utazgatok.hu

Kaliforniai álom

Reggel végiggondoltuk a hátralévő 3 – 4 napunkat, amíg nálunk az autó. Ha ugyanígy haladunk tovább, sose érünk vissza Vegas-ba, ezért megterveztük, hogy mikor és hova akarunk eljutni. A végére azért hagytunk egy fél napot, biztos, ami biztos.

Célba vettük az óceánt, s 1 – 2 órán belül meg is érkeztünk. A hegyek közül bukkant elő, de valami fura köd takarta az egész tájat, így kicsit csalódás volt. Azonban az 1-es úton haladva Los Angeles felé a táj kitisztult, s végre megláthattuk Kalifornia igazi szépségét. Az összkép teljes mértékben lenyűgöző volt, s a mai napig az egyik kedvenc vidékem.

Ide menj nyaralni, ha nem akarsz túl sokat költeni!

1-es út, a világ egyik legszebb útvonala

Hatalmas sziklaszirt húzódik végig a part mentén mintegy elválasztva a szárazföld és az óceán világát. S ennek a kellős közepén megy az 1-es út, közel ezer kilométer hosszan. Gyakorlatilag minden 50 méteren megálltunk, s néztük a csapkodó hullámokat.

Az egész napunk így telt, bár néhány kisvárost is megnéztünk, s gurultunk tovább. Nem volt szinte semmi forgalom, néha feltorlódott 3-4 autó valami „béna” miatt, de ennyi. Maga az érzés leírhatatlan, a szabadság, amit éreztünk, mámorító volt. Ültünk a kocsiban, szólt valami kellemesen dallamos zene, sütött a nap, és Kaliforniában túráztunk. Hihetetlen!

Az óceánon kívül más látnivaló is van. Kezdve egy remek kis híddal, a Big Sur-ral, mely elég sok reklámban feltűnt. Aztán kicsit lejjebb a Hearst Castle. A hegytetőre épült kastély a világ legkülönbözőbb építkezési kultúráinak nyomát őrzi magán. Volt egy sajtómágnás, akinek elég pénze volt ahhoz, hogy beutazza a világot, megtetszettek neki az európai kastélyok, és épített magának egyet. Azonban nem tudta eldönteni, hogy milyen stílusban legyen, így összehozott mindent. Ja, kicsit fura megoldások születtek, van teniszpálya, meg kinti medence, de a viharos szél miatt kb. 5 fok van.

Tipp: Fél óránként indulnak túrák, s elég korán zár, ezért érdemes időben érkezni, nehogy lekéssük az utolsót.
Egy másik kötelező látványosság a Monterey Bay-i akvárium – gyakorlatilag mindenféle vízi állat, cápák is találhatóak itt. A környékről még bálnanéző túrák is indulnak.

Estére Santa Barbara-ig jutottunk el, s itt kerestünk szállást. A város a gazdag Los Angelesi-ek nyaralóhelye, mindenki vesz itt is egy házat, s bulizik a szomszédokkal. Éppen emiatt brutálisan drága. Szálláskereséseink során próbáltunk alkudni, meg azért 40-50$-ból kihozni egy éjszakát. Itt is ezt terveztük, de nem volt szerencsénk. Nem láttunk 90-100$ alatt szállást, így már majdnem továbbálltunk, de volt még egy ötletünk: a kérdezősködés. Annak ellenére, hogy nem akarsz szobát kivenni, a legtöbb helyen segítenek, hogy mit merre lehet találni. Na, szóval bementünk a főúton az egyik motelbe, ahol még a „no vacancy” lámpa is fel volt kapcsolva. Ez jelzi mindenhol, hogy van-e üres szobájuk, vagy sem. Na, én azért bementem, megkérdeztem, hogy tudom, hogy nincs szoba, de ezért ajánljon valamit nekünk a környéken. Erre a srác mondja, hogy ó, a francba, már megint lekapcsolva maradt, s ha már itt vagyunk, beszéljünk az árakról. Pár mondat után kérdezte, hogy hova valósiak vagyunk, mondom magyarok, erre a srác: „Én is!!” – s mindezt már magyarul tette hozzá!:) Na, innentől le volt zsírozva a szobánk, kb. fél áron meg is kaptuk.

Los Angeles, a nyaralás csúcsa

Reggel még körbenéztünk Santa Barbara városban. Tiszta. De kegyetlenül. Olyan, mintha egy műteremben lennénk valami filmforgatáson. A homok gyönyörűen egységes, mindenhol hajók parkolnak a kikötőben. 1 – 2 óra után azonban unalmassá vált, s továbbléptünk LA felé.

Kivételesen hamar odaértünk, s már a városban ebédeltünk. Minél közelebb jutottunk, annál szélesebbek lettek az utak. Brutális! Néha 6 – 6 sávon száguldoznak az autók, ennek ellenére minden ki van táblázva, s szinte lehetetlen eltévedni. Elsőnek Hollywoodba mentünk, s meg akartuk végre nézni azt a fránya jelet. Sajna nem találtuk meg, pedig pont előtte álltunk meg, csak odébb kellett volna sétálni egy picit…

LA-ban elég nehéz parkolóhelyet találni, mert mindig tömve van turistákkal. Ott kiabálnak, fotózkodnak, rengeteg az ázsiai a kis hülye gépével, de meglepően sok a kelet-európai is. Látszik rajtuk, hogy felvették a nemrég vásárolt ruháikat, s a frissen szerzett kameráikkal villognak. Pontosan olyanok, mint amilyenek mi voltunk.

Délután felhajtottunk a 110-es autópályára, s lementünk Redondo Beach-re. Egy régi cimborám lakott itt, s már megbeszéltük, hogy meglátogatjuk. Kicsit nehezen találtunk rá, de aztán az estét már a parton folytattuk.

Kimentünk a mólóra, néztük a fókákat ahogyan lubickolnak a vízben, s pár perccel később mi is így tettünk. A víz kellemes volt, s ekkor láttuk először az óceán felett a lenyugvó napot. Lenyűgöző volt!

Este ittunk pár sört, s nosztalgiáztunk. Másnap nyakunkba vettük a várost, kezdve a környékkel, majd átautózunk Venice Beach-re. Ez a part egy igazi különlegesség, tele van hajléktalanokkal, graffiti-sek festegetik a falakat és a pálmafákat legálisan, árusok próbálják ránk sózni a gagyi portékájukat. A hajléktalanok se kéregetnek, hanem pl. kupakokból csinálnak nyakláncot, vagy homokfigurákat alkotnak. Itt található az egyik legnagyobb szabadtéri konditerem is, s van pár fallabda,- és kosárpálya. Sok filmet forgatnak itt, érdekes felfedezni ezeket a jeleneteket, s felidézni a filmbéli pillanatokat.

Miközben kosarazgattunk, valaki nekiállt kiabálni. Nézünk oda, hát nem a tesómék kiabálnak? Épp erre jártak, s ott laktak a környéken. Azért elég király dolog a világ másik felén összefutni az embernek a testvérével…:)
Örömködtünk kicsit, aztán mindenki ment tovább.

Mi Hollywoodot választottuk, mert előző nap nem néztük meg a csillagokat. A Chinese Theatre közelében találtunk egy parkolóházat, s innen sétáltuk be a környéket. Megmondom őszintén, csalódás volt. A földön lévő csillagok egyáltalán nem jelentenek fennkölt látványt, koszosak, s az emberek rájuk lépkednek. Ennek ellenére érdemes megnézni, mégiscsak hülyén néznek rád az emberek, ha megtudják, hogy voltál Hollywoodban, de nem láttad a csillagokat???

Utána megnéztük a színház mellé épült házakat belülről is, majd következett a Mulholland Drive. Ez egy hegyi út, mely felvisz az igazi luxusházak világába, s emellett még remek kilátók is vannak. Ide már este jöttünk vissza, hogy az éjszakai fényeket lássuk. Ajánlom mindenkinek, nekem nagyon bejött.

Gyorsétterem, mesterfokon

Többször ettünk az egyik gyorsétterben, ami nem is igazán gyors étterem. A neve In-N-Out, s összesen 3 féle menü van: kicsi, közepes, és nagy. Hamburgert árulnak sült krumplival, s ehhez lehet shake-t inni. Nagyon-nagyon-nagyon finom, helyben vágják a krumplit, a hús is finomabb, a hagyma is friss, szóval megéri az árát. Csak Kaliforniában van, meg 1 – 2 környező államban. Messze ez lett a kedvencünk.

Vegas megunhatatlan

Késő este értünk vissza a haveromékhoz, s döntési helyzetbe kerültünk: vagy alszunk, s reggel korán kelés, vagy most indulunk, mivel a kocsit vissza kell még vinni Vegasba, s bárhogy is nézzük, ez közel 500 km. Így aztán nyomattunk egy kávét, megköszöntük a vendéglátást, majd kocsiba pattantunk. Hajnali 2 – 3 lehetett, mikor felhajtottunk a 210-es autópályára. Eléggé álmos voltam, Ildi meg hátrament, s elaludt a hátsó ülésen. Az utak üresek voltak, alig 1 – 2 részeg fiatal, vagy rendőrautó húzott el mellettünk. Nyugodtan lehetett haladni, s túl sok kanyar sem volt ezeken az utakon, így gyorsan haladtunk.

Hajnali 4 – 5 körül nagyon rám tört a fáradtság, de úgy terveztem, kibírom a maradék pár órát. Ezt az ötletemet hamar elvetettem, amikor a felmart útszéli sáv rázására ébredtem. Szerencsére ez minden autópályát végigkísér, eléggé ráz, amikor ráhajt az ember, így nem fog senki se véletlenül lehajtani az autópályáról. Na, gyorsan kerestem egy parkolót, s aludtam pár órát, így frissebben gurultam be Vegasba.

Első utunk a hotelunkhoz vezetett, mely Downtown-ban volt, s neten foglaltuk le. Lecuccoltunk, ettünk, s autóztunk még egyet a Strip-en. Jó érzés volt visszatérni ide, egy ilyen remek héttel a hátunk mögött. Boldogan dőltünk le a szobánkban miután visszavittük a kocsit, s hazahozattuk magunkat. A hotel egy pesti körfolyosós bérházhoz hasonlított, csak itt minden tiszta volt. A 3. emeleten volt egy hatalmas medence. Downtown központi része közel volt innen, gyalog pár perc alatt ott is voltunk. Ez a Fremont Street: pár nagy hotel, mint a 4Queens, mellette itt van az egyik leghíresebb vegasi jelkép is, az integetős bácsi. Jó pár éve már befedték az utat, s lézer show van minden nap.
A hangulat teljesen más, mint a Strip-en. Itt még olcsóbbak a hotelek, ezért egyszerűbb emberek, – inkább idősek – látogatják ezt a részt, s valahogy sokkal családiasabb arcát mutatta nekünk a város. Itt találtuk meg – számunkra – a világ legfinomabb pizzázóját, egy olaszok által üzemeltetett kis éttermet. Az íze fenséges, az ára alacsony, a kiszolgálás baráti. Olasz-amerikaiakról készült képek díszítették a helyet, szuper jó volt.

Estére szereztünk jegyet a Stratosphere-ba, mely a legmagasabb épület, s a Strip végén található. A tetején van egy kilátó, melyről az egész várost belátni. A kilátás fantasztikus, gondolom, ezt nem kell mondanom, meg azt se, hogy ide is este érdemes feljönni. A bámészkodás mellett még hullámvasutazni is lehet. Van 3 érdekes Rollercoaster: az egyik csak középen van, s megy körbe-körbe. Ez nem tűnik túl veszélyesnek, de a másik kettő… Hát, én szeretem ezeket a járgányokat, de ide semmi pénzért nem ülnék fel. Az egyik olyan, hogy kilógat a semmibe és ott forog össze-vissza, s a lábad lóg a levegőben. Ez legalább kiszámítható, de a másik! Huh, egy sima egyenes hullámvasút, ami kb.10 – 20 méter hosszú, mondom, ez tök gagyi. Csakhogy a vége a levegőben van ennek is, s amikor kilóg a kocsi a semmibe, olyat csinál, mintha leszakadna. Nagyon brutális érzés lehet, hogy ott lóg az ember kb. 30 emelet magasan, s nem tudja, hogy tényleg le akar-e szakadni, vagy csak „szívatják”. Amikor fent voltunk, 1-2 vállalkozó kedvű felszállt, de olyan félelem ült ki az arcukra, hogy csak na!

Este még sétáltunk egyet a Strip folytatásán. Itt vannak a házasságkötő termek egymás szájában, különböző stílusban. De a legdurvább a „drive thru”, ami kocsis beállóst jelent. Igen, vannak olyan eszementek, akik autóból házasodnak.
Visszatérve a Vegas-i sétálgatásra, a közbiztonság nagyon jó a frekventált helyeken. Párszor látni hajléktalanokat, meg szirénázó rendőröket, de ennyi. Azonban letérve a főutakról, megláthatjuk Vegas másik arcát. Szegény, lerobbant házak, szemetes utcák, rengeteg színes bőrű. Csak párszor autóztunk ezeken a tájakon, de kemény volt.
Reggel felébredtünk, s tudatosult bennünk: ma van az utolsó napja a nyaralásunknak. Kicsit szomorúan indult a nap, s főleg pakolászással, meg készülődéssel telt. Reggelire csak bedobtunk valami szecsót, ebédre meg valami kis étterembe vagy gyorsétterembe mentünk. Az indulás előtt benéztünk egy drágább kajáldába, ahol rendes ültetés volt: Denny’s. Én kipróbáltam valami rák félét: nagyon állat volt.

Hazaút, boldogság

A maradék időnket vásárlással töltöttük. Vegasban több bevásárlóközpont is van, mi a legdrágábba mentünk, mert itt voltak olyan boltok, ami minket érdekelt. Elköltöttünk még pár száz dollárt, majd taxiba szálltunk, s kimentünk a reptérre. Kb. 30-35 percig tartott az út, s ugyannyi dollárt fizettünk érte.
A reptér most is tele volt bizakodó emberekkel, akik reménykedve haladtak a kijárat felé, hátha meglelik a szerencséjüket. S ott voltak azok a bénák is, akik ezen már túl voltak, s búslakodva mentek haza. Ja, és eljátsszák az utolsó gépben az utolsó negyeddollárost is, hátha sikerül itt, ami a kaszinókban nem.
7 – 8 óráig tartott mire leszálltunk New Yorkban, s véget ért 3 hetes utazásunk. Itt még eltöltöttünk egy fél napot, várva a frankfurti gépre, s felidéztük az emlékeket.
A gépen csendben, nyugodtan ültünk egymás mellett, s nagyon boldogok voltunk…

Összefoglaló – FAQ

Amerikában nagyon könnyű utazni: rengetek szállás van, a legtöbb környék biztonságos, bárhol lehet enni, stb. A nyaralásunkban pont ez a szabadság volt a legjobb, hogy nem volt előre foglalva szinte semmi, arra mentünk, amerre akartunk. Ennek ellenére, azért összegyűjtöttem pár tanácsot, mely remélhetőleg segít neked a felkészülésben:

• Érdemes figyelni a benzinkutakat, főleg a sivatagos és kevésbé lakott vidékeken. Néha 150-200 km-t is van két tankolási lehetőség között
• A kisebb helyeken, még mindig főleg csak készpénzzel lehet fizetni; érdemes dollárból betárazni
• Nagyjából 60 dollárból ki lehet hozni egy napot egy főre, bár ehhez eléggé oda kell figyelni mire költ az ember
• Alkudozni szállásokon és autóbérlésnél simán lehet, bár azért olyan nagy mozgástér nincs. Persze azért ez nem olyan, mint India: GAP vagy Nike boltban például fölösleges próbálkozni
• Összehasonlító oldalak: a mai világban mindenről található infó a neten, ezeket ajánlott böngészni. Akár csak egy-egy jó hamburgerest keresel, akár azt, hogy melyik városban aludj – az internet nagy segítség. Mi belefutottunk az egyik városban egy konferenciába, és a kocsiban kellett aludnunk, mert még a legdrágább hotelben sem volt szabad szoba. Ezt könnyen elkerülhettük volna egy kis felkészüléssel
• Üres bőrönd: Amerika még mindig elég olcsó, és rengeteg jó terméket, ruhát, műszaki cikket lehet beszerezni. Azonban fontos megjegyezni, hogy az egész társadalom a vedd meg-használd-dobd el elvet követi, és emiatt sok ruha silány minőségű, és akár egy éven belül a kukában landol. A mosással is vigyázni kell. Mi rengeteg ruhát ajándékoztunk el, mert az itthoni mosógépben összementek, vagy kifakultak
• Sok amerikai kevesebbet ismer a saját hazájáról, mint mi, “idegen országbeliek”. Persze voltak meglepő kivételek, amikor egy-két helyi vidéki csávó többet tudott a magyar szabadságharcról, mint én
• Km-mérföld átváltás: már több országban megtapasztaltam, hogy valahogy nehezen megy az átváltás. Nem a számolással van a baj, hanem egész egyszerűen kevesebb időt szánunk egy adott távra, mint amennyit kellene. Időben, vezetésben, benzínkutak figyelésében mind-mind érdemes kicsit többet ráhagyni

Ezzel véget is ért az első igazi amerikai körutazásunk. Annak ellenére, hogy heteket nyaraltunk, még bőven maradt látnivaló: még biztosan visszatérünk!