Nyaralással egybekötött angol tanulás a Maltalingua-nál

Magamnak is nehéz volt bevallani, de sosem volt jó a kapcsolatom az angol nyelvvel. Az élet persze mindig olyan szituációkba sodort, amikor meg kellett szólalnom, és meg kellett oldanom egy-egy helyzetet. Ilyenkor hogy éreztem magam? Szörnyen. Mert hát tanultam én angolul, de nem éreztem úgy, hogy jó tanáraim lettek volna. Ahelyett hogy meghozták a kedvem, inkább elvették azt. Ezek után pedig kinek lett volna kedve tanulni… :( Persze tudom! Nem csak a tanárokon múlik, de nekem akkor is fontos, hogy szórakoztató legyen és figyelemfelkeltő. De sajnos nem így volt.

Amikor olyan helyzetbe kerültem, hogy meg kellett szólalnom, egyszerűen leblokkoltam. Megértettem mindent, és tudtam volna rá válaszolni, de nem mertem. Féltem attól, hogy rosszul mondok valamit.

Jajjj, mit fognak gondolni?!?!

Ez elég nagy tanulópénz volt, de elindított egy olyan úton, hogy el határozzam, meg akarok tanulni angolul, és igenis meg fogom csinálni!

Jött egy lehetőség a Maltalingua-tól

Egyszer csak szembe találtam magam egy lehetőséggel, hogy elutazhatok Máltára és angolt tanulhatok a Maltalingua-nál. Először megijedtem. Egyedül utazni, teljesen magamra leszek utalva?!
Ezelőtt még sosem repültem egyedül, ettől is tartottam, meg hát a nyelv miatt is.

Aztán gondolkodtam:
Mi történhet a legrosszabb esetben? Semmi! Mégiscsak felnőtt vagyok, tudok beszélni, ha valamit nem találok, akkor megkérdezem.
Mi történhet a legjobb esetben? Szuperjót nyaralok, angolul is tanulok, és átélem életem első önálló utazását.

Máltán még sosem jártam, és így egyszerre nyelvet tanulhatok és fedezhetek fel egy számomra teljesen új országot.
Így hát eldöntöttem: belevágok!

Indulás és érkezés Máltára

Ahogy egyre közeledett a repülés időpontja, annál izgatottabb lettem. Féltem is, de vártam is. Mi fog rám ott várni? Vajon tetszeni fog a suli, az új környezet? Hogyan fogok kijönni diák társaimmal.

A nyelviskola leszervezett mindent, megnyugtattak, mert azt mondták, hogy már a repülőtéren fognak rám várni, és egy sofőr fog elvinni a szállásra. Mikor leszálltam, a suli nevével ellátott névtáblával várt rám egy hölgy. Elmondta a tudnivalókat, jött a sofőr, és már indultunk is a szállásra. Über cuki volt, sokat beszélgettünk, kíváncsi volt arra is, hogy honnan jöttem.

Megérkeztünk a szállásra. Egy gyönyörű hatalmas apartman fogadott. Meg is lepődtem, hogy milyen tágas. A szobám pedig tökéletes volt. Légkondícionált volt a lakás is, még szerencse, amilyen meleg volt kint, nem is lehetett volna máshogy kibírni.

Maltalingua apartman hatalmas nappalija

Az apartman elhelyezkedése tökéletes volt, körülbelül 5 perc alatt oda lehetett érni a suliba. Szóval, aki nem szeret korán kelni, és szereti az utolsó pillanatra hagyni az ébredést, akkor nagy szerencséje lehet ezzel a lakással. Három szobás apartmanban voltunk, hárman. Egy dél-koreai-, és egy német lánnyal laktam együtt. Egyébként a koreai lány a munkáját adta fel, és utazott el máltára 6 hónapra, hogy angolul tanuljon.
Mi választhattuk meg, hogy milyen szállást szeretnénk. Volt lehetőség apartmanban, szállodákban, illetve helyi családoknál lakni.

A hétvégén szabad program volt. Ki is használtam hát a szabadidőt. Elindultam felfedezni a várost, és környékét. Egyedül. Annyira meglepő volt számomra az új helyzet.. Nem ismertem akkor még ott senkit, és mégis elindultam. Kipróbáltam a tömegközlekedést, nagyon kell kapaszkodni a buszokon, mert van hogy elég vadul vezetnek. De megéri az élményt, és gyorsabban is el lehet jutni A-ból B-be, mint gyalog. Bár ha azt nézzük, gyalog többet mentem, mert tényleg elég kicsi Málta, és így jobban fel lehet fedezni a környéket.

Első nap az iskola padban

Eljött a hétfő. Első nap az iskolában. Lakótársaimmal nagyon jól összebarátkoztam, így együtt mentünk. Először bemutatkozott a vezető, beszéltek a suliról, aztán megírtuk a tesztet. Ezáltal derült ki, hogy milyen csoportban is fogunk tanulni. Meglepő volt számomra az, hogy a tanulók összetétele nagyrészt tőlem idősebb emberekből állt. Azt gondoltam, hogy tele lesz fiatalokkal. De ez is azt mutatja, hogy nyelvet tanulni bármikor lehet, bármelyik életkorban, csak akarni kell! Ezt nagyon pozitív volt látni.

Egy hetes intenzív kurzust választottam. Reggel 9-től délután 3-ig tartottak minden nap az órák. Akinek persze ez sok lenne, az választhat ennél kevesebb órákat is, tanulhat normál kurzuson is. Akik engem tanítottak, mind barátságosak, és jól képzett tanárok voltak.

kivetítő rajta a felirat: "Learn English Faster"

A suli nagyon jól felszerelt termekkel rendelkezik, mindegyikben van légkondi, ami nélkül nem is lehetne kibírni. A legfelső szinten van a büfé, és nagyon szép terasz rész, egy nagy medencével. Ha úgy tartja a kedvünk, órák után akár még fürödhetünk is ott. A recepción bármikor a rendelkezésünkre álltak, nagyon segítőkészek. Az óra felosztások nekem személy szerint nagyon bejöttek. Másfél óráig tartott egy óra, ami szerintem pont az a határ, amikor még tud figyelni az ember. Közben egy fél órás, és egy órás ebédszünet volt. A suliban lévő kávézó és ebédlő ilyenkor pont kapóra jött.

Már az első nap végén azt éreztem, hogy nagyon jó döntés volt el jönnöm. Pozitív csalódás volt számomra, nem tartottam attól, hogy interakcióba kell kerülnöm valakivel. Márpedig, mindenkivel csak angolul lehetett kommunikálni. :)

Az órák nagyon aktívan, és játékosan teltek. Hol kettesével, hol pedig kis csoportokban, vagy az egész csoport együtt oldott meg egy-egy feladatot. Minden nap az intenzitásról szólt. Beszéljünk, beszéljünk, beszéljünk. Még ha valaki nem is tudott egy szót vagy kifejezést, akkor azt a tanár elmagyarázta, körülírta. Még házi feladatot is kaptunk minden napra.

Az iskola minden napra nyújtott valami közösségépítő programot az adott hétre, mást és mást. Órák után ott lehetett még maradni külön órán, akár magán tanárnál gyakorolni, vagy lehetett a kiejtésünkön is csiszolni. Azon a héten még el lehetett menni közösen például bowlingozni, a St. Peter’s Pool-hoz, hajókiránduláson részt venni, vagy akár Gozo szigetére ellátogatni. Ezek a közös programok pedig azért voltak, hogy még jobban összekovácsolják a tanulókat.

egy híres sziklás tengerpart Máltán

St. Peter’s Pool

Büszkén mondhatom, hogy a legjobbak között voltam a csoportban, és annyira jó érzés volt, például amikor a tanár is megdicsért. Bárcsak ilyen lett volna gimnáziumban is, vagy előtte az angol tanulás! Mennyivel könnyebb lett volna megszeretnem, és megértenem. Önbizalommal telve jöttem haza!
Megérte!

Pénteken, az utolsó iskolában töltött napon írtunk egy utolsó tesztet. Kicsivel több, mint egy óra alatt megírtuk, aztán izgatottan vártunk az eredményre. Ez pedig megmutatta, hogy mennyire tudtuk elsajátítani az adott hét tananyagát.
Minden héten ezen a napon volt a tanfolyamzáró bizonyítványosztás. Ez a dokumentum mutatja, hogy elvégeztük az általunk választott kurzust. Büszke voltam magamra. :)

Csoportkép a csoporttársaimmal

Indulás haza

Elérkezett az utolsó reggel Máltán. Szomorú voltam, hogy el kell jönnöm, és hogy ilyen hamar eltelt ez az egy hét.
Utólag belegondolva, biztos nagyon megbántam volna, ha nem élek ezzel a lehetőséggel. Beleláthattam egy olyan világba, ami nekem még új volt. Nyelvet tanulhattam egy új országban, új emberekkel ismerkedhettem meg. Új kultúrát fedezhettem fel ezalatt az idő alatt.

Kinga, a cikk írója a tengerparton selfie-zik

Aki a cikket olvasva kedvet kap a foglaláshoz, az MaltalinguáhozUtazgatok.hu kóddal 10% kedvezményt kap!

További információ a maltalingua.hu weboldalon, vagy facebook.com/Maltalingua oldalon.

Hozzászólások:

  • Mancus szólt hozzá:

    Nagyon szuper a cikk, erot adtal, hogy en is elinduljak egy hasonlo utra!

Szólj hozzá Te is!

Az e-mail címed nem fog sehol publikusan megjelenni.