Transzszibériai vasút 2. rész, érkezés Kínába

4. nap

Este még kockapókeroztam kicsit Martival meg Jacobbal, de aztán fél 11-kor lefeküdtem, hogy átálljak a helyi időre. Reggel a kalauz ébresztett hétkor, kérte az útleveleket, de öt perc után vissza is adta. A Bajkál-tónál járunk, ez az eddigi legszebb táj. A víz szép tiszta, sok helyen át se lehet látni a túlpartra, olyan nagy.

11.00, Ulan-Ude Pass: Fejlett állomás, vettünk pár sört, kiflit, és ettünk fagyit 15 rubelért. Nagyon finom volt! Jól esett, mert már nagyon meleg volt. Úgy néz ki, Kínában is ilyen lesz. A kalauz becsukatta velünk az ablakokat, s bekapcsolta a légkondit. Kellemes idő lett.

15.55, Chilok: Semmi, tök unalom. Vettünk pár lángost. Talán most van a mélypont az utazás alatt.

20.21, Tschita 2: Itt volt egy megálló, amit a menetrend nem tüntetett fel. Eddig a két svéd csajjal töltöttük az estét, jó fejek, s jó idegen kultúrával ismerkedni. A büfékocsi bezárt, szóval a folyosón ittunk, de a kaller beküldött minket. Nem szeretik a hangoskodást, szóval jó, hogy nem hoztuk a hangfalakat. Az állomáson kicserélődött a fél vagon, csomó orosz szállt fel. Lassan este tíz van, szóval alvás, mert a helyi idő már hajnali három.

5. nap
5.33, Borsja: Felkeltem, hogy boltba menjek. Semmi sem volt, csalódás. Visszaalszom. Megint ki kellett tölteni valami papírokat, nem ehhez szoktam Európában. Ja, és persze a papíron megint minden csak oroszul volt.

08.45, Orosz határ: A vonat egy városba érkezett, felújított vasútállomásra. Kb. egy órát a vonaton töltöttünk, amíg a határőr néni mindenki útlevelét átnézte. Furcsa módon feszültség lepte el a vonatot. Az összes kínai az ágyán ült, s izgult. Mikor hozzánk értek, a nő útitársunkat elvitte, majd a mi útlevelünket is hosszasan vizslatta. Elvették, és nem mondtak semmit. Szerencsére a finn barátunk megint segített, s megnyugodtunk, hogy visszakapjuk. Leszállították az egész vonatot, mert átcserélik a kerekeket (attól tartva, hogy lerohanják Oroszországot, megváltoztatták a nyomtávot).

Orosz Kinai határ

Orosz Kinai határ

Szóval előreláthatóan 4-5 órát kell eltölteni itt ebben a városban. Ennek függvényében nyakunkba vettük a várost, s belenéztünk az igazi orosz világba. Hát nem ajánlom senkinek!

Orosz határváros

Orosz határváros

Van egy főút, ami le van betonozva, amúgy poros utak, melyekben 20-30 centi mély kátyúk vannak. Tehenek mászkálnak az úton, s összesen két bolt van. Elindultunk körülnézni, de nem mentünk túl messzire, mert elég bizarr a város. Mindenhol szemét, a fiatalok mászkálnak összes-vissza. Az autók viszont állatok, kínai meg japán sportkocsik döngetnek, dübörög a zene, sokszor valami gyenge népzene. Az utakat amúgy normális autóval szerintem nem lehet használni. Rengeteg helyen láttunk félig megépített házakat, amikben nem laknak emberek. Nagyon keményen néztek ki.

Orosz Kinai határváros

Orosz Kinai határváros

Elmentünk a boltba, vettünk pár sört, meg vodkát, meg kenyeret, aztán kis séta után beültünk a váróterembe, amely 1-2 éve lett újjáépítve. Amúgy valahogy az összes állomás fel volt újítva az út folyamán, de attól 50 méterre megint poros földút, szemét és mocsok.

4 óra alatt ki is cserélték az összes kereket, s nagy örömmel szálltunk vissza a vonatra. 12.45-kor történt mindez, s mivel hamar odaértünk, átállítottam az órám 16.45-re (GMT+7). Szóval azt hittük, hogy végre elindulunk, de persze nem. Jött a kaller, hogy pakoljunk le mindent, jön a vámvizsgálat. Egy orosz vámos jött, meglepetésemre beszélt angolul, s kedélyesen elbeszélgettünk. Az átvizsgálás után, mely elég felületes volt, szóval bármit hozhattunk volna, azt mondta: „Good luck!”

18.00-kor visszakaptuk az útlevelünket, s jött még egy hirtelen vámvizsgálat. Egy katona zseblámpával bevilágított az ágyak alá, benézett mindenhova. Nem talált semmit, leszállt, s ezután a kínaiak hangja újra megjött, s még a szobatársunkat is visszakaptuk. Úgy tűnik, a félelem eltűnt.

19.05-kor végre elindultunk. Nem telt el azonban újabb 10 perc, megint megálltunk, de szerencsére ez már Kínában volt. Hiper-szuper modern, mindenhol katonák, egymástól bizonyos távolságra, fotózni nem lehet. Tiszta utcák, szép emberek és házak. A vonat megállása után jött a kínai határ ellenőrzés is. Bejött két fiatal határőr-tanonc, elkérték a Sibi útlevelét, s fotózgattak párat, valószínű valami propagandaanyagba került. Ezután újra összeszedték az összes útlevelet, s jött a rossz hír: újabb 4 óra várakozás. Leszálltunk, fotóztunk, elmentünk pénzt váltani, aztán ettünk végre igazi kínai kaját. Hát egy kalap sz… volt, de legalább valami új. A kajáldában összesen 4 asztal volt, s hét alkalmazott. Két és fél óra múlva visszamentünk a vonathoz, s ekkor végérvényesen visszakaptuk az útleveleket.

Kinában vagyunk már

Kinában vagyunk már

3 óra várakozás után összesen egy pipát kaptunk a vízumunkra, ceruzával. Mókás.

Na, aztán volt még 1-2 óránk, hát nekiálltunk inni a határ közepén, s be is rúgtunk. Vicces volt, ott a katonák tőlünk 20 méterre, mi meg ott sörözünk meg vodkázunk. A vonaton is folytatódott a buli, s gyakorlatilag az egész vagon pörgött. Ez volt az utolsó előtte este, s nagyon jól éreztük magunkat.

6. nap
Reggel nehezen ment a felkelés, fájt a fejem. Nem emlékszem az éjszaka végére, csak képek maradtak. Kínában vonatozunk, amely hasonlít Oroszországhoz. Az állomás itt is szépen fel van építve, de tőle messzebb már csak szegény emberek szenvednek a földjeiken. A határon összeszedtek minden idegen nyelvű újságot, mert nem lehet bevinni az országba. A kommunizmus működik. Amúgy a tegnapi buli eredményes volt, mert a kínai szobatársunk megadta a címét meg a telefonszámát, hátha szükségünk lesz rá. Iszonyatosan meleg van.

12.50, Charbin: A város hatalmas, szép és rendezett. Eddig sokkal jobban tetszik, mint az orosz világ, de ez nem nehéz, mert azt eléggé utáltam. Kedvesek az emberek, s vettünk egy csomó kaját 20 jenért (sör, üdítő, virsli, tojás). A csákó leszállt a szobánkból, s az utolsó estére csak hárman maradtunk.
Kipróbáltunk még pár kaját, melyek olcsók voltak és ízletesek. Kevés helyen álltunk meg, s leszállni se volt kedvünk a megállóknál. Néhány órával később leszállt a másik lakótársunk is, s nagyjából az egész kocsi kiürült.

Az utolsó éjszakánk előtt nem volt kedvünk aludni. Az egész hét gyorsan elment, olyan volt, mint egy tábor. Nagyon jól éreztük magunkat, s kipihenten vághatunk neki Kínának. Vagyis vághattunk volna, ha nem álltunk volna neki inni a Sibivel, mert még maradt egy fél üveg vodka meg 1-2 sör. Ez egészen fél kettőig tartott, s méltó lezárása volt az utazásnak. Már ezért megérte eljönni, pedig csak most jön a java!

Az emberek eszméletlenek. Három féle népet láttunk, oroszt, kínait, meg valami keverék mongol-félét.
A kínaiak egyszerűek: van egy farmerjuk, vagy szövetgatyájuk, felvesznek hozzá egy inget vagy egy pólót, s ehhez a kötelező viselet: szandál, vagy néha tornacsuka. Látszik rajtuk, hogy nincs pénzük, egész úton alig ettek, vásárolni nem vettek semmit, s ugyanabban a ruhában voltak.

A mongolok olyanok, mintha pofán verték volna őket egy palacsintasütővel. A ruhájuk, mint az oroszoké. Leginkább az összeset kiröhögtük, mert iszonyatosak.

Rizsföldek Kinában

Rizsföldek Kinában

Az orosz nőkön általában szandál van vagy papucs, amiknek 10-15 centis sarka van. Eleve hihetetlen csicsások, színesek és undorítóak. Ehhez felvesznek egy hozzá nem illő zoknit, vagy harisnyát. Ezt kiegészítik egy remek kis felsővel, aminek megint legalább 10 színe van, s néha tigrismintás is, vagy éppen csíkos és kockás egyszerre. A ruházat legjobb része a nadrág, vagy miniszoknya, ami alig takar valamit, s mindegyik csajnak szép hosszú lába van. Az összhatás ocsmány, ízléstelen.

A férfiaknál alap a bőr szandál, vagy cipő, hegesztő zoknival. Ehhez gyakran melegítőgatya. Felülre selyeming. Egyszóval iszonyat, s az összes így néz ki.

Összegyűjtöttem pár jó tanácsot, ami elengedhetetlen az utazáshoz. Mi többé-kevésbé szerencsével átvészeltük ezeket a problémákat:

T1: Alkohol kell! Sört lehet venni mindenhol, de 2-3 liter rövidet illik betárazni fejenként, mert este nincs mit csinálni.
T2: Kártya, kocka… stb. játékok, melyekkel el lehet ütni az időt, meg lehet ismerkedni az emberekkel. Hoztunk mi is könyvet, mp3-lejátszót, de ezek csak a magányt segítik elő.
T3: Párosával érdemes nekivágni, de a legjobb a kettő. Nem vagy egyedül, tudsz kire támaszkodni, saját nyelveden beszélni vele, de mégis mobil az ember, és két fő könnyen beszáll bármilyen játékba. Ajánlatos éppen ezért már az első napon spannolni, mert már a második-harmadik napra kialakult az a 4-5 embert, akivel az egész utat töltöttük. Vagyis: csak azokkal voltunk, akiket az első nap megismertünk.
T4: Rubel kell, főleg kiscímletű. Nekünk bőven elég volt, amit váltottunk.
T5: Zöldséget ajánlatos hozni, meg kenyeret, bár ezeket lehet mindenhol kapni.
T6: Alapvető orosz nyelvtudás, de legalább a kaják és számok ismerete, mivel senki sem beszél angolul.
T7: Moszkvára és a kínai országokra pontos útvonal kell, mert nehéz eligazodni a jelek között, és a segítőkészség nulla.
T8: Ne menj messze a vonattól, mert otthagynak! Éppen ezért a menetrend sem árt.
T9: Hazádról apróságok, pénz, könnyű vele ismerkedni, barátkozni.
T10: Előfizetéses telefonnal gyere, mert Sibi küldött 5 sms-t, s a telefonja felmondta a szolgálatot: leette az egész kártyáját. Amúgy érdekes módon mindenhol van térerő.

A sorozat további cikkei:

  1. Előkészületek, repülőjegy, vonatjegy és vízumok beszerzése
  2. Érkezés Moszkvába, városnézés
  3. Transzszibériai vasút 1. rész
  4. Transzszibériai vasút 2. rész, érkezés Kínába
  5. Peking, a Tiltott város
  6. Peking, Kínai nagyfal, Nyári palota
  7. Peking városnézés, gasztronómia
  8. Hong Kong
  9. Taiwan, Taipei 1. rész
  10. Taiwan, Taipei 2. rész
  11. Élet Los Angelesben 1. rész
  12. Élet Los Angelesben 2. rész
  13. San Francisco és a Highway 1
  14. Írország, Dublin 1. rész
  15. Írország, Dublin 2. rész

Hozzászólások:

  • agika 2009. április 15.

    Bátor vagyok én is, de nem mernék elindulni 144 órás vonatútra. Az azért durva lehetett. Ám a sok érdekesség, különlegesség miatt megérte!

  • csöcsike 2010. március 11.

    Hát öcsém, van vér a pucátokban,na!
    A párom full vonatb…i, de zuhany nélkül még Ő se vállalná be! Hát, skacok, le a kalappal!

  • simon 2010. április 14.

    én 2008-ban olyan vonattal mentem vegig, ami normál árú volt, de volt rajta zuhanyzo, ami korrekt voltés 500 forint/alkalom. Mi 13-an vágtunk neki, az olimpiara mentünk, úgy is vicces volt… A külföldiekkel tényleg jó volt spanolni!

  • Robi 2010. július 13.

    Na ez már valami. Én tuti meghalnék…Pestig is kész kínlódás az út. xD

    A kerékcserés dolgon akadtam.:O

  • Krisz 2010. november 30.

    Nagy álmom menni nekem is, a kedvem nem vettétek el, sőt!!!

  • daróczi tibor 2011. április 07.

    Könyvet kellene írni erről az utazásról!!!

  • Judit 2013. november 03.

    Nem is tudom!? Évek óta erre az útra készülök,m de nem találtam eddigvállalkozószellemű partnert. Köszi a leírást! Szerintem is könyvnek kellene ebből születnie.

  • Imre 2017. április 16.

    Kedves Judit !
    Tudom két év hosszú idő, de én mostanába kacérkodom a gondolattal h elmennék. Esetleg összebeszélhetnénk. Nem tudom, mit szólsz hozzá?

Szólj hozzá Te is!

Az e-mail címed nem fog sehol publikusan megjelenni.