utazgatok.hu

Rengeteg horror-történetet hallottam, hogy ha eszek az utcán, vagy nem mosok kezet, akkor mentő visz el, vagy hogy olyan durva hasmenésem lesz, hogy felnőtt pelenkában töltöm a hazautat a repülőn. Szerencsére semmi komoly dolog nem történt, de eléggé be is biztosítottam magamat. Tehát jöjjön pár jótanács Indiához!

Stresszmentes nyaralás? Okos tippjeinkkel megvalósíthatod!

• A táskám felét gyógyszerek, széntabletta, és különféle törlő,- és takarítókendők tették ki. Nem használtam szerencsére mindent, de azért mindig volt nálam hasmenés előtti,- utáni,- és gyomorerősítő gyógyszer, és folyamatosan immunerősítőt szedtem; szúnyogriasztóval védekeztem a malária ellen, és sok-sok vitamint szedtem már hetekkel az utazás előtt. Leginkább viszont attól az üveg Unicumtól nem lettem beteg, amit itthonról vittem, és amivel a kint létem alatt rendszeresen fertőtlenítettem a szervezetemet.
• Ruházat: azt vettem észre, szinte bármiben lehet az ember, főleg, ha abból indulok ki, ahogyan a helyiek öltözködnek. Minden férfi inget visel. Micsoda egy elegáns nemzet, ugye? Egyedül az a baj, hogy az az ing lehet, hogy már egy hete rajta van, valamint sok esetben a nadrág helyett egy rongyot, vagy törölközőt csavarnak magukra, és sok esetben egy szakadt papucs, vagy cipő egészíti ki az összképet. Ha egyáltalán felvesznek valamit, mert nem egy embert láttam mezítláb sétálgatni az autópálya szélén.
• Nők és férfiak közti különbség: A csajok is, akikkel együtt voltam, egészen vegyesen öltözködtek, de elmesélésük alapján semmilyen attrocitás nem érte őket. Sőt, a városokon kívül nem is nagyon vették emberszámításba őket. Egyszer egy étteremben nem is akarták észrevenni az egyik lányt. Integetett, kalimpált, de átnéztek rajta. Amint viszont egy férfi szólt a pincérnek, azonnal ott termett és rohant hogy felvegye a rendelést. A városokban azért jobb a helyzet, néhány helyi utánunk fordult, de nem tudom, hogy a csajokat nézte, vagy csak meglepődött a fehér ember látványán.
• Fényképezőgép kötelező. Aki szeret fotózni, annak India az igazi kánaán. Mindenki, de tényleg mindenki imádja a kamerát. Én nem szeretek emberek arcába fotózni, de India mindenkiből kihozza ezt. Az első napokban, épp, hogy csak ismerkedtem a várossal, sétálgatás közben láttam egy étterem konyháját. Befotóztam, s amint észrevette ezt egy alkalmazott, nekiállt integetni. Na, jól van, mondom magamnak, indul a veszekedés, meg a pénz-kunyizás, hogy miért fényképeztem le őket, stb. Ehelyett kiderült, azért szólt, hogy Ő (!) is rajta legyen a képen, nem csak a haverja. Talán ez a legnagyobb kihívás fényképészet szempontjából, vagyis, hogy ne pózoló embereket fotózzunk egész nap.
• Kártyafüggetlen okostelefon elég hasznos lehet. Sokan csinálják, hogy kintlétük alatt vesznek egy “pay as you go”, vagyis feltöltőkártyás telefont, mellyel a telefonálás mellett netezni is lehet. Ez sok helyen hasznos lehet, mert ingyenes Wi-Fi-t találni marha nehéz volt, még a városokban is.
• Nagyon meglepődtem, mennyire felkapott és elterjedt az Uber, mi gyakorlatilag csak ezt használtuk. Nem kellett alkudozni, vagy készpénzt használni, egész egyszerűen megadtuk hova akarunk menni, és fix árért elvittek minket. Persze, legalább ez elinduláshoz internet-kapcsolat kell.
• Miután leszálltunk a repülőtéren, a kezdeti sokkon eléggé segített, hogy volt reptéri transzferünk. Így nem kellett egyből alkudozással kezdeni, hanem lehet akklimatizálódni a taxi ablakából. Amúgy én nem éreztem azt a hatalmas sokkot, amikor leszálltunk. Sőt, pozitívan csalódtam, mert teljesen kultúrált volt minden: éttermek, kávézók, bank-automata: egészen olyan, mint egy kevésbé fejlett európai reptéren. Sőt, a reptéren kívül is csak a szokásos tömeg jött szembe.
• A csapvíz sehol sem fogyasztható, így érdemes mindig betárazni pár üveg ásványvizet. Az egyik srác viszont egy víztisztítóval érkezett, ami lényegében mindenféle vizet megszűr – és ő a csapvizet itta, nagyobb gond nélkül. Pár ezer forintért lehet venni ilyet.
• Persze nem csak az ivóvíz okozhat problémát. Kerüld a jeget az italokban, mert általában nem megbízható forrásból származnak. Fogat mosni is csak üveges ásványvízzel szabad.
• Kerüld a friss, nem teljesen sült – főtt ételeket mert valószínű, hogy sima folyóvízben volt megmosva pl. saláta.
• Még zuhanyzás közben is figyelni kell a vízre, sőt, az a leghatásosabb, ha ki se nyitod a szádat fürdés közben.
• Az ivás mellett az evés a másik kulcsfontosságú dolog, és itt is hasonlóan szigorúak a szabályok. Indiában sajnos nem lehet európai gyomorral utcai árusoknál enni, sőt, leginkább az javasolt, hogy kizárólag a nyugatiak számára fent tartott éttermekben egyen az ember. Ez leginkább a hotelok aljában található, amitől én eléggé viszolyogtam az elején, mer nem azért jöttem Indiába, hogy külföldiekre specializálódott hotelekben egyek. Pedig de! A két és fél hetes kint tartózkodásom alatt, talán ha 3-4 alkalommal nem a hotelban ettem, de ekkor is vagy a hétvégi szállásadónk adta a kaját, vagy egy másik hotelbe mentünk, vagy pedig egy még Magyarországon is drágának számító étteremben kötöttünk ki. Viszonyítás képpen: a hotelben 800-1000 rúpia (Kb. 3500-4000 Ft) körül volt egy vacsora, míg az utcán 10-20 rúpiáért esznek a helyiek.
• Rengeteg helyen csak helyi bankkártyát, és helyi referenciát (név, cím, telefonszám) fogadnak el a foglalásokhoz. Ha van rá mód, mindenképp helyi ismeretségen keresztül foglalj dolgokat – sokkal könnyebben fog menni minden, sőt igazából csomó mindent enélkül nem is lehet elintézni.

Összességében nagyon pozitív élményekkel hagytam el Indiát. A vidéket egyszerűen imádtam, és bármikor vissza is térnék, de az biztos hogy a nagyvárosokat messze el fogom kerülni a legközelebbi utazásom során.