Vonatozás Amerikában, városnézés Washingtonban, pihenés a keleti parton

Jó pár éve, egy több hónapos, munkával teli amerikai nyár után szeptemberben elérkezett végre, amire már régóta vártunk: 3 hetes nyaralás előtt álltunk, körös-körül Amerikában. Már régóta az Államokban voltunk, de a munka miatt nem tudtunk annyit utazni amennyit szerettünk volt. A nyaralásra való felkészülés azonban nem volt problémamentes. Nem szerettük volna elfecsérelni az időnket, így viszonylag hamar megragadtuk az útikönyveket és belemélyedtünk a részletekbe.

Meggondolatlan tervezés

A terv elég vadra sikerült: Ketten – a barátnőmmel – veszünk egy autót, aztán először a keleti, majd a nyugati partot fedezzük fel. Ja, és a végén vissza Ohio-ba, mert már azt is megszerveztük, kinek adjuk el. Ez kb. 6.000 mérföld (10.000 km), és három hétbe kellene belesűríteni… hát nem éppen egy szuperül végiggondolt elképzelés, az biztos :) Akárhogy is számolom, naponta majdnem 500 km.

Mindezek ellenére bennem már kialakult egy ideális kép a nyaralásról: Megyünk a semmi közepén, megállunk egy – egy helyi lepukkant kocsmában, vagy egy kis étteremben reggelizni, útszéli motelokban alszunk, és mindezt úgy, hogy nem számít, mire költünk, mert elég sokat dolgoztunk a nyáron ezért az utazásért. Arról nem is beszélve, hogy terveink szerint még hamarabb is visszaérünk, és akkor lesz még elég időnk elmenni New Yorkba is.

Talán nem is kell mondanom, hogy a terv nem valósult meg. A kocsivásárlás rajtunk kívül álló okok miatt meghiúsult – erről majd később mesélek -, és így ott ültünk a tervezett indulás előtt két nappal egy padon, a falat bámulva, és letörve. Elképzelni se tudtuk mi legyen, mit fogunk csinálni. Annyira el voltunk keseredve, hogy leginkább haza akartunk jönni Magyarországra. Szerencsére ezek a gondolatok nem tartottak sokáig, és úgy döntöttünk a tervezgetések helyett belevágunk a lecsóba, s elindulunk a keleti partra. Már csak az volt a kérdés, hogyan.
Alapvetően két dologban gondolkoztunk, az egyik az autóbérlés, a másik a repülés. Csakhogy Amerikában mindenki mindent interneten vesz, ehhez pedig helyi(!) bankkártya (leginkább hitelkártya) kell. Nekünk nem volt sajnos ekkor még, de azért tettünk 1- 2 próbát: elég hamar rájöttünk, esélytelen a dolog (Szerencsére manapság ez már nem okoz problémát senkinek, de mivel mi jó pár éve jártunk erre és akkor még nem volt ilyen elterjedt az internetes vásárlás).

Ebből a cikkből kiderül, mire érdemes figyelni internetes vásárlás során!

Autóvásárlási tapasztalatok

Sok helyről hallottam hasonló történeteket, de nekünk sajnos nem sikerült megbízható autót venni. Ez leginkább a munkatársaink trehányságának köszönhető, mert én naivan azt hittem, hogy ha megbeszélünk valamit és megegyezünk abban, hogy ők segítenek, akkor az úgy is lesz. Hát, nagy tévedés: elég sokszor megtapasztaltuk az amerikai felszínességet, és hogy sokszor a fele se igaz annak, amit mondanak. Ennek ellenére jó móka lehet venni egy régi Chevi-t, aztán pár hét utazás után eladni egy használtautó-kereskedésben…

"Pick up" életérzés

Elindulás, nyugat helyett keletre

Szeptember 4-én felkeltünk Ohio állam egy elhagyatott poros kis városában, Sanduskyban, mindenféle terv nélkül, pedig másnap indulni kellett.
És ekkor találtunk egy megoldást, ami minden problémánkat megoldja, ez pedig a vonat volt. Le tudunk menni egészen Washingtonig. Onnan meg már csak lesz valahogy! Ja, és ami a legjobb, hogy lehet telefonon jegyet foglalni és a vonaton fizetni.
Felhívtam a számot, és egy automatával meg is beszéltem a problémánkat, és lefoglaltam a jegyeket. Ami necces volt, hogy erről semmi papírunk nem volt, s a vasútállomás elhelyezkedéséről is csak legendákat lehetett hallani. Mindenesetre kicsit megnyugodtunk, összepakoltunk, és felkészültünk a másnapi indulásra. Maga a vonatjegy nem volt drága (80$/fő), de hogy ez egy marhaszállító vagon lesz-e vagy más, erről senki se tudott semmit se mondani. Aznap este még megkértem egyik haveromat, hogy legyen már olyan kedves, s vegyen nekünk neten egy Baltimore – Las Vegas jegyet, s ezzel együtt már elég jól körvonalazódott a túránk: pár nap keleti parti pihenés után több mint két hétig nyugati parti autóbérlés, és megyünk, amerre kedvünk tartja.

Vonatozás Ohio államból

Vonatozás Amerikában

Este taxiba pattantunk (4$/fő), és nagy várakozással kimentünk a vasútállomásra. A város nem volt egy metropolisz, de ennél azért többre számítottunk. A poros út végén egy szépen karbantartott épület állt, de sehol egy ember. Körbejártunk, kijött egy srác, olyan kalauz-forma. Szóba elegyedtünk vele, abban bízva, megerősít bennünket, hogy jó helyen vagyunk. Pont az ellenkezője történt: megmutatta a menetrendjét, és abban tényleg csak 1-2 marhaszállító vonat szerepelt, valamikor hajnali három óra körül. Talán nem említettem, de a tervezett érkezés éjfél körül volt, a szállásunkról már rég kijelentkeztünk: nyakunkba fogtuk az összes cuccot, és éreztük, visszaút nincsen. A kalauz – aki mint kiderült biztonsági őr volt – kinyitott nekünk valami váróterem félét, mi pedig betelepedtünk.
Ekkor megjelent egy másik srác, magával hozva a reményt, mert ő is a vonatra jött. Bár nála volt nyomtatott jegy is, mi már megnyugodtunk. Közben megérkezett még 2-3 ember, így az időt is sikerült gyorsan elütnünk.
Mint kiderült a menetrend nem igazán ismert dolog itt Amerikában, akár félnapot is késhetnek a vonatok.
Hogy pontosan mikor érkezett meg a vonat nem tudom, de biztosan volt már hajnali 3 óra. Fáradtak voltunk, de a látvány és az utazás kárpótolt minket. Maga a vonat kétszintes volt, s nagyon modern. Mikor megállt, kinyílt egy ajtó, s csak jeggyel lehetett felszállni. Egy elegáns, fehér kesztyűt viselő londiner elvette a táskáinkat, és a helyünkre kísért. Egy kis átszervezés után sikeresen egymás mellé ültünk Ildivel, kifizettük a jegyet a kalauznak, és belevágtunk a másnap reggelig tartó utazásba.
Túlzás nélkül mondhatom: életem eddigi legkényelmesebb utazása volt. Úgy éreztem magamat, mint egy privát repülőn, vagy egy hatalmas Boeing-en, az első osztályon. Volt állítható lábtábla, dönthető szék, s a kényelem már – már képzeletbeli volt. Nem tudom ép ésszel felfogni, miért nem tudnak erről az amerikaiak, bár, ahogy néztem, tele volt az egész kocsi. Jóval olcsóbb, mint a repülés! Plusz, – ha belegondol az ember – egy szállást is meg lehet így spórolni.

Egynapos Washington és homokos tengerpart az Atlanti-óceánnál

Washington felfedezése

Nagyon pihentetően aludtunk. Ébredés után néztük a változó tájat, miközben egyre délebbre jutottunk.
Washingtonban az állomás eléggé a belvárosban található, és mivel itt nem akartunk elvesztegetni egy éjszakát, gyorsan lementünk megnézni a lényeget, vagyis a Fehér ház környékét. Én 2005-ben már voltam itt, és nem nagyon tetszett a város, ezért most is csak a lényeget mutattam meg a páromnak: White House, nagy medence, és a park, mely az egészet körbefogja.

Washington emlékmű

Mindkét alkalommal a turista részt néztük meg, s hát ez nem olyan izgalmas. Ezt elhagyva viszont megnyílik a város: klasszikus épületek, fantasztikus helyi éttermek és ételek, barátságos helyiek. Nekünk ezekhez nem volt szerencsénk, azonban azóta sok jót hallottam erről a városról, és mindenképpen vissza akarok majd menni.
A buszpályaudvarra metróval utaztunk, ami nekem nagyon bejött. A buszállomást már – sajnos – ismertem: a távolsági buszokon az ország legalja és néhány hátizsákos turista volt csak… A fekete bőrű busz sofőr úgy viselkedett, mintha a katonaságban lenne, és mi lennék az osztag. Amint felszálltunk a buszra, egyből jöttek a szabályok a hangszóróból: beszélgetni, hangosan zenét hallgatni, vagy telefonálni nem szabad… Persze, ha fent akarsz maradni.:) Ez volt az ő királysága, és mindenki betartotta a szabályokat. 41.5$/fő-ért lefuvaroztak minket Ocean City-be, ahol korábban több nyarat is töltöttem.

Este érkeztünk meg, a régi ismerősök kezembe nyomtak egy sört, s elmentünk a szállásunkra. Volt egy külön szobánk is, ami kicsit dohos volt, de azért mégiscsak a miénk. Korábban még nem akartunk náluk csövezni, de miután néhány hotelban megláttuk az árakat, eltántorodtunk. Olyan 80-100$-tól indultak a szobaárak, éjszakánként…

Tipikus apartman ház a keleti parton

2–3 napot töltöttünk itt. Strandoltunk, és újra felfedeztük a várost. Megkerestük ahol dolgoztam, hova jártunk sörözni, hol a kedvenc kajáldánk, stb.

Pickles Pub, a kedvenc pizzázónk

Nagyon kedves kis város, gyakorlatilag egy nagy négysávos út mentén fekszik, mely végigmegy a parton. Egyik oldalán a hotelok és a strand, másik oldalon kis apartmant-házak. És mindez kb. 10 km-en keresztül.

Fürdőzés a keleti parton, Ocean City-ben

Egyik nap átugrottunk a Marylandtől északra lévő államba, Delaware-be. Itt nincsenek adók a termékeken, így sokkal olcsóbb minden. Rehoboth Beach-en van egy Outlet Center – amit mi csak ruhabót-nak hívtunk – s bevásároltunk kicsit. Eddig se volt kevés cuccunk, de ezután még plusz két táskával fogunk utazni majd.
Esténként sörözgettünk, beszélgettünk, nosztalgiáztunk. Közben lefoglaltuk a Las Vegas-i szállást, meg a repjegyet vissza New York-ba (144$/fő), s másnap (szeptember 11-én) útnak indultunk. A dátum jelentőségét csak a Baltimore-i reptéren (BWI) fogtuk fel. Többszöri ellenőrzés, biztonsági vizsgálat, de az emberek jól tűrték. Mindenkiben élénken éltek a WTC-s események.

Amúgy Ocean City-nek van egy nagyon sajátos bája; a modern városrészek keverednek a 80-as, 90-es évek óta ott maradt szuvenír boltokkal és üzletekkel, és még egy igaz vidámpark is van itt, óriáskerékkel a tengerparton. Hát mi más kell!

Ocean City Ocean Gallery szuvenir shop
Ocean City, vidámpark a '80-as évekből

A sorozat további cikkei:

  1. Vonatozás Amerikában, városnézés Washingtonban, pihenés a keleti parton
  2. Las Vegas, Grand Canyon és a 66-os út
  3. USA nemzeti parkok, végtelen sivatagok és az 51-es körzet
  4. California, Highway 1 és Los Angeles

Légy Te az első hozzászóló:

Az e-mail címed nem fog sehol publikusan megjelenni.