utazgatok.hu

Fő látnivalók:

• Elefánt-árvaház
• Sigiriya – the Lion rock
• Polonnaruwa
• Dambulla
• Fog templom
• Golden Temple

Gyors kajálás után, utunk tovább folytatódott az országon keresztül. Összesen 8 napot töltöttünk itt, mely alatt egy teljes kört írtunk le az országban. Az első napra csak utazást terveztünk, mert ezt a távot úgyis meg kell tenni, így viszont még mindent érdekesnek találunk a kocsiból is. Sok kisebb városon haladtunk át, melyekben ugyanaz volt az érzésem, mint a Maldív-szigeteken: nem tudom, hogy építenek, vagy bontanak-e mindent. Rengeteg ház van, melyeknek az alsó szintje be van építve, de az emelet még mindig be van takarva, vagy fel van állványozva. A házaknak nincsenek ablakaik, és rengeteg nincs lefestve. Az emberek az utcán sétálgatnak és egy nagy masszának tűnnek, ahogy halad a tömeg mindenféle cél nélkül. Emellett rengeteg templom egészíti ki a látképet, melyek azonban a legvadabb színekben pompáznak.

Első állomásunk egy elefánt-árvaház volt.

Elefánt árvaház, elefántok fürdés közben

Mint ismeretes, a világ legkülönbözőbb helyein évtizedekig irtották ezeket az állatokat, így megcsappant a számuk. Sok helyen felhívták a figyelmet erre, például ezzel az árvaházzal is. Amúgy egymás hegyén-hátán vannak ezek a helyek, szerintem mindegy melyikbe megy az ember. Van olyan, amiben hosszú hónapokat lehet önkénteskedni, valahol kevesebb elefánt van, de összességében ugyanazok. Az árak is hasonlóak, mi RS2000-et fizettünk. Több száz elefántot nevelnek itt és azt mondták, hogy ezt a belépőt az ő ellátásukra fordítják. Pont a fürdetésre értünk oda, így lesétáltunk a folyóhoz. Érdekes volt látni, hogyan változtatják a színüket vörösről elefánt-szürkére pár perc alatt. Az egészet öt, egyenként 40 kilós helyi munkás irányította. Persze volt náluk vasbökő, de mégis csak vicces, hogy mennyire rettegnek tőlük a fánik.

Elefánt simogatás, természetesen borravalóért

Meg lehet simogatni őket egy kis borravaló fejében, de a munkások mindig elégedetlenkedni fognak, bármennyit is adsz.

Elefántok fürdés közben

Sajnos a bébielefánt-etetésről lemaradtunk, pedig az érdekes lehetett volna.

Tipp
Mi itt már éhesek voltunk, de az árvaházaknál lévő éttermek túlárazottak, pár km-rel odébb a feléért kapod ugyanazt.

A folyók nagyon sárosak, igazi őserdei a hangulat. Emellett denevér-fák vannak. Több százan pihennek egy-egy fa tetején, vagy éppen repkednek körülötte. Életemben nem láttam ennyit.

Denevérek az út szélén

Az utazás lassan az éjszakába hajlott, vagyis inkább csak sötétbe. Ez amiatt érdekes, mert itt nagyon hamar, olyan 6-7 óra között lemegy a nap, s mi nem ehhez szoktunk. Persze sötétedés után nincs sok látnivaló a semmi közepén, így max. 1-2 sört lehet elfogyasztani, vagy visszavonulni és olvasgatni a következő napok látványosságairól.

Ehhez egy dolog még hátra volt: a szálláskeresés. Nem foglaltunk semmit se előre, mert abban egyeztünk meg a céggel, hogy ők intézik a szállást az éppen aktuális faluban. Hát ez elég érdekesen nézett ki. Faiz (a sofőrünk) leginkább a haverjainál próbálkozott be vagy éppen 20-szal haladva nézte, hogy esetleg hol lehet szállás. Szerencsére sok idő nem ment el ezzel, egy jó fél óra múlva már a Green Palace hotel szobájában pakolásztunk. Első szállás, nagy izgalom, de szerencsére nem volt extrán rossz. A szoba nagy, van saját fürdő – azért, ha valaki ilyet látna Európában, akkor gondolkodás nélkül új szobát kérne. De hát nem ott vagyunk, így lepakoltunk, berendezkedtünk és átmentünk az étterembe vacsorázni. Túl sok lehetőség amúgy se lett volna, mivel tényleg a semmi közepén voltunk, így max. egy másik hotelben tudtunk volna enni. Amúgy pont ezen a környéken lett volna egy sokak által ajánlott hotel, de mit ad Isten éppen pont tele volt. A kaja nagyon jó, curry-t adnak mindenhol; lehet halat is kérni, valamint sört adnak mindenhez. Az árak olcsóbbak, mint Pesten, de azért nem szuper olcsóak: főleg a pia drága – 1 sör RS250 (kb. 520 Ft).

Másnapra az ország középét terveztük megnézni, melynek a legnagyobb látványossága Sigiriya – the Lion rock.

Az Oroszlánszikla térképe, mely Világörökség helyszín

Már akartam írni: a közlekedési táblákon a távolságok tizedes jegy pontossággal szerepelnek, pl. ez a hely a szállásunktól 36,2 km-re volt. Azért elég vicces, hogy ennyire pontosak. Na, szóval ez a Sigiriya elvileg olyan 150 km-re van a repülőtértől, de mi majdnem egy teljes napot utaztunk, mire ideértünk. Sok helyen tényleg csak 20-30-al lehet haladni, még úgyis, hogy szinte letoljuk az előttünk lévőket. Ennek a sebességnek a legnagyobb előnye, hogy lehet a tájat nézni kocsikázás közben. Főleg, hogy volt sofőrünk, így mindketten élvezhettük az utat. Amúgy ennyi kis majmot, elefántot még soha se láttam szabadon, s leginkább amiatt, mert eddig még sose láttam egyet se kb. :), de szerintem itt az átlagosnál is több van. 1-2 fáni az úttól pár méterre ette felváltva a lombos fákat meg a saját ormányát. Mi persze mint egy rendes turista egyből fotózkodtunk, sőt oda is akartunk menni, de ekkor Faiz picit megijedt, s elmagyarázta, hogy ezek az állatok vadállatok, így ha olyan kedvük van, akkor a kocsit is feldöntik.

Sigirya, a világ nyolcadik csodája

Reggel fél 9-kor már a Sigiriya világörökség bejárata előtt álltunk, ahol fájdalmasan leperkáltuk az USD30-as belépőt. Ezért cserébe kaptunk egy kis DVD lemezt, amin rajta van a hely bemutatása; ezzel vigasztaltuk magunkat. Persze a mai napig elő se vettük… Útközben rengeteg majommal, termesszel, meg mindenféle fura állattal találkoztunk, ilyeneket eddig főleg állatkertben láttunk. Lehúzós „tourist guide”-al már más országban is összefutottunk, viszont itt ezt tökélyre fejlesztették. Először is nem nyomultak túlságosan, csak úgy picit. Természetesen kiírva nincs semmi, így vagy egy könyvet búj az ember, vagy pedig felbérel egy idegenvezetőt. A másik trükk, hogy nem kérnek pénzt, annyit adsz, amennyit te gondolsz. Emiatt viszont tuti többet perkálsz le, mert európai vagy, és annak megfelelően adakozol. Összesen, ha jól emlékszem USD20-ba „fájt” kettőnknek. A vicces az, hogy nem csak ők próbálnak pénzt csinálni a turistákból, hanem van egy alsóbb réteg is, aki csak melléd csapódik, néha segít fellépni a magas lépcsőkön, megfogja a kezed, hogy ne ess el. Nos, őket nem béreled fel, hanem lemondod! Ergo, meg kell kérni, hogy nem veszed igénybe a szolgáltatásait, mivel ha nem mondod, akkor pénzt fog kérni a végén.

Az Oroszlán Sziklára felvezető út

Maga a szikla 200 méter magas kőtömb, mely a síkságból emelkedik ki, ez egyik leglátványosabb hely Sri Lankán. A szikla tetejére Kasyapa hajdani király épített az V. században (!) egy bevehetetlen erődítményt. Szerteágazó palotarendszer, lugasok, hideg-meleg vizes medencék és napozóterasz tette élhetővé a király és beosztottjai életét.

Kilátás az Oroszlán Szikláról, a medence széléről

Csak a szolgák szívtak, amikor fel kellett cipelni az uralkodót a hegy tetejére, mert nem volt hajlandó felmenni. Mára már főleg csak a romok maradtak, s mindig jókat kacagtunk, amikor az idegenvezető mesélte, hogy melyik földkupac kinek volt a háza, és hogy épp melyikben laktak a szakácsok, hol voltak a katonák vagy a háremhölgyek. Azért jó pár dolog megmaradt, többek között egy tükörfal, mesteri freskók meztelen nőkről, valamint az oroszlán lábai, mely hajdanán a meglévő testével alkotta a bejáratot. A kilátás gyönyörű, a fotósok szerelmesei innen nézzék meg a napfelkeltét, vagy a naplementét.

Legfontosabb érdekességek:

• Termeszek, mindenhol. 2-2,5 méter magas várakat építettek
• Nebáncsvirág: ahogy hozzáér az ember, összehúzódik, mintha megijedne. elég cuki

• Gekkó / Kaméleon: Állítólag 5 különböző színben, s sokféle méretben futkároztak az ember körül
• Falfestmények: 1500 éves meztelen csajok, mintha műmelleik lennének:)

• Tükörfal: kb. félúton van egy csiszolt falszakasz, ami régen tükörként funkcionált. Emellett, ha úgy áll a nap visszaveri a fényt, és segít a tájokozódásban

• Fura fák: volt itt egy nagyon különleges fafajta, úgy növekszik, hogy a lelógó ágai újra gyökeret vernek, és egyre szélesebbek lesznek

Az Oroszlán-sziklától nyugatra továbbhaladva túl sok „hagyományos” látványosság nincs, de mi pont erre voltunk kíváncsiak. Olyan úton haladtunk, ami itthon még a térképen se lenne jelezve, itt viszont főútvonal.

Térképen jelzett főútvonal Sri Lankán

Így azonban bőven volt lehetőségünk felfedezni a helyiek életét. Rengeteg az agyagház, vagy az éppen csak összetákolt épület.

Tipikus helyi kunyhó, így élnek a szegények

A legtöbbnek nincs rendes ablaka, s szinte soha se festik le a házak oldalát. Na, és ezekre a házakra teszik rá a szuper-modern reklámtáblákat: Coca-Cola, Telekom, Ételek-italok.
A legérdekesebbek azonban a fákon lévő házak. Mint már korábban kiderült Sri Lankán az elefánt vadon él, és hát nem sok minden állítja meg, hogy ezeken a kis kunyhókon átgázoljon.

Ide menekülnek a helyiek, ha jön az elefánt

Emiatt sok helyen építettek egy menedékházat a fák tetejére, és ha az apuka elkiáltja magát hogy „jön az elefánt!” – akkor mindenki rohan és menekül. Hát, itt ilyen hétköznapi problémákkal küzdenek az emberek. A helyiek próbálnak valamilyen bevételhez jutni, így kókuszt árulnak. Mi is megálltunk egy ilyen helyen. 2 kislány – az egyik max. 15, a másik 6 év körüli – a boltos a semmi közepén. Faiz rendelt – természetesen magának is – mi pedig ittuk a frissen vágott kókuszlevet. Annyira nem jött be, de jól esett a nagy melegben. Párszáz forintot fizettünk, valamint adtunk 2 csomag PEZ-t. Tudniillik készültünk a szegénységre, és elraktunk pár játékot, meg jó pár csomag cukorkát, hogy majd odaadjuk a helyieknek. Hát, a kislány túl sok mindent nem fogott fel a dologból, s amikor a sofőrünk mondta, hogy ez cukorka, szegény kislány nekiállt enni csomagolásostul, mindenestül. Hát, ennyire ismeretlen nekik ez a dolog. Este ugyanerre jöttünk vissza, és két helybeli bekérezkedett az autónkba, mert már sötétedett, és féltek a vad elefántoktól…