utazgatok.hu

A Reykjaviktól északra lévő szakaszt nagyjából bejártuk. Messzebbre már csak úgy tudnánk menni, hogy ott alszunk, emiatt visszafordultunk. Az utak üresek, csak a fővárosban van forgalom, de azon kívül szinte semmi. Simán le lehet húzódni az út szélére. Mai úti célunk Vik, mely egy kis falu délen. Ehhez keresztben át kell vágnunk a szigeten, főleg földúton. A főváros elhagyása után erősen emelkedni kezd a terep, és hamarosan gőzölgő vidékekre jutunk. Itt akár a kocsiból kiszállva felfrissíthetjük magunkat bármelyik forró vizes tavacskában, de azért érdemes vagy helyiekkel, vagy kiépített fürdőbe menni, nehogy valami mérgező fürdőt vegyünk és leessen a lábunk. A hegyeken fura elszíneződések jelentek meg (nagyban ilyet a Landmannalaugar-ban látni), talán a Nesjavellir hőerőműből kiáramló gőz is hozzájárul ehhez.

Vörös talaj és homok

Két dolgot nem tudott megszokni a szemem. Az egyik a háziállatok hiánya: nincsenek kutyák, lovak (párat láttunk északon), birkák, de még egy kóbor gyíkot se láttunk. A másik az építkezési stílus. A házak között hatalmas helyeket hagytak, nem lehet átgyalogolni a szomszédhoz, kérni egy kis tésztát vagy olajt, mert az is autózásnyi távolság.

Eleve nem akartunk sokat menni az 1-es úton, így már a fővárosból kiérve rámentünk a 431 / 435-ösre, innen pedig a 351-re. Összesen kb. 2 óra alatt eljutottunk Kerid-hez (Kerið), mely egy zöldesen csillogó vulkáni krátertó (megközelítés: kb. 80 km-re a fővárostól, az 1-es majd 35-ös úton, kitáblázva a főút mentén. Túrázni nem kell).

Oda se merek nézni

Kerid vulkán krátere

Lényegében a vulkán beomlott, és egy gödör alakult ki a talajvízszint alatt – ebből lett a tó. Szép. Zöld. Sajnos a nap nem sütött, így kicsit kopottas volt, de még mindig megérte eljönni.

Továbbutazva kb. 80 km-t az ember elér Háifoss-hoz (megközelítés: kb. 150 km-re a fővárostól, 35/31-es útról balra kell fordulni a 30-on, pár km után jobbra rá a 32-re, ahol kb. 45 km-t kell megtenni. Innen jön a földes út, majd a 15-20 perces túrázás. Stöng és Hólaskógur mellett). A tábla borzalmas, mi is elmentünk mellette, de valamiért visszafordultunk.

Haifoss vízesés táblája

Mekkora áldott szerencse, mert ez volt a nap csúcspontja.

Szívárvány a vízesés felett

Kihagyhatatlan, kötelező látványosság, mely 100%-ban 4X4-et igényel – a főúttól fél órán keresztül kell zötykölődni. Hekla vulkán lábánál található vízesés 122 méter magas, és ugyanabba a hágóba hordja vizét, mint a Granni / the Neighbor vízesés is. Az egész megfűszerezve egy gyönyörű kanyonnal, egyszerűen mesés.

Haifoss vízesés völgye

A folyamatos pára miatt két szivárvány is állandó vendég a vízesések felett. Ja, Haifoss a második legmagasabb izlandi zuhatag.

Mi és a vízesés

Már eléggé bent voltunk a sziget belsejében. Hegyek és vulkánok törtek az ég felé, bármerre nézett az ember. El is értünk Sprengisandur-hoz, mely közvetlen kapcsolódik Landmannalaugar-hoz. Ez a másik úti cél a napra, mégpedig a különleges természeti formák és színek miatt: érdekes geológiai formákban, ezer színben pompázó pazar riolitokban, friss lávamezőkben gyönyörködhet az ember. Azt vártam, hogy itt azért lesz pár turista, de rajtunk kívül még egy autó állt a tourist info parkolójában. Az ok: túl korán érkeztünk. Nem, nem a mai nap folyamán, hanem az évben! Annak ellenére, hogy június volt, a vulkánok és gleccserek közé még mindig csak szervezett úttal lehet bemerészkedni, és a mi 4X4-esünk nem is lett volna megfelelő erre. Mint kiderült az utak június 15-től lesznek nyitva, 1-2 hónapra (!) összesen. Ennek ellenére felkocsikáztunk az F208-on egy darabig, megnéztük a Sultartangi vízierőművet, de itt már akkora kövek és kátyúk voltak, hogy visszafordultunk. Az F-es utakra nem szól a biztosítás, és meg is büntetnek! Nem ajánlott magánszervezésben ilyen szakaszokra menni.

A mai napra mást nem terveztünk. Megnézhettük volna még a Hjalparfoss vízesést, de inkább úgy döntöttünk érjünk le a déli partra, ott úgyis több látványosságot ki kell hagynunk az idő szűke miatt. Rákanyarodtunk a 26/F26-os útra, mely egy nyílegyenes gravel road, lehet repeszteni rajta és homokvihart csinálni.

Nagy port kavartunk

Na meg persze a Hekla vulkánban gyönyörködni.

Ildi és a Hekla vulkán

Elképesztő mekkora, szívesen elmennék egy gleccser-túrára, de sajna ezek 4-5 naposak és 1000-1500 euróba kerülnek. Hella-n keresztül pedig visszaeveztünk az egyes útra, és átjutottunk a sziget déli részére.

Ez is porzik

South – déli régió:

Az 1-es út Reykjavik-ból délnek indulva pont ide vezet, s 2,5 óra autózás után már Vik-nél (Vík í Mýrdal) lehet az ember. Mi naplementekor gurultunk be hatalmas gleccserek, és hegyek árnyékában. Kedves kisváros egy fekete homokos öbölben, mely csomópontként szolgál a környező látványosságokhoz.

Naplemente Vik falucskánál

Ha sütne a nap, akkor ez lehetne a világ egyik legszebb tengerpartja: hatalmas sziklák, Dyrhólaey látványával, a csodálatos fekete homokot nyaldossa a tenger. Szélcsendes, a hegyoldal a napsugarakban sütkérezik. Sajnos télikabátban kellett a látványt csodálni, de így is felejthetetlen.

Fekete homok a tengerparton

Bedobtunk egy levest a Stronolin étteremben (nem találtam meg tripadvisor-on), majd nyugovóra tértünk a szállásunkon .

Vagyis tértünk volna, ha a szomszédban nem üvöltött volna végig egy kiskölök… Vidéki szálláshelyeken általában van jakuzzi, jobb helyeken természetes tavakban lehet pihengetni. A reggeli elég bőséges volt – szerencsére – mert nem akartunk sokat kajára költeni. Annak ellenére, hogy Izlandon sok minden nagyon drága, egész olcsón ki lehetett jönni, mivel a természeti látványosságok ingyenesek, és könnyen ki lehet húzni szendvicseken, meg néha 1-1 levesen.

Vik-től 10 km-re nyugatra található Dyrholaey. Ez egy egyedülálló terület gazdag növény és madárvilággal, valamint egy érdekes természeti formálódással, melyről az egész félsziget elnevezték: „hegy-sziget ajtónyílással”. Lényegében egy 120 méter magas sziklaoszlop, melyen egy hatalmas lyuk tátong. Sajnos érkezésünkkor a park zárva volt, mivel épp költési időszak volt, és nem lehet megzavarni ilyenkor a madarakat (hajós, motoros túra: 4500 ISK).

Skógar falva a következő megálló nyugatnak haladva, mely bővelkedik látnivalókban (megközelítés: 33 km-re nyugatra Vik-től). A vízesések, gleccserek, vulkánok és gőzfürdők mellett ezeket a pici, félig föld alá épült, füves tetejű házakat vártam a legjobban.

Skogar falumúzeum

Egy falumúzeum öleli fel ezt a régies építkezési formát (1500 ISK / fő), melyben megmutatják a gyepházak építését, s hogyan éltek benne régen az emberek. Ezen épületek legalább 150-200 évesek, de természetesen a múzeum tovább bővült az elmúlt évszázadban. Így volt egy felújított templom, egy eredetileg 1901-ben épült iskola, melyet egy évtizede újjáépítettek, valamint további épületek is helyet kaptak, hogy elmélyítsék tudásunkat az izlandi kultúráról.

Nupsstadur falva is errefele található piciny népi házaival, de teljesen ugyanezt adja. A falutól picit nyugatra futhatunk bele Skógafoss vízesésbe. A sziget közepéről kiinduló folyók gyors folyásúak és nagy mennyiségű vizet visznek magukkal. A természetben kialakult szintkülönbségeket számtalan zuhataggal szelik át. Skógár-nál mindez 25 méter széles, 60 méter magas, ezzel állandóan párát és minimum egy, de jobb esetben kettő-három szivárványt létrehozva.

Skogar vízesés

Ezt a festői vízesést látni az 1-es útról, s állandóan tömve van turistákkal. Talán ez a legnagyobb baja, mert tényleg gyönyörű, csak itt nehéz közel kerülni a természethez. Felmásztunk majdnem a tetejére, ahonnan sokkal jobban lehetett látni a szivárványokat – szinte minden szintje gyalogúton könnyedén bejárható, beleértve a vízesés feletti folyószakaszt is.

Skogar vízesés és szivárvány

Seljalandsfoss vízesése is látható a körútról, de formájában teljesen más (megközelítés: 30 km-re nyugatra Skógar-tól). Elegánsan zuhan le 60 méter magasról.

Seljalandsfoss vízesés

Az alatta elterülő tó kibontotta a hegy oldalát, így leginkább olyan, mintha egy földöntúli erő megnyitotta volna a vízcsapot, amelyből fátyolszerűen ömlik a víz. És a legjobb: be lehet menni a vízesés alá, körbe lehet sétálni és minden irányból megcsodálni! Nekem ez volt az egyik kedvencem, de mindenki készüljön arra, hogy csurom vizes lesz, és ha fotózni is akar, akkor valami vízálló védőfelszerelést vigyen magával.

Peti és a vízesés

Gyalogos távolságra található Gljúfurárfoss vízesés, majd pedig a parkolótól a sziget belseje felé indulva a vulkánokra lehet felmenni. A 2010-es vulkánkitörés egyetlen áldozatai errefelé haltak meg: bedrogozott kirándulók letértek a főútról, hogy majd ők megkeresik a lávafolyást. Persze a kocsijuk lerohadt, kiszálltak és a semmi közepén halálra fagytak. Az utak milyenségét mi is megtapasztaltuk, végül egy folyó keresztezte utunkat, melyen nem mertünk átkelni. Ezeket a mókákat nem fedezi a biztosítás…

Így könnyű

Innen délnek haladva kis kitérővel újra lent voltunk az óceán partján Landeyjahöfn-nál, ahonnan rendszeres komp járatok mennek Westman (Vestmannaeyjar) szigetekre (megközelítés: közel Seljalandsfoss-hoz, 1-es útról kanyarodj le a 254-esre, ahol 10 km-t kell megtenni). Heimaey a legnagyobb sziget, mely 2 négyzetkilométerrel nőtt meg 1973-ban. Surtsey a legújabb, mely 1963-ban jött létre, ezzel a földkerekség legújabb szigete. Természetesen mindkét változás vulkáni tevékenység eredménye. Az összes sziget csak úgy kiemelkedett a tengerből, körben sziklafallal védett, mely remek lakóhelyet biztosít a madaraknak, lundáknak. Þorlákshöfn kikötőből is indulnak hajók, mely közelebb van Reykjavik-hoz, de emiatt a ferry út is hosszabb. Meg amúgy is ez nem a hetes busz; lehet, hogy kell várni pár órát a következő kompra és az is előfordulhat, hogy a rossz idő miatt nem jön, vagy esetleg a másik kikötőbe fut be a hajó. Érdemes 1-2 napot eltölteni ezen a mesebeli elszigetelt vidéken, túrázni, ismerkedni a természettel és játszani a lundákkal.