utazgatok.hu

Több mint 12 év telt el azóta, hogy első alkalommal elindultam a nagyvilágba. Azóta teltek az évek, de az utazási kedvem nem hogy csökkent, inkább egyre nőtt, miközben a barátaim, ismerőseim és munkatársaim rendre azt kérdezték, hogy: “Na, má’ megint hova mész?“.
Közben fejükben – kimondva vagy kimondatlanul – a “…de miből?” kérdés is megfogalmazódott.

Amikor azt hallom, hogy “miből“, akkor én valahogy automatikusan nem is a pénzre gondolok, mert szerintem az utazáshoz nem is az kell. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem kell hozzá, de mára olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a pénz már nem akkora akadály. Legalábbis nem úgy, mint azt nagyon sok ember képzeli.

De akkor mi kell az utazáshoz?

Mielőtt belemegyünk a részletekbe, fontos tisztázni, hogy utazásról beszélünk és nem nyaralásról.

Az utazáshoz elsősorban bátorság kell. Hogy el merj indulni! Hogy merj kilépni abból a bizonyos komfortzónából. Amíg ez nincs meg, amíg nem vagy elkötelezett és elszánt, addig nincs miről beszélni.

Tudom, sablonosan hangzik, de “Az élet ott kezdődik, ahol a komfortzónád véget ér“. Ez nagyon is igaz, de sajnos a legtöbb ember már itt el is bukik.

Aztán a következő az idő. Hogy tudj és akarj áldozni belőle! Ha megvan a bátorság és az igény az utazásra, akkor az idő még mindig gátló tényező lehet.
Hányszor hallottam már, hogy
“Bárcsak el tudnék szakadni a munkahelyemről!“, vagy
“Még befejezem ezt a projektet, aztán elmegyek végre szabadságra.“,
“Ez az időszak most pont nem jó, de jövőre majd végre elmegyünk valahova“,
és így tovább…

És ez a bizonyíték arra, hogy az utazás nem a pénzen múlik. Mert amíg az első két gátló tényezőn nem lépsz túl, addig nincs is miről beszélni.
Viszont abban a pillanatban, ahogy van igényed és van időd, a pénz már csak alkalmazkodás kérdése. Hogy mennyire leszel rugalmas, bevállalós és mennyire tudod azt a bizonyos igényszintedet alább adni. Lehet stoppolni, couchsurfing-elni, olcsó repjegyet, olcsó helyi kifőzdéket találni… Innen ez már mind hozzáállás kérdése. Ha eljutsz erre a pontra és minden vágyad az utazás, akkor a pénz már nem lesz gátló tényező, hidd el.

De hogy konkrétumok is legyenek, itt van pár tipp.

Indulj el bátran!

Ha igényed sincs az utazásra, akkor nincs miről beszélni. Ha viszont az megvan, és csak pár bátorító szó kell…

• A globalizációnak köszönhetően a világ alapvetően mindenhol ugyanúgy működik. Mindenhol vannak taxik, mindenhol vannak hostelek/hotelek, sőt, az emberek is csak emberek, csak máshol élnek és más nyelvet beszélnek, de ettől még nem kell tőlük félni.
• Olyan még nem volt, hogy nem volt sehogy. Ha a legrosszabb szenáriót veszed, akkor is fog jönni egy megmentő, egy angyal, aki kisegít majd a bajból. Ilyenkor, ha másra nem, gondolj arra, hogy milyen jó kis sztori lesz belőle, amit majd büszkén mesélhetsz az itthoni irigykedő barátoknak.
• Készülj fel az adott országból, vagy régióból amennyire csak tudsz!
• Köss biztosítást!
• És ennyi. Csomagolj, és indulj neki! És ha mégis itthon felejted a fogkefédet, vagy a telefontöltődet, akkor majd ott veszel egy másikat.

Találj rá időt!

Kétségtelen, hogy a három tényező közül az idő a legkényesebb. Értem, hogy mindenkinek fontos munkája van, halaszhatatlan projektjei, értetlenkedő főnöke, de ezen is lehet segíteni.

• Használd ki a szabadságokat maximálisan! Nekem például nincs olyan, hogy szabadnapon otthon pihenek, vagy bankba megyek. Ha szabadság, akkor utazok valahova. Sőt, van, hogy a reptérre egyenesen munkából megyek, vagy visszafelé a reptérről egyenesen az irodába.
• Számolj a hosszú hétvégékkel! Minden évem azzal kezdődik, hogy megnézem hány hosszú hétvégénk lesz, amivel egyből számolok is.
  Egy hosszú hétvége már magában bőven elég egy európai városlátogatásra, nem beszélve arról, ha éves szabadságodat a köré csoportosítod.
• Ha a munkahelyed rossz néven veszi a hosszú szabadságokat, akkor próbálj előre tervezni velük! Ülj le a főnököddel és mondd el, hogy neked szükséged van erre. Ha előre terveztek, akkor a cég is könnyebben tud alkalmazkodni. Ha totál nem nyitottak az ilyen kezdeményezésre, akkor ideje elgondolkodni, hogy válts valami másra. Nem azért élsz, hogy dolgozz, hanem fordítva.
  Merj kérdezni! Sajnos nagyon sok munkavállaló abba a hibába esik, hogy már kérdés nélkül elkönyveli magában a választ, miszerint “Engem úgysem fognak elengedni“.
  Egyszer én is úgy mentem be a főnökömhöz, hogy felmondok, mert ugyanebbe a hibába estem, mire a főnököm maga ajánlotta fel a fizetés nélküli szabadságot.

Spórolj az utazásra!

Hogy min és hogyan lehet spórolni, abba most nem fogok külön részletesen belemenni. Helyette csak egy, már szinte sablonosnak tűnő mondatot szeretnék idézni, miszerint “Élményeket gyűjts, ne tárgyakat!“.

Remélem sikerült ezzel a cikkel eloszlatnom azt a kételyt, miszerint az utazás gyakran pénz kérdése.

Ha tetszett, nyomj egy like-ot és oszd meg barátaiddal!