Müncheni Oktoberfest – hogy lógtunk be életem legjobb sörözésére

Ahogy evés közben jön meg az étvágyad, nekem úgy jött meg a kedvem a müncheni Oktoberfesthez egy sörözős közben, amikor is egy barátom korábbi Oktoberfest élményeit mesélte. Nekem se kellett több, a sörözés végére el is határoztuk, hogy a következőre már együtt megyünk.

Az Oktoberfest-ről röviden

Az eredeti, igazi Oktoberfestet Budapesttől kb. 650 km-re Münchenben tartják, ahol minden év szeptemberében három héten át folyik a sör minden mennyiségben. Három hétre mi nyilván nem akartunk menni, nem is tudtunk volna, ezért az utunkat mi a fesztivál csúcsára, az utolsó szombatra időzítettük, ami viszont már a nevéhez hűen októberre csúszott át.

A terv egyszerű volt: kiutazunk előző nap, ott alszunk, másnap sörözés aztán következő nap haza. Egy hosszúhétvége.

Belépő, foglalás és hasonló dolgok

Maga az Oktoberfest egy zárt esemény, ahol egy hatalmas téren kb. 20-30 – külön-külön akár több ezer fő befogadására alkalmas – sőrsátor van felverve. A buli csak a sátrakon belül folyik, ahova viszont bejutni nem könnyű, de nem is lehetetlen. Az általam ismert opciók:

  • A pénzes opció: hónapokkal korábban jó pénzért foglalhatsz asztalt, amivel fix helyed lesz és amivel bármikor sorban állás nélkül egyszerűen be tudsz jutni.
  • A korai opció: érkezz amilyen korán csak tudsz, amikor még a szabad helyek függvényében engednek be embereket foglalás nálkül is (belépő a helyszínen nincs).
  • Az egyéb opció, ahol aki, ahogy tud. Mi is ebbe tartoztunk, mert nem volt foglalásunk, nem érkeztünk korán mégis a társaság minden tagjának a legkülönbözőbb módon sikerült bejutnia. A lényeg itt, hogy legyél szemfüles és talpraesett. :)
Bajor népviselet, és sör

Bajor népviselet, és sör

Érkezés Münchenbe

Reggel korán keltünk, majd gyorsan betermeltünk 2-3 sört, csak hogy meglegyen a hangulat.

Tipp: mi nem a bajor fővárosban szálltunk meg, mert az Oktoberfest ideje alatt lehetetlen megfizethető szállást találni. A vonatközlekedés viszont nagyon jó, így érdemes a környékbeli városokban megszállni.

A kisvárosból jó félórás vonatozás után érkeztünk meg a müncheni pályaudvarra, ahol már mindenki, de tényleg mindenki fesztivál hangulatban volt, bár kicsit másképp, mint egy átlag fesztiválon ez lenni szokott. Nem voltak idióták, nem voltak hippik vagy épp kigyúrt emberek: aki tehette, beöltözött hagyományos bajor népviseletbe és ettől kicsit olyannak tűnt az egész mint egy falunap; egy hatalmas, világméretű falunap.

Népviselet és dekoltázs az Oktoberfesten

Népviselet és dekoltázs az Oktoberfesten

A nagy kérdés, hogy hogyan jutunk be

Összesen 5-en voltunk, melyből eddig ketten vettek részt ezen az eseményen, így őket követtük. Ment a telefonálgatás, chat-elés hogy melyik sátorba érdemes (vagy éppen tudunk) bemenni. Miután kitaláltuk, hogy melyik sátor lesz a nyerő, és a bejárat közelébe értünk, a srácok a lelkünkre kötötték: maradjunk annyira közel egymáshoz, amennyire csak lehet, mert itt mindössze pillanataink vannak arra, hogy bejussunk (a legtöbb sátor már zárva van reggel 11 körül, és bent is csak akkor adnak sört, ha van asztalod. Tehát az első lépés a bejutás, aztán mehet az asztalkeresés).

Koccintás a hatalmas literes sörös korsókkal

Koccintás a hatalmas literes sörös korsókkal

A sátor körül sétálgattunk várva a kínálkozó lehetőségre, amikor is hirtelen megindult a csapat eleje az egyik ajtó felé. Mint kiderült, a biztonsági őr úgy döntött – hogy miért azt máig nem tudom :) – hogy beenged pár embert. Azonban nem fogadtam meg a barátaim tanácsát, és a társaság egy másodperc alatt kettészakadt: befurakodott két idegen közénk, és helyettünk őket engedték be. Hiába mondták belülről a barátaink hogy együtt vagyunk, meg a másik két srác nem velünk volt a biztonsági őrt nem hatotta meg a dolog. Így történt, hogy bár az egész utazás az én ötletem volt hoppon maradtam, és kint ragadtam egy haverommal, aki történetesen szintúgy, mint én: oktoberfest-újonc volt.

De nem adtuk fel a dolgot. Ha ők bejutottak mi is befogunk – mondogattuk magunknak, miközben róttuk a köröket a sátrak körül. Ami a legaggasztóbb volt, hogy ahogy telt az idő, úgy teltek meg a sátrak is és úgy csökkent a mi esélyünk is a bejutásra.

Lányok népviseletben

Lányok népviseletben

De nem álltunk meg, mentünk tovább. Egy-egy ilyen sátornak rengeteg bejárata van és mi mentünk sorra és kerestük a gyenge pontokat. Aztán egyszer csak észrevettük, hogy az egyik nagyobb ajtót csak egy biztonsági őr „védi”, és eléggé elfoglalt azzal, hogy más külföldieknek magyarázza a dolgokat. Odamentünk és épp csak elfordult, a haverom gondolt egyet és átlépett a kordonon majd a legnagyobb magabiztossággal és nyugalommal besétált. Bent van! Bejutott! De jó! Vagy mégsem??? Most már csak én, egyes egyedül ácsorogtam kinn, míg a haverjaim már bent buliztak és élvezték a sörözést. Eléggé elkeseredtem, és már azon gondolkoztam, hogy mit fogok csinálni egész nap egyedül, amikor is megcsörrent a telefonom és jött a jó hír: sikerült megfűzni az egyik pincérnőt, hogy vigyen be. Szuper! Viszont 1 percem volt, hogy átérjek a sörsátor túloldalára. Rohanás, lökdösődés, majd számtalan „bitte, danke, bitte, danke schön” közepette beléptem a sörsátorba. Huh. Bejutottam! Az első nagy kihíváson túl voltam. Végre elkezdhettem élvezni Oktoberfest feelinget.

Literes korsók, dekoltázsok, és bajor népzene

Oktoberfest - lányok népviseletben

Oktoberfest – lányok népviseletben

Azt gondolná ez ember, ha már bejutott, akkor minden rendben lesz, azonban az csak az első kihívás volt. Jött a következő, vagyis hová üljünk le. Mint kiderült, nem csak hogy az épületen kívül nem szolgálnak ki, de még akkor sem ha csak úgy lézeng az ember a sörsátron belül. Egész egyszerűen csak az asztaloknál van kiszolgálás.
Alapvetően 2 féle asztal van, a foglalásos, amit azoknak tartanak fent, akik előre azt lefoglalták, illetve a szabad asztalok, ahova bárki ülhet. Na most abból kiindulva, hogy mi is hogy jutottunk be, ezeknél a szabad asztaloknál ugyan ezek a furakodó és tolakodó emberek ülnek, így a harc ott folytatódik.
Szerencsénkre ahogy a többiek már korábban bejutottak, ők szereztek is helyet mindenkinek. Viszont utolsó szombat lévén és ahogy egyre többen lettek, a helyünk is úgy lett egyre kisebb és kisebb.

Közös éneklés és táncolás az asztalon

Közös éneklés és táncolás az asztalon

Reggel 11 óra magasságában az emberek már az asztalon ugráltak és táncoltak, közben pedig mindenki sört vedelt. Hamar elkapott a hangulat engem is és bejutásom örömére rendeltem is gyorsan egy kört. Mondták egyből a srácok, hogy nem annyira jó ötlet ez, s én is rájöttem, amikor a pincérnő – hatalmas dekoltázzsal felvértezve – meghozta a 8 sört és a közel 85 EUR-s számlát. Elhüledeztem, aztán hozzáadtam jó pár euró borravalót mondván úgyis ő segített bejutni a sörsátorba.
Később kiderült, hogy a német vendéglátónk jattolt már neki korábban 50 eurót azért, hogy behozzon – utólag is köszi! :)
Nem olcsó a buli. Az első 20 perc eddigi költsége: 140 euró.

Még délelőtt van, de már mindenki az asztalokon ugrál

Még délelőtt van, de már mindenki az asztalokon ugrál

A zene borzasztó, és egyben magával ragadó. Emlékszem, mikor beléptem és meghallottam a zenét úgy voltam, hogyan fogom kibírni ezt órákon keresztül: ezzel szemben egy óra – és 2 sör – múltán már én is üvöltöttem a bajor népzenéket. A nap hátralévő részét nem nehéz elképzelni: evés, ivás és táncolás, amíg az ember bírja. Közben néha asztalt váltottunk, mert mikor az ember azt gondolta, hogy na, ide már többen nem férnek el – na akkor még legalább 5-6ember odajött a 10 fős asztalhoz. Mi is ügyeskedtünk és próbáltunk „jobb” asztalhoz menni, ami annyit tesz hogy kerestük a fiatalokat, népviseletet viselő és bulizó helyieket. A legviccesebb, hogy rengeteg külföldi vette fel a helyi öltözetet s elég nehéz volt megkülönbözetni, hogy ki bajor és ki nem.

Népviseletbe öltözött turisták

Népviseletbe öltözött turisták

Valamikor délután tájékán leállították a zenét, és mintha ki akartak volna tessékelni mindenkit a sörsátorból. Tudtuk, ha egyszer kimegyünk innen akkor vége. Jöttek a biztonsági őrök, irányítottak erre, küldtek arra de szerencsére túl agresszívak nem voltak, így túljutottunk ezen a megpróbáltatáson is: innentől kezdve egészen a zárásig ugyanannál az asztalnál ugráltunk és ittuk a literes korsókat. A pincérnők eszméletlen mennyiségű sört tudtak cipelni magukkal, nem volt mindegyik túl szép de azért dekoltázsban mindegyik ott volt ahogy azt az Oktoberfest-en illik.

Tipikus dekoltázs az Oktoberfesten

Tipikus dekoltázs az Oktoberfesten

Meddig tart a buli?

Pontosan nem emlékszem mikor lett vége a sörözésnek, de nem volt késő – talán este 10-11 óra lehetett. Természetesen sörös korsót mindenképpen kellett szerezni magunknak, de a biztonsági őrök a legtöbb táskát átvizsgálták: szerencsére csak a legtöbbet, és nem mindet! :)

Jó hangulatú sörözés

Jó hangulatú sörözés

A fesztivál után még elmentünk egy buliba, majd hazavonatoztunk. Másnap délután pedig hazakocsikáztunk…
Életreszóló élmény volt!

Légy Te az első hozzászóló:

Az e-mail címed nem fog sehol publikusan megjelenni.