Ezért utazz mielőbb Grúziába – interjú egy túravezetővel

Groteszk változatosság és posztszovjet mennyország, a vadkelet kapuja, Európa és Ázsia kultúrájának keveréke. Ez Grúzia, egy sokak által kevésbé ismert ország. Akiknek viszont már volt szerencséjük odalátogatni, azok ódákat zengenek róla.

De vajon mi fogja meg ennyire az odautazókat, és mit veszít az, aki már az odautazás gondolatát is elhessegeti magától?
Hogy megismerjük közelebbről ezt a sokak számára ismeretlen országot Borbély Bencét, a WanderWell alapítóját faggatom, aki 11x (!) járt már Grúziában és nem túlzás ha azt mondom, hogy beleszeretett az ottani világba.

Egy pöpec grúz Mercedes

Kép forrása: Nika Tabatadze

András: Kezdjük a közbiztonsággal, változott-e valami az elmúlt 5-10-15 évben?

Bence: Grúzia az egyik legbiztonságosabb ország, ahol jártam! Egy párizsi, vagy londoni utazás is több kockázattal jár, mint egy grúz kalandtúra. A kilencvenes években és a kétezres évek elején, közepén még Grúzia egy konfliktusokkal teli övezet volt, ahol a maffia uralkodott, és megszokottak voltak az összecsapások a grúzok és abházok, oszétok között. Az elmúlt évtizedben viszont nagy hangsúlyt fektettek a közbiztonság javítására. Mindezt teszik főleg azért, mert a turizmus abszolút húzóágazat.

András: Általánosságban az emberhez kevés információ jut el Grúziával kapcsolatban. Őszintén bevallom én sem tudok róla túl sokat. Mit gondolsz mi ennek az oka?

Bence: Meglepődök, hisz a Lonely Planettől kezdve rengeteg utazási médium kiemelt desztinációként kezeli Grúziát. Tapasztalataim szerint 2016-2018 körül még valóban sokak fejében a kaukázusi háborúk és a terror jutott eszébe Grúziáról, de az elmúlt két évben nagyot javult Magyarországon is a megítélése.

András: Mi az a három szó, ami egyből eszedbe jut, ha Grúziára gondolsz?

Bence:

  • olcsó
  • sokszínű
  • érintetlen

András: Menjünk fordított sorrendben, mit értesz az alatt, hogy érintetlen?

Bence: Napokig túrázhatsz úgy, hogy nem találkozol emberrel. Még a populáris túraútvonalakon is napi 20-30 ember lézengett az elmúlt években, ami most már kezd természetesen nőni, de még most sem hasonlítható az Alpokhoz, vagy a Magas-Tátrához.

egy kietlen zöld táj, messzi távolban egy havas csúccsal

Kép forrása: Iman Gozal

egy erőd egy domboldalon, mögötte hatalmas hegység

Kép forrása: Iman Gozal

Csupa zöld fensík a hegyek között

Kép forrása: Denys Zhylin

Grúziának vannak olyan régiói, amik teljesen el vannak vágva a külvilágtól. Ott még nagy szám, ha turistát látnak. A hegyvidékeken elszórva látsz több száz éves erődöket, amikhez nem nyúlt hozzá senki. Én a Kaukázusban sokkal közelebb érzem magamhoz a természetet, mint bárhol máshol. Egyfajta belső béke tölt el, amikor ott vagyok, és ez részben annak köszönhető, hogy ideig-óráig kiszakadhatok a civilizációból.

András: Mire érted a sokszínűséget? Az emberek? A táj?

Bence: Grúzia az elmúlt évezredekben folyamatosan nagyhatalmak közötti ütközőzóna volt. Ennek köszönhetően egy helyen keveredik az iráni, török, arab, orosz, görög, latin kultúra. Bizarrul változatossá téve a grúz konyhát és az építészetet egyaránt. Egy átlagos grúz étterem étlapját ha végigesszük, az olyan mintha másik 4-5 országot is felkerestünk volna egyúttal. Ez nem csak a gasztronómiában, de a hétköznapokban, az emberek mentalitásán és szokásain is érezhető.

Színes szönyegek egymás után Grúziában

Kép forrása: Konstantin Pudan

Ezen felül pedig kiemelném, hogy bár Grúzia egy kis ország, a tájai, eltérő mikroklímák, és a bizonyos régiókban élő egymástól drasztikusan külöböző népcsoportok egy elképesztően izgalmas egyveleget alkotnak. Grúziában 10 nap alatt látsz sivatagos vidéket, hófödte hegyeket, zord fenyveseket, virágzó réteket, és szubtrópusi vidékeket is.

András: Ha már itt tartunk, milyenek a helyi emberek?

Bence: Kell hozzájuk egyfajta gondolkodásmód, és fontos, hogy ne az idegent lássák benned. Segít, ha grúzul köszönsz, tisztelettudó vagy, és úgy általánosságban érted őket. Rendkívül büszkék, és sok dolog, ami nekünk nem jelent semmit, az számukra sértő lehet.

A grúz vendégszeretetet jól szimbolizálja Kartlis Deda szobra Tbilisziben. Ő egy a város fölé magasodó, 20m magas, alumíniumból készült női alak, aki egyik kezében egy tálat, másikban kardot tart. Ez azt jelképezi, hogy a grúzok szívesen látják a vándorokat, vendégeket, de csak addig, amíg békés szándékkal érkeznek, és nem félnek felvenni a harcot azokkal, akik országukat fenyegetik.

Az átlag utazónak a grúzok sok esetben mogorvának, ellenszenvesnek tűnnek, de a felszínen túljutva elragadóak tudnak lenni.

András: Kinek ajánlod Grúziát? Gondolom nem a buli kedvelőknek.

Bence: Meg fogsz lepődni, de akár nekik is. A grúzok elég nagy bulikat tudnak csapni. Hallottál már a techno forradalomról?
https://444.hu/2018/07/30/tbilisziben-a-tanc-politikai-akcio-lett-aztan-rakuldtek-a-nacikat-a-technotuntetokre

Aki szereti az elektronikus zenét, annak bátran ajánlom Tbiliszit. Kelet Berlinjének is nevezik ilyen körökben.

Annak ajánlom leginkább Grúziát, aki szeret túrázni, érdekli a történelem, és szereti a hasát. Na persze, ha allergiás vagy a tejre, és nem szereted a koriandert, akkor inkább nézz más úti cél felé.

András: Érdekes, mert a post-szovjet országokról pont nem ez az elképzelésem, hogy jókat lehet enni.

Bence: Mivel Grúziában egy helyen keveredtek nagyon különböző kultúrák, napi szinten találkozol iráni, török, örmény, vagy akár ukrán ételekkel. A grúz konyha a személyes kedvencem. Változatos, tele van sajttal, a húsételeik ízesek és fűszeresek, a grúz borok pedig világhírűek. A zöldségek és gyümölcsök egyből a kertből kerülnek az asztalra, így frissek és zamatosak. Grúziában az étkezésnek kultúrája van. Társasági eseménynek számít, ahol az asztalnál ülők közösen rendelnek, az ételt középre helyezik, és onnan csipegetnek. Az étkezés nem egy szükséges valami, amivel tápanyagokat visznek be a szervezetbe, hanem a társasági élet csúcspontja.

Van is egy legenda ezzel kapcsolatban. Amikor Isten a népeknek kiosztotta a földeket, a grúzok elkéstek, mert éppen ettek. Mire odaértek Istenhez, addigra Ő kiosztotta az összes vidéket más népeknek. Isten megkérdezte, hogy miért nem jöttek korábban, mire a grúzok azt felelték, hogy az Ő tiszteletére ettek, ittak, és azt nem szabad félvállról venni, megadták a módját! Istennek annyira tetszett ez a válasz, hogy a saját magának fenntartott, mind közül a legszebb országot adta végül a grúzoknak. Ez Sakartvelo.

András: De miért is fontos, hogy most? Látsz változást az országban? Nő a turizmus?

Bence: 2010-ben még csak 2 millió turista kereste fel Grúziát, 2018-ban már több mint 8 millió! A turisták összetételében is hatalmas változás állt be az elmúlt években. Korábban hátizsákos kelet-európai és orosz turisták járták a hegyeket a Kaukázusban, most már tele van amerikai, nyugat-európai, koreai, kínai utazóval. Ami önmagában ugye nem probléma, de ennek köszönhetően az árak exponenciálisan emelkednek bizonyos területeken, és pár település már most elvesztette autentikus hangulatát. Ahol korábban legelő volt, ott most hotel áll. Ahol korábban a kocsisok kártyáztak jókedélyűen, ott most hiéna taxisok állnak lesben turistára várva.

Egy grúz falu a hegyek között

Kép forrása: Tomáš Malík

András: Itt el is érkeztünk az utolsó fontos jellemzőhöz, hogy olcsó. Mennyire olcsó?

Bence: Ár-érték arányban verhetetlen. Tbilisziben 2.000 forintból olyat eszel, ami Budapesten minimum ötezer, de inkább több lenne. Sört még étteremben is kapsz 200 forintnyi Lariért. A szolgáltatások árai viszont drasztikusan emelkednek. Amióta én Grúziába járok a benzin ára kb. megduplázódott. Ráadásul, ha látják, hogy bizonytalan vagy, le is húznak sok helyen.

Véleményem szerint jelenleg a legjobb ár-értékű desztináció Magyarországról kiindulva.

Borító kép: Nikita Dobrynin

Légy Te az első hozzászóló:

Az e-mail címed nem fog sehol publikusan megjelenni.