Amikor gyerekkel utazni szívás

Tudom, hogy a kisgyerekekkel való utazást kellene promóznom, és hogy mennyire szuper a kicsikkel utazni, de a nyaralás néha szenvedés is lehet. Hiszen nem minden utazás tökéletes, nincsen tele élményekkel és Insta-fotókkal, hiába tűnik úgy az internetes blogokat olvasgatva…

Ismerkedés a környékkel vonatozás közben

Miért nehéz gyerekkel utazni?

Kisgyerekkel a nyaralás gyakran nem nyaralás. Utazás közben sokszor nem úgy viselkednek, mint ahogy kellene. Zárt épületekben, éttermekben futkosnak, kiabálnak úgy, ahogy a játszótereken kellene (ott persze kussban vannak). Előfordult velünk olyan is, hogy az 1 éves kisfiam végig sikongatta a múzeumi látogatásunkat, mert visszhangzott az épület, és ez nagyon tetszett neki. Persze mindenki minket nézett.

Úton a reptérre

Az ember ott ül az ici-pici apartmanban, és próbálja csitítgatni a gyerekeit, akik faltól-falig futkosnak, ugrálnak az ágyon és még kevésbé fogadnak szót, mint otthon. Amikor végre kijut az ember a szabadba, akkor a legrövidebb utat is fél órás pakolás előzi meg, mire felesleges játékokkal és csereruhákkal megpakolva végre elindulunk. Akarva akaratlanul szembe jön egy fiatalokból álló, kiabáló, bulizó csoport, vagy egy andalgó pár, akik láthatóan jól érzik magukat, én pedig próbálom elhessegetni az irigykedő gondolatokat. Közben rákiáltok a fiamra, hogy ne vegye fel a kutyasz@rt az utcáról. Néha az egész utazás a rendszabályozásról szól, mert a gyerekek a nyaralás alatt teljesen kifordulnak magukból.

Nincs mindig nevetés, és szórakozás…

Hagyjam abba az egészet?

Abba lehetne hagyni az utazgatást, de nem fogom: nem ilyen fából faragtak. Fel akarom fedezni a világot, és remélem a gyerekeim is. Ők még egészen máshogy látnak mindent. Igazi vidám kis lurkók, futkosnak, rohangálnak, viccelődnek. Huncutok. Még nem járnak iskolába se, így jobban érdekli őket egy markoló, mint egy több száz éves templom, vagy egy vízesés.

Felvonózás a gyerekekkel mindig jó program

Ennek ellenére imádom a srácokat, és nem szeretném, ha megváltoznának, és kisangyal módjára viselkednének mindenhol. Viszont szeretném őket befolyásolni abban, ahogyan a világot látják, és ahogyan reagálnak a körülöttük lévő dolgokra.

Az utazást nem feladni, hanem megváltoztatni kell kicsit, és figyelembe venni a gyerekek igényeit is. Elég jó úton haladunk. Remélem, igazi világpolgárokká válnak majd.

Fent a csúcson

Mit gondoltam erről mielőtt gyerekem lett, és milyen a valóság

Mielőtt a gyerekeim megszülettek volna, azt gondoltam, hogy a későbbi nyaralásaink nem fognak gyökeresen megváltozni. Kicsit több cuccot kell majd vinni, pár doboz játékot meg pelenkát, de kb. ennyi. Nem tűnt túl nagy dolognak az egész.

Tengerparti sétálgatás, babakocsival

Ezzel szemben az az igazság, hogy nem számítottam arra, hogy a pakolás ennyire durva lesz. Mindig, mindenre gondolni kell, és el kell pakolni a fél lakást egy egyszerű tengerparti babakocsi-tologatáshoz is: pelenka, naptej, játékok, innivaló, ennivaló. Számomra a kaja kérdés a legmeglepőbb. A gyerek egyik másodpercről a másikra olyan éhes tud lenni, mint egy oroszlán, és kb. olyan hangosan is tud üvölteni, ha nincs mit ennie. Akkor egész egyszerűen világvége van, mely leginkább az én idegeimet szaggatja szét. Nincs idő keresni egy éttermet, rendelni, és megvárni, amíg kiszolgálnak. Ezekre a helyzetekre azonnal reagálni kell.

Csaláldi nyaralás Korfun

Egyszer például – amikor még csak egy gyerekünk volt – Máltára mentünk nyaralni. Lefoglaltunk két egymás melletti ülést a repülőn, és arra számítottunk, hogy 2 felnőtt és egy kisgyerek mellé nem ültetnek le senkit, mert így is eléggé kevés a hely (mivel nem volt még két éves a kisfiam, ezért a feleségem ölében utazott, így a három székből csak kettőt foglaltunk el). Már becsukták az ajtókat, amikor a stewardess mellénk rakott egy kb. 120 kilós manuszt. “Rosszabb nem is lehetne, indul a szenvedés” – gondoltam magamban.

Repülés 2 kisgyerekkel nem könnyű, de megoldható

Aztán ezt is sikerült überelni. De még mennyire! A kiskrapek annyira megijedt a bácsitól, hogy azonnal telerakta a pelust…
Hogy mindenkinek tiszta legyen: amikor a légitársaság azt mondja, hogy van ’pelenkázó helyiség’, akkor az igazából azt jelenti, hogy van ott egy polc, egy amúgy is szűkre szabott helyiségben. Körülbelül olyan az egész helyzet, mintha disznót akarnék vágni egy telefonfülkében. Azonban ’ez’ a telefonfülke fele akkora, és 5 másodpercenként valaki be akar jönni, nem is beszélve arról, hogy pont ilyenkor van turbulencia, és úgy ráz a repülő, mintha egy hullámvasúton ülne az ember.

Amíg együtt a család, mindenki boldog

Hogyan tovább?

A gyerekeink picik, de majd megnőnek. És akkor minden könnyebb lesz. Talán. Azonban addig is, ahelyett, hogy otthon ülünk folytatjuk a világ felfedezését. Hogyan lehet ezt jól csinálni? Erről írok a cikk-sorozat következő részeiben…

A sorozat további cikkei:

  1. Amikor gyerekkel utazni szívás
  2. Mi változott, mióta gyerekkel utazunk
  3. Gyerekkel utazás 1 éves korig – mikor, hogyan és hova
  4. Gyerekkel utazás 1-4 éves korig – mikor, hogyan és hova

Légy Te az első hozzászóló:

Az e-mail címed nem fog sehol publikusan megjelenni.