utazgatok.hu

2009. november 13, Péntek: Még előző este lefoglaltunk délutánra egy „sivatagi túrát” (fejenként 170 dirham = 8.716 Ft). Délelöttünk szabad maradt, úgy döntöttünk, hogy végre átugrunk a Burj Dubai-hoz! A világ legmagasabb épületéhez, a maga 818 (!!!) méterével!

Összesen egy tíz perces taxizásra van tőlünk, ezért gondoltuk útbaejtünk pár tevét is. Taxiból általában egyszerre tízet látni, de ekkor valahogy egy se jött. Amikor végre feltűnt egy, az volt a legrosszabb. Nekiálltuk magyarázni, hogy hova akarunk menni (tevegelni). Ezzel az volt a gond, hogy nem tudtuk pontosan, mert az útikönyv is csak említi, hogy ott van valahol a város szélén. Na, ekkor magyarázza el az ember egy olyan arab taxisofőrnek, aki teljesen süket angolból, hogy mit akarunk. Szóval odáig jutottunk, hogy próbáltuk a teve hangját utánnozni, ezzel meg már csak az volt a gond, hogy mi meg még életünkben soha nem láttunk tevét élőben… aztán végül úgy nézett ki, hogy kis barátunk felfogta a dolgot, még ő is mutogatta, meg utánozta a tevét. A vicces az volt, hogy még az irány is jó volt amerre elindultunk, így hátradőlve bámészkodtunk. Aztán az, hogy amit mi tevehangutánzásnak véltünk az sokkal inkább hasonlít a lóhoz, már csak akkor derült ki, amikor már elég távol jártunk a várostól, de végülis találtunk egy képet a tevéről, azt megmutattuk, majd jó irányba fordultunk. De a fő probléma még csak itt kezdődött: legalább fél órát köröztünk – már bementünk 1-2 építkezésre is – de sehogy se találtuk meg a teve-versenypályát. Sajnos a sok építkezés miatt ezt is áthelyezték, csak a táblákat felejtették el kicserélni.

Burj Dubai

Öröm az ürömben, hogy olyan helyeken jártunk, ahol kb. nulla turista, és megnézhettük „hátulról” a felhőkarcolósort. Olyan, mintha felsorakoztak volna azért, hogy lefotózzuk őket középen a hihetetlenül magas Burj Dubai-al. Ha már lefotóztuk hátulról és ha már ilyen közel voltunk, odavitettük magunkat a közvetlen közelébe, hogy onnan is megcsodálhasssuk. Hihetetlen. Nekem végig az volt az érzésem, hogy ez az épület csak oda van rajzolva, s valamelyik haverom szivatja az elmémet. Annyira nem illik oda, hogy már-már szép. Szóval, amint közelebb kerültünk hozzá és úgy gondoltuk, hogy gyalog már odajutunk, gyorsan elköszöntünk a sofőrünktől és sétálva indultunk tovább. Szerintem megdöntöttük a méterenként és másodpercenként készült képek számát a következő száz méteren. Nekem egyértelműen ez a nr.1 ebben a városban, annyira eszméletlen és vad emberi alkotás.

Burj Dubai

A torony körül egyébként még mindig nagyban építkeznek. Az utcán egy darab embert nem lehet látni és kicsit be is paráztunk, hogy merre és hol fogunk kijutni innen vagy végül befognak minket is acélt kalapálni, de szerencsére megoldottuk: átugrottunk a krokodil árkon, át a Dubai Mall-hoz. Na, persze nem volt ennyire drámai, de azért kicsit elgondolkodtam, hogy mi lesz, ha itt bármerre indulunk építkezés van. A legközelebbi gyalogost egyébként kb. egy órára rá láttuk…

A bevásárlóközpont nem rossz, van benne minden, mint a búcsúban. A Dubai Mall-on kívül, a Burj Dubai körül egy egész komplekszum is épül/épült, tóval, hotelekkel, lakóházakkal. Csak később gondoltam bele, hogy „hé haver, még mindig a sivatagban vagy ám!”. A környezet legalább annyira extravagáns, mint maga az épület. Luxusépületek, kis tavak, vízesések, éttermek teszik teljessé az életet. A változatosság kedvéért beültünk egy kávéra az egyik starbucksba, utána pedig vásárolni mentünk. Az áruház tényleg hatalmas, és bejárhatatlan.

Fél négyre lemásztunk a hotel elé, ahol kis logisztikai szervezetlenség után beszálltunk 3 görög mellé a kisbuszba, majd a sofőrünk belecsapott a lecsóba. Párszor már volt szerencsénk vad taxisokhoz, de rajtuk ő is túltett. Tegnap például, egyik taxizásunk alkalmával volt olyan, hogy a mi taxisunk úgy a nyakára hajtott az előző kocsinak, hogy nem láttam az előttünk lévő és a mi autónk között az aszfaltot! És mindezt jó 120 km/órás (!!!) sebességgel az autópályán. Itt a sofőrök nem szaroznak, nyomják a dudát rendesen és ahol csak lehet, már előznek is. Na és ez a mi legújabb sofőrünk még őket is lenyomta, s néha azt hittem nem is taxiban, hanem repülőben ülünk, ami épp készül elhagyni a kifutópályát. Jó fél órat mentünk, amikor elérkeztünk a legjobb részhez. 2×2 sávos úton tepertünk, ahol egyszer csak áttértünk a menetirány szerinti bal oldalra, majd azon is túl haladva, a homok felé repesztettünk. Annyira hirtelen jött ez az egész, hogy azt se tudtam ez valami vicc vagy része a túrának. Mindenesetre meglepő fordulat volt, ami nagyon pozitívan folytatódott.

kocsival a sivatagba

Átugrottunk pár homokdűnét, majd megálltunk az első sivatagi pihenőnknél. Innentől én már csak mezítláb mászkáltam, az élmény felejthetetlen. Bármerre néztünk csak homokot láttunk, fújt a szellő és sütött a nap. Lőttünk pár képet, de az arab csákó szólt, hogy a túra még csak innen kezdődik, üljünk be a kocsiba, s kössük be magunkat. A görög csávó nekiállt feszíteni, hogy neki sose kell öv és amúgy is, hogy gondolja bárki is, hogy megmondja neki, mi van. Erre a sofőr mutatta, hogyha nincs öv, akkor a feje az ablakon fog kirepülni, mely eléggé nagy meggyőző erő volt. Elindultunk. Fel-le. Néha úgy tűnt, mintha felborulnánk. De nagyon élveztem. Mindenki sikoltozott, kiabált, amikor úgy tűnt, hogy az árokba borulunk. És a vicces az, hogy valószínű közel se voltunk a boruláshoz, csak az átlag ember – mint mi – annyira nem érzi ezeket a dolgokat.

Ildi a sivatagban

A túra második részében egy beduin táborba mentünk, ahova a többi turista is hamar megérkezett. Itt aztán megértettük, miért mondták a hotelban hogy a mai nap jó, mert sokan lesznek. Hát hol jó, ha sokan vannak!? Hát itt! Te tényleg! Elég siralmas lett volna a látvány 5-10 lézengő részeg némettel. Programok pedig voltak bőven: tevegelés, quadozás, hennafestés, stb.

tevegetlünk

henna

Annak ellenére, hogy megcsinált turista hely volt, nekünk nagyon tetszett. Az idő gyorsan telt. Megnéztük a naplementét, utánna pedig kezdődtek a tervezett programok: táncok és vacsora. A kaja nem volt a legjobb, de a hangulathoz passzolt. A tánc végén volt pár táncos, akik felrángattak embereket a színpadra, s egy hatalmas táncoló masszává vált a tömeg. Mígnem a sofőrök hívogatni kezdték az utasaikat és elindultunk haza. A visszaút már sima volt, nem ugratgattunk vagy dülöngéltünk, csak simán visszatértünk a civilizációba.

Ildi és Peti