Peking, a Tiltott város

Reggel 4.30 – kor ébresztettek minket, hogy pakolás van, mert lassan odaérünk. Ez elég kellemetlenül érintett, mivel csupán három órát aludtunk. Már a vonaton feltűnt, hogy valahogy nem lehet messzire látni. A leszállás után ki is derült, hogy ennek az oka: a szmog. Undorító, és elviselhetetlen. Megértem azokat az embereket, akik maszkot hordanak.

Peking, biciklik, szmog, Sibi

Peking, biciklik, szmog, Sibi

A másik érdekes dolog a foglalkoztatás és a rendőrség. Minden 30 méteren áll egy rendőr, vigyázban, kiöltözve, s kb. 14 évesen.

A metrót kerestük meg egyből, ami nagyon szép és rendezett volt. Jó pár ember állandóan takarít, ennek ellenére rengeteg a szemét. Szóval a metróban két ember árulja a jegyeket, kettő pedig tőlük három méterre ellenőrzi. A jegy 3 jen (75 Ft), s korlátlan utazást biztosít, amíg el nem hagyod a metrót. Maga a szerelvény elég egyszerű, s lassan megy. Minden kisebb, mint otthon, s sokszor én voltam a legmagasabb.

Leszállás után kezdődtek a problémák. Volt 4 – 5 leírásunk a motelről, hogy merre kell menni, de egyiken se igazodtunk ki. Sibi megint rájuk és a térképre hagyatkozott, s bementünk az igazi Pekingbe. Sikátorok, kis házikók, az emberek az utcán mossák a fogukat, ott fürdenek, szerintem pár éve még vécére is oda jártak. Most már minden sarkon van köz-wc, amit a helyiek is használnak. Innen visszaverekedtünk a főútra, s nekiálltunk kérdezősködni. Így egy óra alatt sikerült is megtalálni a helyet.

Beszéltek angolul, s mondták, hogy a mi foglalásunk egy másik épületbe szól, de semmi baj, itt van két bicikli, tekerjünk át. Szóval az első pekingi napunkon felpattantunk a nép közlekedési eszközére. Mókás volt és élvezetes, a szabályokat senki sem tartja be, s összes-vissza megy.

Mi is a forgalommal szemben toltuk. Egy kis sikátorban meg is találtuk a „Templeside Guest House”-t. Kedves emberek, A/C, Internet – ajánlom mindenkinek. Csak egy probléma volt, hogy a szobánk még nem volt készen. Nem volt választásunk, zuhanyzás nélkül – már egy hete – nekiálltunk várost nézni.

Szallasunk Pekingben

Szallasunk Pekingben

Kezdésképpen a Tiananmen teret választottuk, s megnéztük a Tiltott várost.

A tiltott város Pekingben

A tiltott város Pekingben

Embertömeg, rendőrök, Mao-kultusz. A belépő 60 jen volt, de elég hamar ráuntunk. Volt vagy 10 ugyanolyan tér, minden sarkon még egy kis sikátor, valamilyen kiállítás. Jól meg is szívattak minket. Odajött egy csaj hozzánk, hogy egyetemista, és ott van a sarkon a kiállítása, nézzük meg. Odamentünk, s beterelt minket valami sz… kis szobába, ahol csomó gagyi festményt akartak eladni nekünk. Az alkudozás jól ment, az ár harmadáért árulta a végén már, de mi így se vettünk semmit. Rengetegen megnéztek bennünket, néha rendesen meg is bámultak. Nem is csoda: büdösek, borotválatlanok, koszosak voltunk, ráadásul európaiak. Nagyon tetszett nekik a Sibi cipője, állandóan azt nézték.

A tiltott város egyik tere

A tiltott város egyik tere

A szmog és meleg kombináció elviselhetetlenné vált, ezért vettünk vizet s 20 méterrel odébb egy nő szinte ráugrott a Sibi palackjára, hogy az övét vegye meg helyette. Az utcai árusok pofátlanok és fogdosnak. Mindenhol Mao-s órát árulnak, hozzánk is odajött egy nő. Először 200 jenért akarta adni, mondtam neki poénból, hogy 20-ért megveszem. Folyamatosan jött mellettünk, aztán közben valami titkos rendőrök elől is menekült, de később visszajött. A végén már 15-ért adta -volna-, de így se vettük meg. :)

Elindultunk a Temple of Heaven felé, s nem akartunk metrózni, ezért gyalog indultunk el. Ekkor reggel 11 óra volt. 8-10 sávos utak vannak, a zöld lámpa semmit sem ér, mivel max. a feléig lehet eljutni. Ennek ellenére megpróbáltunk átmenni, s majdnem elütöttek minket. Az emberek folyamatosan mennek át az úton, s mindig megállnak a csíkokon. Az autók mellettük max. lelassítanak, de nem állnak meg. Mi azt hittük, s úgy kellett visszaugrani, mert a busz nem állt meg. A kresz itt nem számít, az autóknak van elsőbbsége.
Folytatva utunkat, láttunk pár érdekes dolgot. Fél óra gyaloglás után a térképre pillantva vettük észre, hogy az út talán egyötödét tettük meg. Ezután kicsit rákapcsoltunk, vettünk egy vizet, s lassan oda is értünk. Útközben egy csomó kis riksa akart minket felvenni, de mi ellenálltunk az invitálásnak.

Az aluljárókban vörös zászlót osztogattak, s az egyik majdnem beledobta a Sibi italába. Miután odaértünk kiderült, hogy ide is kell belépő. Mi csak a parkba mentünk be, ez 15 jen volt fejenként. Első dolgunk volt lefeküdni a fűbe, az árnyékba. Legalább fél órát töltöttünk ott, mivel a levegő annyira rossz volt, hogy teljesen kifáradtunk. 13.30-14.00 között letudtuk a maradék részt, volt itt rózsa-kert, templom, miegymás.
Mivel erőnk nem volt, körbekérdezősködtünk a buszokról, s meg is találtuk a megfelelő 120-ast. 1 jen (25 Ft) volt a jegy. Itt is két ember dolgozott a buszon, meg néha 1-2 megállóban plusz alkalmazottak tartották a táblát, jelezve, hogy melyik busz fog ott megállni.

Egy óra alatt vissza is értünk a szállásra, s végre beköltözhettünk!

Ilyen jól még nem esett a fürdés! A szállás is jó volt (596 jen három éjszakára két főnek). Végre összeszedhettük magunkat!

Öt előtt elrohantunk a Bank of China-ba. Bementünk, s semmi sem volt kiírva angolul. Amúgy a városban majdnem minden angolul is ki van írva, meg sokan beszélik is a nyelvet. Szerencsére az egyik alkalmazott beszélt angolul, s segített számot húzni, majd leültünk várni. Ki kellett tölteni vagy 10 papírt, legalább fél óráig tartott, amíg sikerült átváltani a 200 USD-t.

Peking belvárosa

Peking belvárosa

Kipróbáltunk pár helyi kaját, majd megbeszéltünk a lányokkal egy találkát, hogy véglegesítsük a Kínai Nagyfal-as túrát. Sokan ajánlottak különböző túrákat, de a legjobb, ha 4 ember bérel egy taxit, aki elvisz azokra a helyekre, ahova valaki akarja, s jóval olcsóbb és gyorsabb, mint a szervezett túra.

A metrójegyért sorban állva ismertük meg a kínai nép jellegzetes szokását: a tolakodást. Mindenhol, mindenkor legázolják az embert.

Este elmentünk a Silk Márket-be. Ez a piacok netovábbja. 5 emeleten keresztül kis bódékban árulják a ruhát, ajándéktárgyakat, elektronikai cikkeket s mindent, amit el lehet képzelni.

Az elején csak nézegettünk, aztán belevetettük magunkat. Vettünk két sapkát, darabját 150-ért kínálták, végül is 22-ért kaptuk meg mindkettőt.

Kedvesek voltak az emberek, jó érzés volt ott lenni. Minden bóvli, a hamis telefonon, ruhákon keresztül a hamis golfütőkig, minden. Volt Rubik-kocka, sikerült kiraknom, s örvendezve újságoltam, hogy én Magyarországról származom. Utána még mászkáltunk kicsit, s csomóan leszólítottak minket, csak a beszélgetés végett. Nagyon pozitív hely volt számomra, szívesen visszamennék, feltöltődik tőle az ember, csak sok a gyökér nyugati turista.

Hazajövetel után ettünk kicsit, s ittunk egy sört, nehogy már olyan nap legyen, amikor nem iszunk! :)

A sorozat további cikkei:

  1. Előkészületek, repülőjegy, vonatjegy és vízumok beszerzése
  2. Érkezés Moszkvába, városnézés
  3. Transzszibériai vasút 1. rész
  4. Transzszibériai vasút 2. rész, érkezés Kínába
  5. Peking, a Tiltott város
  6. Peking, Kínai nagyfal, Nyári palota
  7. Peking városnézés, gasztronómia
  8. Hong Kong
  9. Taiwan, Taipei 1. rész
  10. Taiwan, Taipei 2. rész
  11. Élet Los Angelesben 1. rész
  12. Élet Los Angelesben 2. rész
  13. Sivatag és Las Vegas
  14. Carson City és Sacramento, californiai bortúra
  15. San Francisco és a Highway 1
  16. Írország, Dublin 1. rész
  17. Írország, Dublin 2. rész

Légy Te az első hozzászóló:

Az e-mail címed nem fog sehol publikusan megjelenni.