniai körülmények miatt nem mertük a helyet bevállalni és alternatívát sem találtunk, olyankor jól jöttek az otthonról hozott kekszek és csokik.

Amit ettünk és imádtunk:

• Chicken tikka masala – csirke fűszeres curry szószban,
• Palak paneer – valamilyen sajt spenótos-foghagymás szószban,
• Tandoori chicken,
• és természetesen az utánozhatalan garlic naan, a fokhagymás kenyér, aminél egyszerűen nincs fantasztikusabb.

A tipikus indiai helyeken étkezés után ilyen fűszeres magokkal kínáltak, amik szájfrissítőként funkcionálnak. Neve: Muhkwas.

A rengeteg curry-nek az egyetlen hátránya talán annyi volt, hogy pár nap múlva mindannyian azt vettük észre magunkon, hogy vizeletünknek mennyire erős, fűszeres, már szinte curry-s szaga volt.
Hazaérve az itthoniak meg is jegyezték, hogy bőrünknek is már szaga lett és ruháinkból is a masszív curry szag áradt.