Vásárlás és lehúzás, átverés és visszavágás

A reggeli ismét finom. Hozzá tudnék szokni a frissen facsart narancsléhez. De ma végre kultúrálódni akarunk. Kezdésként délnek húzunk, mint a vadlibák. Kikerüljük az összes kis bódét és az utcán áruló őrültet, s megállíthatatlanul törünk a Dar Si Said múzeum felé, amikor hirtelen feltűnik egy negyvenfős turistacsoport. Na, basszus. Átverekedjük magunkat rajtuk, nehogy már itt töltsük az egész napot. 10 dirham a belépő. Kicsit olyan, mintha építkeznének vagy valamit felújítanának. A legtöbb terem üres, el se tudom képzelni, mi lehet a kiállítási tárgy. Majd később kiderül: maga az épület. Szép faragások, s kőbe vésett motívumok.

Peti a múzeumban

Peti a múzeumban

Némelyik tényleg szép. Szinte látom, ahogy napokat, sőt heteket görnyed az alkotó felette, s minden sarkot aprólékosan kidolgoz. Elég volt, tovább állunk, amikor is egy aranyos kiscica ránk támad az utcán. Kicsit fura a helyzet, mi azért ugrándozunk, mert úgy hisszük, hogy ez a kis kóbormacska vagy ezerféle betegséget terjeszt, ő pedig úgy gondolja, hogy új játék veszi kezdetét, melynek az eredménye két ugrálva menekülő felnőtt túrista és egy 5 centis macsek balett-tánca.

Következik a Bahia palota, ami minden, csak nem palota számunkra. Összességben nem sokkal ad többet, mint az előző. Ráadásul az összes kiírás, mind franciául van. Hát okosabbak nem leszünk, az tuti. A fafaragások aprólékosak és tökéletesek, de valahogy nem illenek ide. A mennyezet viszont lélegzetelállító.

A palotát elhagyva újabb meglepetések, mikor is az utcán kezembe akad egy Rubik-kocka, mellyel az egyik helyi eladó próbálja fiát lázba hozni; elég kevés sikerrel. Szerencsére megoldom a rejtélyt, bár nehezen megy. Egy kombinációt mindig elrontok, de végül is sikerrel járok, s mosolyt csalok mindenki arcára.
Itt volt nem messze a kovácsok tere, vagyis Place des Ferblantiers. Mindenütt kézzel készült lámpaburák, kis asztalok. Olyan, mint Aladdin barlangja.

Szuk

Szuk

Az egyik árus szép angolsággal megszólít bennünket. Odamegyünk. Nekikezd. Elmondja az összes portékájának a nevét, történetét. Az egyik a bőrnek jó, míg a másik a gyomrot teszi rendbe; van olyan, amitől a szoba lesz jó illatú, vagy épp növeli a szexuális étvágyat. Az egyik nagyon tetszik nekem: mentolos kristálydarabkák frissítően erős illattal. Közben már készül is a teánk, melybe az összes finomság belekerül; az íze szuper, a legjobb, amit valaha ittam, joggal hívta a teák királyának.

Már majdnem dél, mikor rátérünk a Rue Riad Zitoun El Khedim-re. Újabb utca tömve kis boltokkal, melyek nagyrészt teáskészleteket árulnak. 600 helyett 180 dirham a végösszeg egy teáskannáért és pár kézzel festett pohárért. Mintha kincset találtunk volna, boldogok vagyunk, bár kíváncsi leszek hányszor fogjuk használni.

Visszaindulunk a szállásra, hogy kipróbáljuk a másik kötelezőt: a tetőtéri napozást. Szerencsére senki sincs otthon a hotelben, így miénk az egész tetőterasz. Aztán rájövünk, miért is: iszonyú meleg van. 1-2 órát kibírunk aztán, mint a megfáradt gyíkok, visszahúzódunk az árnyékba hűsölni.

Pihi után újra nekiindulunk. Ismét mindenki szólongat, taperol, rángat minket. Túl nagy itt a kulturális különbség. Itt is hatalmas a forróság plussz még a Ramadan is rátesz erre egy lapáttal azzal, hogy a múzeumok most korábban zárnak. Akkor ide holnap jövünk vissza. Marad a Jemaa el Fna, ebben még nem csalódtunk. Sétálgatunk, mikor hozzánk szól egy kígyóbűvölő.

Kígyóbűvölő

Kígyóbűvölő

Ilyet mindig is akartam fotózni, aztán megindul az alkudozás. Furcsa módon nem nagyon akar beszélni erről, csak csináljuk a képeket. Nem vagyunk balekok, de belemegyünk. Először az Ildi nyakába próbálja tenni a kígyót, majd velem próbálkozik. Pár pillana és már fogom is a fejét, közben a képek kattognak, miközben odasúgja a fülembe: – 200 dirrham. (4.860 Ft) Na, hát akkor ez a trükk, utólag van az alkudozás. Hirtelen eltűnik az arcáról a barátságos „Isten hozott!” idegen arckifejezés, s úgy érzem, mintha azt kellene megvitatni, mennyivel rabolnak ki. Belenyúlok a zsebembe, kiveszem az összes pénzem mutatván, hogy ennyi van, ma megyünk haza, vége a nyaralásnak. De egyből jön a válasz, hogy “váltsunk, oldjuk meg”, de egy ügyes mozdulattal belecsúsztatom a zsebébe a 9 dirhamot (220 Ft). Nem tud elugrani, s érzi, hogy nyertem. Kicsit még próbálkozik, aztán feladja.

De erre már számítottunk, tudván, hogy ezek az emberek hogyan „dolgoznak”. További alkudozás helyett inkább felülünk az egyik étterem teraszára, ahonnan tökéletesen rálátunk az állandóan formálódó piactérre. Egy jó óra múlva a nap is nyugovóra tér a horizonton narancssárgára festve az eget és a téglavörös tájat.

A sorozat további cikkei:

  1. Érkezés Marrakeshbe, az első benyomások
  2. Ismerkedés a “szukolással” és a gasztronómiával
  3. Vásárlás és lehúzás, átverés és visszavágás
  4. Kultúra és pihenés Marrakesh-ben

Hozzászólások:

  • kunita szólt hozzá:

    Most találtam rá az élménybeszámolóidra és ezen a részen nagyon jókat nevetek: az üres múzeum, balettozó kismacska,de különösen annak, hogy olvashatok arról hogy telt Marrakeshben, a Ramadan ideje alatt. Nyáron voltatok? Én most megyek júliusban: hőségben és ramadankor, remélem jó lesz.a leírások könnyedek, élvezhetők! Köszi!

Szólj hozzá Te is!

Az e-mail címed nem fog sehol publikusan megjelenni.