utazgatok.hu

Alapvetően szeretem az indiai ételeket, így nagyon vártam, hogy kipróbálhassam az igazit, Indiában. Utólag azt mondom, sokkal másabbra számítottam, mivel rengeteg helyen – Magyarországon is – „európaiasítják” az ételeket, és ha megkóstolod az eredetit, akkor azt egészen másnak találod. Bangalore-ban azonban eléggé hasonló volt az ízvilág ahhoz, amiket eddig a nagyvilágban kóstoltam.

Töltsd kellemesen az időt a reptéren és hozd ki a legtöbbet a várakozásból!

Két és fél hét alatt, minden nap ettem curry-t, sőt, nem ritkán reggelire, ebédre és vacsorára is mind-mind indiai kaja volt

Utcai árusoktól gyümölcsön kívül nem vettünk semmit. Azt is csak “bontatlan” formában (pl. banán). Leginkább két helyen ettünk: vagy a hotelben, vagy az irodában. A hotelben meglepően jó volt az étel, és elég változatos is. Volt például svédasztalos megoldás – ahol minden este 5-6 különböző curry-t lehetett kipróbálni. Emellett pedig volt menü is ahol többek között steak-et is tudtunk rendelni. Egyik este kipróbáltuk a változatosság kedvéért, de rá kellett jönnünk, nem az a helyi gasztronómia csúcsa.

tipikus dél-indiai ebéd

Az igazi indiai konyha rengeteg fűszert használ, és ezek közül csomó olyat, ami kevésbé gyakori hazánkban. Gyömbér, kesudió, kurkuma, chili, koriander, kömény, fahéj, masala mind-mind olyan fűszerek, amik rendszeresen megjelennek a helyi ételekben.

Összeszedtem néhány elkészítési módszer indiai elnevezését, melyet remélhetőleg hasznosnak fogsz találni vacsora rendelés előtt:

• Murgh, vagy chicken – azt jelzi, hogy csirkéből van az étel. Igy például achari murgh azt jelenti, hogy az étel amit rendelni fogsz az csípős csirke, savanyú uborkával. Míg ha a methi murgh-t választod, akkor speckó indiai növény, a methi leveleivel fűszerezett csirkét fogsz kapni
• Sizzler – erről már korábban írtam, eléggé látványos egytálétel, ahol felhevítenek egy vaslapot, és az elkészült ételt ezen hozzák ki gőzfelhő és folyamatos sistergés közepette
• Mutter jelentése cukorborsó, így a Mutter chicken-ből elég egyértelmű kikövetkeztetni, hogy az borsós csirke
• Fish curry, például Nilgiri fish curry, vagy Mangalore fish curry – tipikus étel Karnátaka államban, főleg kurkumával és tamarindusz-fa gyümölcsével ízesítik
• Biriyani – rizses egytálétel, tipikusan Dél-Indiában található meg. A teljes nevét arról kapja, hogy milyen hússal, zöldséggel, vagy éppen tojással készítik. Igy lesz az étlapon például csirkés (chicken Biriyani), vagy tojásos Biriyani (egg Biriyani)

Egg Biryani egytálétel

• Daal / dahl – lencsefőzelék, nagyon kellemes és eléggé hasonlít a magyar főzelékekhez
• Egyik speciális változata a Dal pancharatna, mely lényegéban 5 fajta különböző dal keverékét jelenti

Milyen köretek vannak Indiában?

Köretként a rizs mellé – melynek önmagában is végtelen sok változata van – sokféle kenyérféleség közül lehet választani. Nekem a kedvencem messze a naan volt, amit mindenféle módon ízesítenek – volt, hogy csak ezt eszegettem desszertnek. Ehhez hasonlít a chapati, ami egy kicsit egyszerűbb formája az előzőnek, valamint a puri, mely egy olajban kisütött lepény, kicsit olyan, mint a tortilla chips. Emellett még a paratha-t próbáltam ki, mely leginkább palacsintára hasonlít.
Krumplit alig találni, sőt, igazából azt mondanám, krumplit csak az igazi turista-helyeken szolgálnak fel. Semennyire se része az alap indiai ételeknek, és én nagyon jól elvoltam 2,5 héten keresztül krumpli nélkül.

Van gasztró-különbség a régiók között?

Elég nagy eltérés van a régiók között is, attól függően, hogy északon (North Indian) vagy délen (South Indian food) van az ember. Délen én azt tapasztaltam, hogy nagyon rámentek a vegetáriánus életformára, valamint mindennek az alapja a rizs. A hagyományos indiai kenyeret – naan – általában külön kellett kérni, mert ez nem része az alap gasztronómiának.
Úgy tűnik, hogy a világban leginkább az északi típusú indiai ételek terjedtek el: naan kenyér, sokféle curry, és szamósza mely egy zöldségekkel és hússal töltött táskácska.

Legyünk vegetáriánusok Indiában?

Sok helyről hallottam, hogy Indiába menet nem esznek húst – leginkább a hús nem megfelelő kezelése, feldolgozása és tárolása miatt. Sok helyen láttam ilyet én is: a húsboltok semennyire se hasonlítanak a nálunk megszokottakhoz: általában nincsenek hűtőpultok, csak lógnak a húsdarabok, akár úgy, hogy egyébként 30+ fok van odakint. Ez elég rémísztő – hát, még akkor, amikor kiderül, hogy a hotelok éttermei is ezektől a hentesektől vásárolnak. Amit még megfigyeltem, hogy a legtöbb helyen a csirkét nem feldolgozva árulják, hanem élő csirkét vesznek az emberek, így a csirke ételek sokkal frissebbek is lehetnek, mint Magyarországon.

Összességében elég könnyű vegetáriánusként élni Indiában, mert amúgy is sokan élnek így a helyiek közül – külön vegetáriánus éttermek vannak, és amúgy is a legtöbb helyen mindig van 2-3 vegetáriánus opció is. ’VEG’ és ’NON-VEG’ feliratok jelzik, hogy hol tudunk húsmentesen enni, vagy éppen húsos ételeket fogyasztani.
Az egyik kedvenc ételem amúgy is húsmentes volt, ez pedig a paneer, ami lényegében egy házi sajt vagy túró féle. Amikor először kóstoltam, azt hittem csirkét eszem, csak kicsit más az állaga: egy idő után azért már meg tudtam különböztetni a paneer-t a csirkétől. Nagyon finom, egészséges és friss.

Paneer sajt; olyan mint a csirke

A legmeglepőbb talán az Egg Biriyani volt. Ez egy sima rizses egytálétel, mely mindösszesen rizsből, fűszerekből és egy egész tojásból áll. Eléggé meglepődtem, amikor ezt kaptam ebédre: először azt hittem, hogy csak egy tál rizst adtak, aztán ahogy ettem, egyszer csak előkerült egy egész főtt tojás a rizs alól:) – szerencsére csak 100 rúpia (~500 Ft) volt.

Ezen kívül még kipróbáltam grill zöldégeket, volt vajas karfiol és Tandoori fűszerezésű gyümölcs tál is…

Utcai étkezés, kifőzdék

Egész India egyszerűen tele van utcai árusokkal. A helyiek előszeretettel étkeznek ilyen helyeken, de mi nem mertünk megkóstolni semmit, főleg hogy ezeknél azért látni, hogyan készül az étel, vagy éppen hogyan tárolják az alapanyagokat. A hotelünk előtt is volt egy – hát nem is tudom minek hívjam, mert kifőzdének túlzás lenne. Leginkább egy fagyis standra hasonlított, ahol sütöttek-főztek egész nap, és tányérokon szolgálták fel a curry-t. Ezt a vendégek állva vagy a padkán ülve fogyasztották el, és volt szerencsém látni, ahogy pár méterrel arrébb elmosták a koszos edényeket. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az útszéli porral és homokkal kitörölte a tányérokat a kislány (aki kb. 12 (!) éves volt), majd elöblítette ezeket egy vödör vízben. Jó étvágyat.

Utcai banán árus – fix árakkal. Sok helyen ez a jellemző, és így nem kell alkudozni

Csak gyümölcsöt vettünk ezeken a helyeken, semmi mást. Az viszont eszméletlen finom volt. Akinek volt szerencsére banánt enni ázsiában az tudja, miről beszélek. Mind ízben, állagban messze veri a hazánkban kapható “takarmány” banánt. És ez csak egy gyümölcs a sok közül: a sor szinte végtelen és persze csomó olyan van amiről azt se tudtuk hogy miféle.

Utcai gyümölcsárusok – ilyenektől mertünk venni

Mit ettünk napközben?

Legtöbbször a hotelben ettünk, de azért túlzás lenne azt állítani, hogy a reggeli annyira laktató volt, hogy kibírtuk volna estig. Azonban Indiában nem olyan egyszerű éttermet, vagy épp akár csak egy sima pizzázót vagy gyros-ost találni. A legtöbb esetben nem is foglalkoztunk ilyesmivel. Még egy sima ABC-s vásárlás is nagy kihívás: pár naponta amikor láttunk egyet, betáraztunk csokiból és kekszből és ez volt az elemózsiánk.
Talán a plázák nyújtják az egyetlen igazi alternatívát. Ázsiában amúgy is “program” a plázázás, és a szokásos gyors éttermek mind-mind megtalálhatóak ott.
Párszor megpróbáltunk 1-1 konkrét étterembe eljutni, de még amiről azt gondoltuk közel van, az is 45-50 percnyi autózásra volt – így hát maradt a keksz evés és vacsora a hotelben.

Mit csinálj ha nem szereted az indiait, vagy kicsit besokaltál

Alapvetően szeretem az indiai ételeket, és szinte minden nap azt ettem, de azért éreztem az első hét után, hogy kezd kicsit sok lenni és milyen jól esne egy parizeres zsemle. Ez Indiában nyilván nincs, de szerencsére a hotelok éttermében elég sokféle lehetőség volt. Egyik este például életem legjobb thai csirkéjét ettem a hotelben, de volt aki nem szerette a csípőset és külön kért klubszendvicset sültkrumplival.

Egyre elterjedtebb a kézműves sör

Ha pedig valami igazán különlegesre vágysz, arra is van bőven lehetőség, de ezek azért már drágább helyek. Utolsó este elvittek minket a helyi munkatársak egy nyugati étterembe, ahol még lángost is lehetett kapni.

Egy másik szuper jó hely Bangalore-ban a District 6 (http://www.thedistrict6.com/) volt, mely lényegében egy sörfőző köré épült bár és étterem, ahol rántott húst adnak sültkrumplival. Mindezt a helyben csapolt sör tette teljessé – bár nagyon élveztem a sok-sok curry-t, azért ennek ellenére igazi felüdülés volt egy kis hazai étel:)

Alkohol Indiában

Bár volt néhány jó söröző, mint az előbb említett District 6, de összeségében a sörök tekintetében hatalmasat csalódtam. Szinte mindenhol csak Kingfisher-t adtak, és nagyon speciális helyre kellett menni ahhoz, hogy esetleg valami különlegességet kipróbálj. Eleve kevesen isznak az országban, így az alkohol meglehetősen drága, főleg a rövid italok.
Borokról mégkevesebbet tudok elmondani, mivel a bor felhozatal még ennél is siralmasabb volt.
Vittem magammal egy üveg Unicum-ot, amit leginkább gyomorerősítőként használtam. Emellett az egyik étteremben megkostóltam egy indiai whisky-t, mely nem volt rossz de meg se közelíti skóciai társait.

cover kép forrása: internet