San Francisco és a Highway 1

San Francisco: Már a beérkezés látványos volt, amikor a dombok között kibújtak a híd tartóoszlopai. A városkép teljesen más, mint bármelyik város, a legkülönbözőbb részek kapcsolódnak egymáshoz, s mindenütt viktoriánus házak teszik még szebbé a helyet.

Pár óráig köröztünk, aztán visszaautóztunk a szállásunkra, mivel a városban marha drága minden. Kb. 30 mérföldre találtunk egy kellemes szállást, s mivel 3 napig itt leszünk ezért nem akartunk rosszat. Este még szűrtünk egy kis kaliforniai bort.

Mint kiderült, a Golden Gate hídon való átkelésért néha fizetni kell, nem is keveset. Szóval ez kicsit felhúzott minket, de amint beértünk a városi parkba, egyből jobb kedvünk lett. A hely szép, mindenhol van ilyen, semmi extrát nem nyújtott. Azonban bementünk a japán-kertbe, ahova persze fizetni kellett, de tele volt kis tavakkal, hidakkal, meg persze turistával.

Aztán végre eljutottunk másik idei célunkhoz, a Fisherman’s Wharf -ba, ami a város legnagyobb látványossága mellett kiinduló pontot jelent az Alcatraz börtönszigetre.

Nagyon izgatottan szálltunk fel a hajóra, aztán sikerült leejtenünk Ildi fotógépét, így az élmény eléggé megcsappant. Ennek ellenére érdemes, sőt kötelező kimenni, ha az ember erre jár!

A nap többi részét autózással töltöttük, megpróbáltunk minél több városrészt végigjárni. Másnap, még mielőtt bementünk volna a központba, felhajtottunk az egyik legjobb kilátóba, ahonnan rá lehet látni a hídra, háttérben a belvárossal. Gyönyörű!

Körbejártuk a kínai negyedet, meg a hippi részt, aztán lementünk a Giants stadionhoz. A közlekedésről annyit, hogy mindenhol egyirányú utak vannak, kacskaringóznak mindenfele, jókat lehet ugratgatni. Erre jó példa ez a kanyargós kis utca.

Na, de mielőtt ide eljöttünk volna, hát én szépen bekanyarodtam egy 5 sávos útra forgalommal szemben, aztán úgy 15 – 20 méter után téptem félre. Eléggé kemény volt. A nap többi részén még megnéztünk pár érdekességet, majd átmentünk a Treasure Island-re gyönyörködni a naplementében.

Ezt még a szörfös haverom ajánlotta, s tényleg megérte megcsodálni a Golden Gate hídat és az Alcatraz-t a lenyugvó égitest előterében .

Maga a sziget valami katonai létesítmény, de mivel senki sem állított meg minket, szépen bementünk a sorompó alatt. Én valahogy bírom ezeket az éjszakai látképeket, ezért több helyen megálltunk. Persze tekintettel a többiekre nem töltöttem mindenhol egy-egy órát.

Tépés haza, kaja, fürdés, alvás. Reggel végleg összepakoltunk, s fájó szívvel tudatosult bennem: elindulunk délnek, véglegesen, s már csak 2-3 nap van az egészből. Sebaj, jó volt, és még nincs vége!

Utolsó napok az 1-es út mentén

San Francisco elég nagy, már vagy 3 órája autóztunk, amikor még mindig bőven benne voltunk. Sajnos az egész úton jellemző volt a késés, a lassú indulás.

Nem mintha bárhova siettünk volna, de volt pár dolog, amit lekéstünk, éppen emiatt.

A mai nap alig haladtunk, ezért úgy döntöttünk, megszállunk valahol. Célba vettük a Monterey öblöt , ami mi másról lenne híres, mint a különlegesen gyönyörű naplementéjéről. És hát nekem ez is tetszett :). Levezetett Sziszi még 150 mérföldet, ahol egy kedves kisvárosba jutottunk: San Luis Obispo . A neve nekem is annyit mond, mint nektek, de ennek ellenére egy hangulatos, nyüzsgő belváros, pörgő fiatalok látványa fogadott bennünket. Ja, és a kajáldában, ahol ettünk különösen jó fejek voltak. Innentől egyenes volt az út LA felé. Először Malibun álltunk meg, mely az öreg és gazdag los angelesiek lakhelye, majd Venice Beach környékét térképeztük fel.

Na, ez a hely egy külön világ, az utcán mindenféle előadást láthatunk, táncolnak, zenélnek, vagy éppen homokból alkotnak állatformákat. Vehetünk fa, papír, kagyló emléktárgyakat, pólókat, képeslapokat és mindenféle „szemetet” amivel a hajléktalanok – akik itt nagy számban jelen vannak – próbálnak egy kis pénzt szerezni az esti berúgáshoz.

Ma viszont tényleg sietni kellett, mert visszamentünk a munkahelyünkre, felvenni az utolsó fizetést, és még a bankba is el akartunk jutni a pénzért. Örömmel írom, sikerült. Ezt az estét kettesben töltöttük Ildivel, mivel másnap indult a repcsi: neki haza, nekem Dublinba.

Az utolsó amerikai napunkon még vásároltunk kicsit, meg kajáltunk a Fuddruckers-ben. Ez a „világ legjobb hamburgere”, csak a húst kell kifizetni, s az ember úgy állíthatja össze a szendvicset, ahogy akarja. Megéri a pénzét.

Indulás Írország felé

A jegyeket úgy foglaltuk, hogy reggel nagyjából egyszerre induljunk – Ildi és én-, de ehhez már este ott kellett lenni. Éjfél körül mentünk ki, Tomi és Sziszi vitt ki minket – ők még ráhúztak 2 napot – mikor az autópályán a belső sávban megjelent valami fény szemben. Hát egy autó volt, aki rossz irányba haladt, s nem sokon múlott, hogy az előttünk lévő csávó ránk rántsa a kocsiját. Aztán a búcsúzás után a nagy ijedségre aludtunk pár órát, majd Ildivel fájdalmasan, de külön váltak útjaink újabb pár hétre. Én kétszeri átszállással másnap reggelre dolgoztam le a 8 órás időeltolódást, s érkeztem újra Európába!

A sorozat további cikkei:

  1. Előkészületek, repülőjegy, vonatjegy és vízumok beszerzése
  2. Érkezés Moszkvába, városnézés
  3. Transzszibériai vasút 1. rész
  4. Transzszibériai vasút 2. rész, érkezés Kínába
  5. Peking, a Tiltott város
  6. Peking, Kínai nagyfal, Nyári palota
  7. Peking városnézés, gasztronómia
  8. Hong Kong
  9. Taiwan, Taipei 1. rész
  10. Taiwan, Taipei 2. rész
  11. Élet Los Angelesben 1. rész
  12. Élet Los Angelesben 2. rész
  13. Sivatag és Las Vegas
  14. Carson City és Sacramento, californiai bortúra
  15. San Francisco és a Highway 1
  16. Írország, Dublin 1. rész
  17. Írország, Dublin 2. rész

Hozzászólások:

  • tool szólt hozzá:

    Thanks for the erdekes informacio

  • gézuka szólt hozzá:

    San Francisco csapata nem a 49ers?
    Egyébként jó az írás!

  • én szólt hozzá:

    a 49ers a focicsapata.

Szólj hozzá Te is!

Az e-mail címed nem fog sehol publikusan megjelenni.