utazgatok.hu

Igazán hálátlan feladat luxusnyaralás élményekről mesélni, mert valljuk be nem sok embert érdekel, hogy milyen jókat ettem, ittam, hogy az egész mennyire pihentető volt, és hogy milyen szépre barnulva jöttem haza. Rosszakat meg megint nehéz írni, mert az meg kb. olyan, mintha arról panaszkodnék, hogy a kabrió azért rossz, mert éget a nap, a Don Perignon pezsgő pedig azért, mert sokat kell tőle büfizni.

Aki olvasott már tőlem cikkeket, az jogosan kérdezheti, hogy hogy kerültem én egyáltalán egy ilyen helyre, miközben más cikkekben pont a helyi, autentikus dolgokról írok, egy luxus resort pedig mindenről szól, de pont nem az ilyen dolgokról.

Az utazás nem saját ötlet volt, hanem egy meghívásnak tettem eleget. Skót jóbarátomék döntöttek úgy, hogy esküvőjüket Dominikán tartják, ahova a násznépet úgy hívták meg, hogy a nászajándék az, ha elmegyünk és velük ünneplünk.

A hely, amit választottak egy 5 csillagos luxus resort, a MAJESTIC ELEGANCE PUNTA CANA volt, ahol horror árak voltak, de tudatosan, teljesen az utolsó pillanatig kivárva, hatalmas szerencsével sikerült az egész utazást az eredetileg tervezett költségek feléből megoldanom: a resortban 3 ájszaka áráért kaptam ötöt, a repülőjegyet pedig pár nappal az utazás napja előtt vettem meg last-minute áron.
Hogy hol és hogy találtam olcsó jegyet Punta Cana-ra, arról itt olvashatsz.

Az élet egy ilyen karibi luxus resortban elég “egyszerű”. Minden adott, hogy még csak eszedbe se jusson kimenni várostnézni és hasonló dolgokat csinálni. Nem! Az ember azért megy egy ilyen luxus resortba, hogy ne csináljon semmit, hogy pihenjen, napozzon és hogy az egyetlen dolog, amin gondolkodnia kelljen, hogy a resort melyik éttermébe foglaljon helyet az esti vacsorához.
Mielőtt odaértem ismerve magamat nehezen tudtam elképzelni, hogy mit fogok én ott csinálni 5 napig, mert ez a semmittevős pihenést eddig nem nagyon sikerült sehol élveznem. Még egy nap se szokott eltelni, de nekem már kell valami, ami az aktív pihenést jelenti.

Aztán, ahogy megérkeztem, az 5 nap úgy eltelt, mint a sicc. A napunk nem telt másból, mint abból, hogy ettünk, ittünk és a medence partján iszogattunk, amit meglepő módon igazán élveztem én is.

A resort

Gondolom mondanom se kell, hogy a resort gyönyörű volt. A szobában jakuzzi, a házak között medencék, a parton napozó kabinok… egy tökéletes hely a pihenésre és kikapcsolódásra.

A szállodában annak ellenére, hogy a több ezer szoba mind tele volt, nem éreztük azt, hogy tömeg lett volna. A hosszú homokos tengerparton vagy a rengeteg belső medence partján mindig lehetett szabad helyeket találni.

All inclusive = open bar

Ami nekünk fiataloknak az igazán vonzó volt, az természetesen az “ingyen” pia. Open-bar a szálloda minden részén, ahol a nap 24 órájában ingyen ihattunk. Sör, bor, cocktailok, rövid talok, mind széles választékban és kiváló minőségben. Na jó, kivéve a bort, de a Karib-tenger partján ne is akarjon senki borozni.

Persze azért ahogy teltek a napok úgy csökkent a mi szomjunk is és úgy tudtam egyre nehezebben választani olyat, amit még kívántam.

Hasonló volt a kajákkal is, ahol vagy all-you-can-eat büfék voltak, vagy tematikus éttermek (olasz, japán, stb…), ahova igaz előre asztalt kellett foglalni, de ugyan úgy minden ingyen volt és bármit rendelhettél. Szóval volt választék, de valahogy nem estem tőlük hanyatt, és sajnos nem sikerült egyszer sem olyat enni, amire azt mondtam, hogy “Ez igen!”
Az én kedvencem a svédasztalos reggeli volt. Na, ott aztán volt minden! Zabáltam is két pofára a frissen pucolt mangót és papayát.
Sőt, azt is be kell vallanom, hogy jó magyarként az első napokban még le is mentem kétszer reggelizni. Először 7 óra körül, amikor felébredtem a jetlag miatt, majd miután pihentem egy kicsit a szobámban az első kör után, visszamentem mégegyszer zárás előtt.

A helyiek

Külön említést érdemel még a személyzet, akik nyilván egytől-egyig latinok voltak, akiket én a vidámságuk és életszeretetük miatt amúgy is nagyon szeretek, és akikben ott sem csalódtak. Segítőkészek voltak és kedvesek, de, ami még fontosabb, hogy viccesek és jópofák és mindig nyitottak voltak valami hülyéskedésre. A legjobb fej csaposokat az első nap után már név szerint ismertük.

Amiért még imádom őket, hogy mennyire lazán kezelik a dolgokat és feltalálják magukat minden szituációban. Egyik este az egyik bárnál egy nagyobb tömeg verődött össze és a dolgozók látták, hogy a társaság igényelne egy kis zenét. Szoltak hát az egyik biztonsági őrnek, hogy jöjjön már és legyen ő a DJ. José jött, rádugta telefonját az erősítőre, majd Youtube-ról elkezdett zenélgetni.

Összességben

Minden szép volt, jó volt, de a nagy kérdés az, hogy valaha elmennék-e megint egy ilyen all-inclusive resortba?
Attól függ. Magamtól valószínű nem, mert még egy pihenős, romantikus nyaralást is el tudnék jobban képzelni. Egy bulis nagy csapattal viszont igen.

Viszont arra is rájöttem, hogy kár ilyenért a világ másik felére utazni, mert ilyen all-inclusive hoteleket simán lehet a Földközi-tenger környékén is találni, ami nyilván közelebb van, olcsóbb, stb…

Az all-inclusive dolog pedig szépen hangzik – elsőre – aztán pár nap után már úgysem fogsz annyit enni és inni, hogy az 7-10-14 napig megérje.

A borítókép forrása: Majestic Elegance Punta Cana