Fél 8, csörög az óra, kipihentük magunkat. Készen állunk az új kalandra. Már most meleg van, 40 fok felett. Lent már készül a reggeli. Ismeretlen állagú és alapú kenyérformák vajjal meg lekvárral, de nagyon jól esik. S mindemellé az elengedhetetlen frissen facsart narancslé. Közben a többi lakó is megérkezik, mind angol. Kicsi beszélgetünk, majd elindulunk. Medinában, a régi városrészben vagyunk. A környék tele bazárokkal vagy más szóval szuk-kal és riad-okkal.
Bazár
Pár múzeumon kívül nem sok mindent lehet csinálni. Maradnak a szukok. Északra tartunk. A boltok egy része még zárva, ami meg nyitva, onnan hol udvariasan, hol agresszíven szólongatnak. A pénzünket akarják. Párat megnézünk, mindenhol ugyanaz. Az egyikben nagyon ránk szállnak, kedvesen kezdődik, mint mindenhol, aztán beindul – kijön az igazi énje. Ildi szinte fél, az eladó inzultál bennünket. Már vagy 80 métert jöttünk a boltjától, amikor még mindig mondja, s követ minket. Aztán leáll, megunja; talál másik balekot.
Az összes eladó „barátnak” szólít és persze „különlegesen” jó árakat kínál, mindezt tört angollal, ami az alapvető alkudozást és a termékek neveit foglalja magába. Az egyik kapualjban azonban közel tökéletes angolsággal szólnak hozzánk. Ez érdekes, ki ő? Ő Bassidi, a szőnyegkereskedő. Nem az utcán árul, ő nemzetközi vizeken hajózik és terjeszti portékáját. Mesél a ’70-es évekről, a változásokról, majd meghív minket másnap reggelre teázni. 6-ra vár minket. Ramadan van, most nem ihat. Ezért ül az árnyékban – vagy épp alszik.
Végigmegyünk az ékszer, fűszer, s ki tudja miféle bazárokon, majd a bőrszukban meglátok valamit. Egy táska. Nagyon tetszik.
Ez is bazár
A 450 dirhamos (11.000 Ft) ajánlat kicsit magas. Alkudozunk. A vége kézfogás és 250 dirham (6.100 Ft). Nagyon örülök neki.
Hőség van, már a 40 foknak is örülnék. Újra találkozunk az ismerősünkkel. Elvisz minket a Cyber Parkba hűsölni, majd ott folytatja, ahol tegnap abbahagyta. Még nem láttam senkit, aki ekkora beleéléssel beszélt volna a vallásáról. Kicsit megijesztett, mintha meg akart volna téríteni bennünket, de azért hallgattuk lelkesen. A szavai tisztán érthetően voltak, de nem fogtak meg a gondolatai. Vannak szép és okos részei a vallásuknak, de pár dolgot nem értek, nem hiszek, és nem is fogok sose magaménak érezni. Erra azonban rájöttem, hogy a ramadán nem is annyira durva, mint első hallásra tűnik. Ugye az alapelv az, hogy amíg a nap fent van, nem érhet semmi a szájukhoz, gyakorlatilag nem ehetnek vagy ihatnak semmit, s emellett többször is imádkozniuk kell. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a legtöbbjük nappal alszik, így nem annyira nehéz kibírni, hogy nem esznek, valamint reggel napfelkelte előtt (6 körül), s este egyből naplemente után asztalhoz ülnek. Sőt, néha éjfél körül még egyszer. Tehát „csak” 12-13 órát kell kibírni, s utána jön a kánaán. Mi sem ettünk reggel óta semmit, és vacsora is csak fél 8-kor lesz. A kettő között csak 2 üveg vizet ittunk. A helyiek ezzel szemben csak az árnyékban fekszenek vagy alszanak, és vizipisztolyokkal hűsítik magukat.
Délutánra a Riadba mentünk, aludni egy kicsi, majd este vissza a főtérre. A tér nappal teljesen kiürül, sötétedéskor azonban újraéled.
Vacsora a bazárban
20-30 különböző árus lehet, az étlapok és maga az étel viszont szinte ugyanaz. Ildi tangine-t kér és levest, én kuszkuszt. Előételként olivát és marokkói salátát kapunk, ami nekem jobban bejön, mint a főétel. Tulajdonképpen vacak a kaja és kevés is 80 dirhamért (2.000 Ft).
A Cafe Glacier terasza felé vesszük az irányt, melyről az egész térre rálátni.
Jemma el Fna
Két túlárazott kólát szürcsölgetve nézzük az tömeget. Már itt vagyunk 2 napja Marokkóban, s eddig csak vásároltunk, meg ettünk. Nem egy tartalmas kikapcsolódás. Ennek ellenére szuperjól érezzük magunkat itt Marokkóban, Afrika legnyugatiasabb országában. Tovább követve az útikönyv ajánlását a tér déli oldalára indulunk, hogy a méltán híres Ice Legend fagyizó kínálatából csemegézzünk. Lehet, csak a skócia-i fagyi után, de isteni, egyszerűen tökéletes ezen a forró estén. Fagyi után lesétálunk a Koutoubia toronyhoz, mely a város és a vallás jelképe. Épp időben. Ezrek imádkoznak a turisták villogó vakui között Mekka felé fordulva. Kicsit úgy érzem magam, mint az állatkertben, várva arra hogy ’na, most’ mit fognak csinálni.
Imádkozás
Légy Te az első hozzászóló: