utazgatok.hu

Tom Hanks, Bruce Willis, Jude Law, Mark Zuckerberg… csak pár név azok a hírességek közül, akikkel az utolsó években Budapest utcáin találkozhattál. Sőt, az igazán szerencsések akár közelebbi kapcsolatba is kerülhetnek velük pár szó, egy selfie vagy egy csók erejéig.
A híresség, akivel én találkoztam és beszélgettem pár percet az nem más, mint Channing Tatum.

A történethez egészen 2009 őszéig kell visszaugranunk, amikor is Kolumbiából frissen hazaköltözve egy nagyon jó, skót lány barátom döntött úgy, hogy eljön és meglátogat Budapesten.

Egyik este, buliból hazafelé, az akkor már szokásos “buliból hazafelé gyros” helyett úgy döntöttünk, hogy most mekit eszünk.
Éjjel lévén kiszolgálás már csak az ablaknál volt, ahol egy pár perces sor állt. Beálltunk, várakoztunk, közben meg ide-oda nézegettünk, mikor Kat egyszer csak odafordul hozzám, hogy neki olyan ismerős a mögöttünk álló srác, csak nem tudja hova tenni. Hátrafordultam, ránéztem, de semmi. Csak egy tipikus amerikai srácot láttam.

Alig fordultam vissza, Katnek már le is esett, hogy ki lehet ő.
– Téged ismerlek – fordult hozzá vissza – Te játszottál abban a táncos filmben.

A srácnak épp, hogy annyi ideje maradt, hogy ijedten elmosolyodjon, Kat már pörgött is tovább:
– Úr Isten, Úr Isten. Te vagy az! – emelte Kat egyre magasabbra a hangját, miközben a srác arcára egy olyan „a francba, lebuktam” kifejezés ült.

Látszott, hogy egyre kellemetlenebb neki a szituáció, ezért hogy könnyítsek helyzetén beszélgetni kezdtem vele:
– So, where are you from?
– From Florida.
– Ahhh, cool. Én is voltam ott… – kezdtük a beszélgetést, miközben Kat még mindig magából kifordulva viselkedett. Nem tudok rá jobb szót, olyan volt, mint aki teljesen be van pörögve.

Ezt a srác is látta és érezhetően sokkal szívesebben beszélgetett velem, mint válaszolgatott Kat villámként röpködő kérdéseire. Velem még viccelődött is, amikor megkérdeztem, hogy miért a McDonald’sban eszik, amikor annyi jó magyar étterem van.
– És te, akkor te miért itt eszel? – kérdezett vissza.
– Mert minden más zárva van – vágtam rá.
– Látod, én ugyan ezért – mondta rá viccesen.

Az egész beszélgetés pár percig tarthatott, míg ránk nem került a sor és megkaptuk a rendelt kajánkat. Akkor ő udvariasan elköszönt tőlünk, hozzám odalépett, kezet nyújtott, majd gyorsan „menekülőre” fogta, nehogy Katnek még valami őrült ötlete támadjon.

Miután távozott, nekem még mindig fogalmam sem volt, hogy ki is volt a srác valójában, annak ellenére, hogy akkor már láttam egyik korábbi, Step up című filmjét. Később, amikor újra megnéztem az általam készített fotót már persze leesett.

Ezt a fotót csináltam Channingről és Katről az oktogoni meki előtt

Kiváncsi lennék, mi lett volna, ha én is felismertem volna? Én is olyan őrült rajongó módjára viselkedtem volna vele? Hogy viselkednék, ha most találkoznék valaki hasonló sztárral? Ugyanúgy, mint Kat én is kiugranék a bőrömből és furcsán viselkednék? Remélem és hiszem, hogy nem. Max talán én is csinálnék egy közös fotót. Mert szerintem pont azért tudtam én úgy elbeszélgetni Channing Tatummal, mert normális emberként viselkedtem vele, nem pedig úgy, mint egy hírességgel.