utazgatok.hu

Egész Patagónia három leghíresebb látnivalói egymástól csupán pár száz kilométerre, két nemzeti parkban, Chile és Argentína határán húzódnak.

Ezek név szerint:

• Fitz Roy (más néven Cerro Chaltén) a Los Glaciares Nemzeti Parkban,
• Perito Moreno-gleccser (Perito Moreno Glacier) szintén a Los Glaciares Nemzeti Parkban,
• Torres del Paine az azonos nevű Torres del Paine Nemzeti Parkban,

Eredetileg három túrát terveztünk az ott töltött egy hét alatt, de férfiasan be kell vallanom, hogy nem bírtuk. Végül két nagy túrát csináltunk, egyet a Fitz Roy-on és egyet a Torres del Paine-on. A Moreno-gleccsert pedig kényelmesen, a vele szemben kiépített kilátópontról, vörösborral a kézben néztük meg.

Fitz Roy, alias Cerro Chaltén

Halálos, rettegett, meghódíthatatlan, pokoli szikla… ilyen és hasonló, kedves és barátságos jelzőket hallottam csak korábban a legendás Fitz Royról és megmászásáról. No, nem mintha, mi csúcsot mászni mentünk volna oda, de az biztos, hogy ez a hírnév számomra még izgalmasabbá tette ezt a túrát.

A Cerro Fitz Roy, ez a csupán háromezer pár száz méter magas “domb” formájának és extrém időjárásának köszönhetően egyenesen a világ egyik legnehezebben megmászható hegycsúcsa, amiről a mai napig heves viták folynak, hogy kinek és mikor sikerült megmásznia, miközben több, a világ élvonalába tartozó mászó többszöri kudarc után kijelentette, hogy a Fitz Roy egyenesen megmászhatatlan.

A sikertelen csúcshódításról Földes András is publikált két, a siker ellenére is meglehetősen izgalmas cikket, amit érdemes itt elolvasni.

Az, hogy az előbb lekicsinylően dombnak tituláltam ezt a csúcsot, nem véletlen. A Patagóniában őslakos bennszülöttek által csak Cerro Chalténnek hívott hegy magyarul füstölgő dombot jelent, ami az általában a csúcsot körülvevő felhőkre utal. A Cerro Chaltén nem csak a hegymászóknak adja nehezen magát. Sok olyan útibeszámolót olvastam, ami arról szólt, hogy hogyan nem sikerült a Fitz Roy csúcsából semmit sem megpillantani. Erről többek között Bede Marci (Panamericana Blog) is tud mesélni.
Szóval van rejtély és kétség bőven a heggyel kapcsolatban, de szerintem még a másik neve is megér egy gondolatot. Nyilván azt gondoltam, hogy Fitz Roy arról kapta a nevét, aki először meghódította, de kiderült, hogy ez nem így van. Sőt, tudomásom szerint Robert FitzRoy-nak még annyi köze sem volt a hegyhez, mint nekünk, akik legalább felmásztunk és megnéztük közelről. Robert FitzRoy egy angol hajóskapitány és tudós volt, aki hajós expedíciókat vezetett a Tűzföldön, és akiről később egy argentin úriember csupán tiszteletből nevezte el a hegycsúcsot. Így viszont ha a Cerro Chaltént nem is Fitz Roy nevét biztosan meg tudjuk jegyezni.

El Chaltén egy álmos kis falucska

El Chaltén a Fitz Roy tőszomszédságában elterülő kicsi falu, amit teljes egészében a túrázók és hegymászók kiszolgálására alapították bő 30 évvel ezelőtt. Rövid élete során a város hatalmas fejlődésen ment át és a kezdeti pár házacskához képest ma már szinte minden megtalálható ott, amire az odautazónak szüksége lehet. Az utcákon egymást váltják a túraboltok, éttermek, szállások és utazási irodák. A szálláskereséssel itt nem is volt sok gondunk, kb. 6 héttel indulás előtt foglaltunk egy apartmant Airbnb-n. (10.000 forintos Airbnb kuponhoz kattints ide!)

Innen se néz ki rosszul

Gyalogtúra a Fitz Roy “lábaihoz”

Cél a Laguna de los Tres, a Fitz Roy előtt elterülő három tó, ahonnan kiváló kilátás nyílik a csúcsokra.

Google Maps helyett itt Maps.me-t használtunk, mert az ismeri a helyi túraútvonalakat is. Az útvonaltervezés szerint felfelé 12 km az út, 780 méteres szintkülönbséggel (kb. 260 emelet), amit 4 óra 40 perc alatt lehet megtenni.

6:01 – Megszólal az ébresztő óra, mi pedig egyből talpon vagyunk, izgatottan és tele energiával.

6:50 – Még bőven sötét van, amikor elérünk a város szélén a Fitz Roy túra útvonal kezdetét jelző táblához. Jó idő van, nem fázom, igaz rajtam van az esővédő rétegen kívül mindenem.

7:22 – Jó tempóban haladunk, miközben szinte percről percre egyre világosabb lesz. Az ösvény, amin haladunk szép és rendezett.

7:35 – Egy domboldal oldalában gyaloglunk, ami takarja a kilátást, ám egy éles forduló után előbukkan a Fitz Roy csúcsa a semmiből. Még csak pirkad, de a csúcs már napfényben úszik.

8:18 – Teljesen világos van. Kiérünk egy tisztásra, ahol már nem csak a Fitz Royt, de a szomszédos csúcsokat is látjuk. Minket még nem, de a hegyeket már bőven süti a nap, körülöttük pedig gyönyörűen kék az ég. A felhők a hiedelemmel ellentétben most messze elkerülik a csúcsokat. Reméljük így is marad, míg felérünk a tavakhoz.

10:08 – Szépen süt a nap és kezd egyre melegebb lenni. Jó tempóban haladunk, miközben fogynak a szendvicsek és az energiaszeletek.

10:29 – Egy összeeszkábált fahídon átkelünk a Río Blanco-n. Eddig szinte sík terepen jöttünk, de ha még volt is benne emelkedés, nem volt megterhelő. A túra kemény része viszont most kezdődik. A hátralévő táv 2 kilométer, ami nem sok, viszont a szintkülönbséggel 400 méter, kb. 130 (!) emelet.

10:38 – Már értjük, hogy mire mondták, hogy ez a túra durva része. Meleg van, izzadunk, a nap ezerrel süt és sehol egy árnyék. A nagy szintkülönbség csak egy dolog, de már az út is nehezebben járható a hatalmas, lépcsőként szolgáló nem ritkán fél méteres sziklák miatt. Közben mi is széthullottunk, mindenki a maga tempójában halad.

11:21 – A csúcs már közel van, de csalóka a terep, mert amikor már azt hiszed, hogy felértél, az csak egy sík rész és van még egy nagyobb domb.

11:29 – Meglátom a három tó egyikét! Felértem a Laguna de los Tres kilátóhoz!
Az útvonaltervezés nem sokat tévedett. Az időm 4 óra 31 perc.

A hegygerincen megpihenünk, onnan gyönyörködünk. A látvány fantasztikus. A tavak felett méltóságteljesen tornyosul a Fitz Roy és társai, büszkén tükröződnek az előttük elterülő tavakban, aminek a türkizkék színéhez még csak hasonlót sem láttam.
Szerencsénk van. Az égen szinte egy felhő sincs, legalábbis olyan nem, ami mögé a csúcsok elbújhatnának. Ezt az élményt már senki nem veszi el tőlünk. Megcsodálhattuk a Fitz Royt teljes pompájában.

A környéken még mászkálunk egyet és megmászunk egy szomszédos hegygerincet is.

Odajön hozzánk egy argentin beszélgetni. Kiderül, hogy hegyi vezető. Mesél a hegyről és a mászásról, és hogy idén hányan haltak már meg.
– Ma kivételesen szép idő van. Ritka ez errefelé.
Majd rámutat a szemközti hómezőn két mozgó pontra.
– Ők már jönnek lefelé. A hegyen töltötték az éjszakát és a Fitz Roy melletti könnyebb csúcsot mászták meg. Nagy szerencséjük volt az idővel.

13:20 – Elindulunk visszafelé. Csak ekkor látjuk meg, hogy mekkora tömeg gyűlt össze a hegygerincen. Mindenki a hegyet fotózza. Úgy néznek ki, mint a villanyvezetéken egymás mellett ülő verebek. Több százan lehetnek. Meglátunk köztük egy gyerekes párt. A nő a hátán hozta fel a kb. másfél éves gyereküket. Full respect!

13:40 – A meredek rész lefelé sem könnyű. Lefelé lépni igaz hogy könnyebb, de a térdizületeket iszonyatosan igénybe veszi.

14:40 – Leérünk a sík terepre. Innen “már csak” haza kell gyalogolnunk.

15:36 – Kezdem érezni a távot a lábamban. Most már nézegetem, hogy mennyi lehet hátra.

16:53 – Leérünk a park bejáratához! Nem tudok másra gondolni, csak hogy belekortyoljak egy jó hideg sörbe az első utunkba eső kocsmában.

17:15 – Ülünk és kezemben egy frissen csapolt helyi sör. Máskor lehet, hogy nem lenne nagy szám, most viszont úgy érzem, mintha életem legfinomabb sörét innám.

Az aznap megtett teljes táv 28.8 km.

A nap egyetlen szépséghibája, hogy miközben mi a széltől és esőtől féltünk a legjobban, valahogy a napról teljesen megfeledkeztünk, így sikerült elég jól leégnünk.

1-2 hasznos megjegyzés a végére:

• A park és a Fitz Roy ingyenesen látogatható, nincs belépő.
• A park területén nincsenek szemetesek, a termelt szemetet mindenkinek magának kell visszahoznia.
• Havas időben tilos túrázni!
• A park területén tilos drónozni!