utazgatok.hu

A Perito Moreno-gleccsert sokan a világ 8. természeti csodájának tartják. Nem is csoda, számokban mérve méretei lenyűgözőek. De vajon milyen érzés lehet előtte állni? Vajon ott is érzékelhető monumentális mivolta?

Mielőtt ez kiderül, kezdjük egy kis bevezetéssel. Gondolom az nem nagy újság, hogy a globális felmelegedés és a klímaváltozás hatására a világ gleccserei eltűnőben vannak. A Perito Moreno-gleccser viszont egyike a világ három olyan gleccserének, amelyik a mai napig növekszik… vagy inkább mozog. A Perito Moreno kb. 2 métert naponta. Az egész egy hatalmas, végeláthatatlan, folyton mozgó, fagyott jégfolyam, aminek tényleges mérete valójában nem sokat változik, mert amit az egyik végén “felszed” magára, azt a másik felén “ledobja” magáról. És pont ezek azok a jégomlások, amik ezt a gleccsert olyan közkedveltté és igazgalmassá teszik.

Törik a jég

Természetesen minden odautazó álma, hogy szemtanúja legyen egy igazán nagy darab jégleszakadásának, ám hogy mikor, mekkora szakad le az a napsütés, a hőmérséklet, de leginkább szerencse kérdése.
Az ilyen leszakadások non-plus-ultrája a néhány évente, ciklikusan ismétlődő jéghíd leomlása.
A gleccser végénél, ahogy az eléri a szárazföldet, a jég feltorlódik és egy természetes jégboltívet képez. Ez a jéghíd hosszú hónapok alatt épül fel, miközben a víz folyamatosan munkálkodik alatta. Ennek a folyamatnak az eredménye először egy szépen formált jég boltív, majd amikor a víz már eléggé meggyengítette azt, annak leomlása. Az egész folyamat 2-3 évente ismétlődik. Az utolsó nagy, látványos leszakadás 2016-ban történt, amiről több videófelvétel is készült. 2018-ban is volt egy leszakadás, ám az az éjszaka közepén történt, így senki nem látta.

Ottjártunkkor az új jéghíd még csak el sem kezdett újraépülni, így nekünk azon se kellett izgulni, hogy a nagy eseményt elkerüljük-e.

A már leszakadt jéghíd a gleccser lábánál

A Perito Moreno-gleccsert alapvetően háromféleképpen lehet megnézni:

• az egyszerűbb, olcsóbb és legbiztonságosabb mód a gleccserrel szemben lévő domboldalon kiépített, kilátóként funkcionáló gyalogos hidakról (angolul footbridge),
• közepesen drága, de extrém veszélyes hajós túrákról,
• illetve az izgalmas és kalandos, ám méregdrága gleccsertúrákon.

Ez utóbbi tényleg nagy kaland lehet. A résztvevők hóvasat kapnak, majd vezetővel a gleccser tetején és a gleccser hasadékaiban túrázhatnak. Életre szóló élmény lehetett volna, ha lett volna rá elég idő… vagy pénz. Arra már nem emlékszem, hogy mi melyik miatt hagytuk ki, de aki ilyet tervez az rakjon félre rá pár száz dolcsit.

Hogy hajó túrára se akarjunk menni, ahhoz pedig elég volt 1-2 rémtörténetet meghallgatnunk. Például arról a kínaiakkal megrakott gleccsernéző hajóról, ami a veszéllyel nem törődve, túl közel ment a jégfalhoz. A gleccserről pont leszakadt egy nagyobb darab, beleesett a vízbe, majd a hatalmas hullámoktól megingó hajóról csak úgy potyogtak a jeges vízbe a turisták.

Mi ilyen kalandok helyett inkább tisztes távolból, egy üveg borral a kezünkben, a szemközti domboldalból csodáltuk meg a gleccsert.

Élőben a Perito Moreno-gleccser előtt

Már elég későn, kb. 5 órakor érkeztünk a kilátóhoz, amit nem így terveztünk, de jól jött ki. Egyrészt azt már korábban olvastuk, hogy a gleccsert napos időben, akkor is a nap végén érdemes meglátogatni, mert akkor az egész napos áldásos napsütésnek még aktívabb a hatása. Ez eddig pipa. Másrészt pedig, amiről álmodni sem mertünk, de rajtunk kívül akkor ott már szinte senki nem volt a helyszínen. Amikor megérkeztünk el is gondolkodtunk, hogy csak rossz helyen járunk, vagy már zár a park. Szerencsére egyik sem.

A Perito Moreno-t meglátogatva az embernek abban a furcsa és különös élményben lehet része, hogy előbb hallja, mint látja. Ahogy kiszálltunk a kocsiból egyből egy hatalmas, mennydörgésszerű csattanással köszöntött minket, amire én reflexszerűen egyből felkaptam a fejem és a vihart kerestem az égen. Aztán persze leesett, hogy ez nem a vihar, csak a jó öreg Perito. Onnantól a hosszabb-rövidebb, recsegő és csattanó hangok állandóak voltak.
A jég folyamatosan töredezik, de nem minden mennydörgés jár látványos jégomlással. Sok közülük magában a gleccser belsejében történik, így nem is lehet látni.

Hogy mekkora valójában a Perito Moreno-gleccser az még élőben, előtte állva is felfoghatatlan. Szélessége 5 km, a jégfal víz feletti magassága 70 méter. Ezek a számok így magukban nem sokat mondanak, ezért inkább úgy mondom, hogy a 70 méter az magasabb, mint 2 tízemeletes ház, az 5 km pedig a Balaton átlagos szélessége. Ekkorának nem hogy a fotókon, de még élőben, előtte állva sem tűnt. Inkább csak, mintha a karomat kitárva az egész gleccsert át tudtam volna ölelni. Szerintem leginkább azért volt, mert nem volt semmi referencia mellette – mondjuk egy imbolygó turista hajó – amihez tudtuk volna méreteit viszonyítani.
De azért próbálkoztam. Nem kevés fantázia kellett ahhoz, hogy egy 20 emeletes házat képzeljek el a gleccser jégfala mellett, ami úgy még mindig nem ér fel a tetejéig. És akkor még nem is beszéltünk a gleccser tényleges magasságáról. A 70 méter (23-24 emelet), csak a vízből kiálló rész. A vízszint alatt további 170 méter lapul, ami további 5+ (!) tízemeletes háznak, úgy 50-60 emeletnek felel meg. Elképzelhetetlen, felfoghatatlan méretek.

Az egyetlen referencia, amit használhattunk, az a le-leszakadó jégdarabok viselkedése volt. Ránézésre persze azokon se látszott semmi, inkább tűntek kis darabkáknak, ám a valóságban azok az “apró” jégtömbök teljes családi ház vagy iskolabusz méretűek voltak.
Amikor egy-egy darab leszakadt, megfigyeltük, hogy vízbe érkezés után mennyi idő múlva bukkantak fel újra a felszínre. Volt, hogy 10-15 másodpercig is el kellett számolnunk, mire a mélyből újra előtörtek. Ez volt egyébként a legjobb bizonyíték arra, hogy valójában mekkora méretekről is van szó.

Egy utolsó érdekesség a Perito Moreno-val kapcsolatban a színe. Olyat már láttunk, hogy a hó sárga, de hogy kék legyen, olyat nem nagyon. A Perito Moreno most leszakadó jégdarabjai évmilliókkal ezelőtt fagytak meg. Ennyi sok idő és a sok mozgás következtében a jégfolyamból minden levegő kipréselődött. Az ilyen sűrű jég a kék színen kívül a fény minden más színét elnyeli. (A fehér gleccserekben sok a légbuborék, így ott egyenletesen nyeli el a fény minden színét). Szóval ez a tudományos magyarázat a kék színre.
Néhol a kéken kívül még fekete és szürke színeket is lehetett látni, amire a magyarázat az évmilliók alatt a jégbe lerakódott üledékek voltak. De mivel ez nem az én asztalom, ennyi elég is a tudományos magyarázatokból.

Perito Moreno-gleccser belépő ára

A Perito Moreno-gleccser Nemzeti Park belépő ára 800 argentin peso (ARS) fejenként, ami kb. 5.500 forint.

El Calafate, a Los Glaciares Nemzeti Park fővárosa

El Calafate város kihagyhatatlan csomópont bárkinek, aki a Perito-Moreno gleccsert szeretné látni.

Patagóniai túránk mértani, logisztikai és minden más értelemben vett középpontja egyértelműen El Calafate volt. A város hivatalosan pár ezer lakosú, ám folyamatosan több tízezer turistát lát vendégül. Bárkinek, aki erre a vidékre utazik, biztos megállója lesz.

• van reptere, kb. 20 kilométerre a várostól, ahova mi is repültünk Buenos Airesből,
• rengeteg különböző minőségű és árkategóriájú szállás és étterem található,
• nagyobb élelmiszerbolt, ahol meglepően nagy választék és normális árak voltak,
• több helyi és nemzetközi autókölcsönző,
• rengeteg túrabolt és utazási iroda,
• stb…

A Patagóniában töltött egy hetes utunk alatt rajta kívül még két másik top nevezetességet néztünk meg:

• felmásztunk a Fitz Roy, más néven Cerro Chaltén lábához szintén a Los Glaciares Nemzeti Parkban,
• ill. megmásztuk a Torres del Paine híres tornyait is,